Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-10-02 / 40. szám

840. oldal.

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

1910.

rától nyert értesülésem szerint mindössze 5—6 egyház ban találhatunk olyan, amilyen ifj. egyletet (Komárom Tata, Székesfehérvár, Alistál, Somorja). De azért el csüggendjünk-e ? Nem, a mustármagnak sudárba kell szökkenni idővel. En hiszek a magyar faj, a kálvinista magyarság életösztönében és bizom abban, hogy elérkezik erre az ügyre is az idők teljessége. De mégis félek egy dologtól ; félek attól, hogy mire mi valóban munkához látunk, már akkor annyira erőt vesz társadalmunkon egyfelől a semn i akadálytól és áldozattól vissza nem rettenő, bámulatosan szívós kitartással dolgozó ultramontán klerikálisam-', másfelől a „szabad gondolkozás“ tetszetős cégére alatt sáfárkodó hitetlen materialismus, hogy titáni küzdelmünkbe fog kerülni csak parányi részben is elérnünk azt, hogy a modern Magyarország életében hatékony tényezővé tegyük a tiszta evangyéliomi szellemet.

Ám Isten eszközök által munkál kodik s nekünk mint az 0 eszközeinek módott nyújtott arra, hogy az idők teljességének eljövetelét siettessük. Ez a tudat s az ebből támadt kötelességérzet győzte le az én köteles szerénységemet s állított ide e nagytekintélyű gyű lekezet elé. Esedezem szives türelmükért s elnézésükért.

Mik akadályozzák az itj. kér. egyesületek szervezését ? E kérdés felett gondolkozva úgy látom, hogy ezen akadályok részint rajtunk kívül, részint saját magunkban rejlenek. Ezen szempont szerint csoportosítom mondanivalómat.

A rajtunk kívül álló tényezők közül legelső akadály gyanánt emelkedik fel szinte torony magasságra ami kedvezőtlen társadalmi életünk. Hogy milyen a magyar társadalom iránya, ezt — ha talán egy kissé túlozva, de nem minden igazság nélkül — fejezi ki Bródy Sándor „A tanítónő“ c. színművében, amelynek egyik jelenetében az iskolaszék egyik tagja így szól : En vagyok a társadalom. Es ez az egyén - zsidó. Csodálatos, de egész közéletünket sokkal jobban uralja a zsidó, mint a keresztyén felfogás, az anyagi és szellemi erők birtokában levő ez a tevékeny, fürge faj a maga külön szellemét, sehogysem kere-ztyénies gondolkozásmódját mindinkább érvényesíti egész társadalmunkban. Nem célom most ennek okát kutatni — bármennyire hálás tárgy lenne ez gondolkozásunkra, — de mint elvitathatatlan tény áll előttem a keresztyén szellem hátraszorítása. Most már várhatjuk-e ilyen társadalomtól, hogy keresztyénies hatást gyakoroljon ifjúságunkra, sőt nem arra látunk-e példát sokszor, hogy épen mivel nem erős keresztyén ami társadalmunk, lebeszélik, elvonják, más útra terelik a behatások alatt álló serdülő ifjúságot. Még a családok sem dolgoznak a mi kezünkre ; panaszkodni ugyan tudnak a vásott fiák miatt, de mert nem ismerik azt az üdvös hatást, amelyet az ifj. egyletek gyakorolnának gyermekeikre, nem támasztanak bennük érdeklődést a belépés iránt. Szomorú ami ifjaink környezete, nagy általánosságban szólva, a külső perifériákra is gondolva, a vallásos szellem szempontjából ; bizonv igazságtalanok volnánk velők szemben, ha reájok akarnók dobni a kárhoztatás kövét. Az ifjúi lélek minden szépre és jóra hajlandó, csak sajnálatra méltó, ha édes méz helyet keserű méreggel táplálja a környezet. Ebben rejlik a legnagyobb hiba. Ezt, ami társadalmunkat kell erőnknek minden megfeszítésével megtelíteni az evangyéliom fenséges eszméivel s akkor — keresve-keresik majd ifjaink a nekik kér. munkára alkalmat nyújtó egyesületeket.

De hogy átvigyük az evangyéliom világát társadalmi életünkbe, előbb a mi egyházunknak kell igazán evangvéliominak, a szó legnemesebb értelmében krisztusinak lennie. Ki kell dobni minden olyan terhet hajónkból, ami akadályozná a Krisztus teljes szolgálatát. Mert az evangyéliom ügyéért aggódó szivem késztet kimondani, hogy még egyházi életünk sem jár kezére az ifj. kér. egyesületeknek. Nagy szó, de ne méltóztassanak elitélni, ha kimondom, hogy nem jó utón járunk, a forma miatt pusztulni hagyjuk az éltető lelket. Túlságosan a látszatnak élünk. Eszményinek az olyan egyházat tartjuk, amelyben megvan a külső rend. Ismerek egy minta-birben álló egyházat, amelynek szép temploma, két iskolája, lelkészi és tanítói lakása kitűnő karban van, van az egyháznak földje, pénze, a belhivatalnokoknak jó fizetése, a presbitériummal nem kell Ízetlen - kedni még nagyobb kiadások megállapításánál sem, mert csak a betéthez kell nyúlni. Egyházi adó ismeretlen valami Es... ebben az ékes, a lelkészi állás nyugalma szempontjából igen kívánatos egyházban, vasárnaponként 10 -15 lélek jelen meg a díszes templomban, köznapokon csak a hét óra tudtul adására harangoznak, de a templomajtót ki sem nyitják, a jótékonycélra gyűjtők goromba szót nyernek alamizsna helyett, szilaj, vad élet tombol a faluban. Igazán megborzad az ember ennek a lelki ürességnek láttára. Isten mentsen, hogy az általam rajzolt kép hovatovább általános typusa legyen egyházi életünknek. — A lelkipásztor a gyülekezet angyalául van rendeltetve, de mind jobban és jobban iroda-vezetővé, hivatalnokká válik. Önök, igen tisztelt Uraim ! jobban ismerik, mint én, azokat a rovatos iveket, kimutatásokat, nyilvántartásokat, polgári és egyházi felsőbb hatósági megkeresése-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz.

Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidárú-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálás!