Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-10-02 / 40. szám
40. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 339. oldal. valamelyik olyan rendszabállyal állunk szemben, amely a gyakorlati élet terén bármely tekintetben sértené jogainkat, vagy beleavatkoznék a mi jogos cselekvési- és hatáskörünkbe, hanem egy elméleti kijelentéssel, amely elméleti kijelentéssel szemben bármennyire téves, bármennyire sajnálatraméltó és méltatlan legyen is, nézetem szerint nem a közhatóság rendszabályaira, hanem az igazság fegyvereire van szükség. Ésfőtiszteletü egyházkerületi közgyűlés, hozzáteszek még egyet. Ilyen kijelentések igen is bánthatnak bennünket, mert fellázíthatják a bennünk élő igazságszeretetet és a nagy őseink nemes emlékezetéhez való ragaszkodást, de nem veszélyeztethetnek, nem károsíthatnak bennünket. Ha ellensége volnék a római katholikus egyháznak, örömmel látnám azt, hogy ilyen kijelentések történnének az egyház, illetékes vezetősége részéről, mert aki ilyen kijelentéseket tesz, csak saját magát sebezheti meg és csak azt érheti el a római katholikus egyház, ha ezen a végzetes téren halad tovább, hogy elfordul tőle valláskülönbség nélkül a felvilágosodott, a helyesen és nemesen gondolkodó emberiség általános közhangulata. Hát mondom, ha ellenségük volnék, örömmel látnám ezt a jelenséget, de én nem vagyok ellensége a katholikus egyháznak, ellenkezőleg, én a katholikus egyházban egy nemes szövetséges szeretnék látni, aki a maga híveinek köreiben a saját igazságai, vagy a saját elvei alapján, de analóg munkát végez azzal, amit nekünk kell végeznünk: a vallás-erkölcsi gondozásnak, a hívek lelki békéje, lelki nyugalma, erkölcsi tisztasága megóvásának nemes munkáját. Bárminő tévedések történhetnek, bárminő visszatetsző jelenségekkel találkozunk, én nem akarom szem elől téveszteni, hogy ez lehet véges emberek gyarlósága, véges emberek hitbuzgalma, de az az intézmény, amelynek nevében ezek elkövettettek, az nemes és nagy hivatással bir, amely nemes és nagy hivatásban kellene, hogy ők is szövetségesekül tekintsenek bennünket. Hát ebből a gondolkozás! világból és ebből az érzelmi világból tekintem én ezt a jelenséget is és éppen ezért nem örömmel, de mélységes sajnálkozással fogadom és azt a szivem mélyéből jött óhajtást fűzöm ennek konstatálásához, hogy vajha azok a disszonáns hangok, amelyek minden ilyen törekvésnél felmerülnek, vajha a visszatetszésnek, a felháborodásnak, az erkölcsi reakciónak azok az egészséges jelenségei, amelyek minden ilyen esetben az egész világon mutatkoznak, meggyőznék végre-valahára a római katholikus egyház vezetőségét, hogy saját egyháza érdekében nem helyes utón jár, amikor ilyen kijelentésekre sodortatja magát, hanem csakugyan békejobbot, testvéri jobbot kellene, hogy nyújtson azoknak, akiknek a materiálizmus, a vallástalanság, az istentagadás nagy veszélyei elleni nagy küzdelemben szövetséges társakul kellene állniok egymás mellett. Mi, főtiszteletti egyházkerületi közgyűlés, nemtántorodunk el ettől a helyes, ettől a valóban keresztyéni, valóban krisztusi felfogástól. Menjünk a magunk utján. Igyekezzünk teljesíteni a magunk magasztos hivatását. Ha ebben bármi akadályoz bennünket, ha ezt a jogos jogkörünket és érdekkörünket bárki meg akarná sérteni, azzal szemben igenis teljes erővel menjünk a jogosult önvédelmi harc terére, de különben menjünk testvéries érzülettel előre és ne feledjük el soha, hogy a modern világ bajai, szenvedései, sértései és veszélyei között vannak veszedelmesebb, gonoszabb ellenségek, akikkel szemben karöltve kellene küzdenünk. Ezeket főtiszteletü egyházkerületi közgyűlés az adott pillanatban szükségesnek tartottamelmondani. Most megköszönve nagyszámú megjelenésüket, a közgyűlést megnyitódnak nyilvánítom. Az „Ifjúsági Keresztyén Egyesületiek megalakításának akadályairól. Irta és a dunántúli egyházkerület lelkészértekezletének Pápán, Í9Í0 szeptember 27.-én tartott ülésén felolvasta líc. Rácz Kálmán vallástanár. Most másodízben veszek bátorságot magamnak arra, hogy Egyházkerületi Lelkészértekezletünkön a vezetőség kegyes engedelmével szóvá teszem az Ifj. Kér. Egyesület ügyét. Most két éve szinten itt állottam ■ e nagytekintélyű gyülekezett előtt s bizonyára több jóakarattal mint tehetséggel, voltam szerencsés ismertetni azt a mozgalmat, amely ami református ifjúságunk keresztyéniesebbé tételét célozza s gyönge szavaimat a Főtiszteletü Értekezlet, valamint indítványára Egyházkerületi közgyűlésünk: abban a kitüntetésben részeltette, hogy kegyes volt a gyülekezetek figyelmébe ajánlani az Iíj. Kér. Egyesületek szervezését. Azóta két év telt el s az eredmény aligha felel meg a hozzákötött szent várakozásnak. Hiszen ezen egyesületek országos titká
