Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-25 / 39. szám
830. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. gyermekei, akik bizonyságot szolgáltatnak arról, hogy jövője is lesz ennek az egyháznak. Szólok Önöknek, akik képviselik egyrészt a hazafiságot, másrészről a kegyességet. Önök, fiatal barátaim, akik minden nap itt vannak ebben a hatalmas, szép, nagy épületben, nem is látnak valami különöset benne, de az idegen számára, aki idegen környezetből kerül ide, ez az épület egészen új világ, amelyben gyönyörködik a lelke; az ifjúságban élő köveket lát, amelyek Krisztus egyházát építik, ez épület arról beszél ékes szavakban, hogy Isten megáldja azokat, akik Ő benne biznak, akik nem maguknak élnek, hanem az örökkévalóságnak dolgoznak. És amint megáldotta múltban, úgy meg fogja áldani „a jövendő‘'-ben is.“ Majd buzdította az ifjúságot, hogy tanulja a francia nyelvet, Calvin nyelvét, szólt arról, hogy Genfben mennyire szeretik a magyarokat. Hívja, hogy menjenek Genfbe tanulni s vigyenek magukkal kegyességet, amely ezt az egyházat a századok viharaiban megtartotta, és hajlandóságot a tudományok megtanulására. Hadd legyen mindig szorosabb az összeköttetés. „Ezt az összeköttetést nem nehéz nekünk — úgymond — megalkotnunk, hiszen Önök összeköttetésben vannak Istennel, meg van tehát a közös alap, ahol mindannyian egyek lehetünk és egyek maradhatunk. Gondoljunk tehát egymásra és mivel az egymásra gondolásnak a legszebb, legragyogóbb megnyilvánulása az imádság, imádkozunk egymáséit. Mi imádkozunk Önökért, Önök is imádkozzanak érettünk. Válasszon el bennünket akármekkora távolság is, Isten trónusánál egyesülhetünk. Nekünk mindannyiunknak az az egyedüli óhaja, hogy Krisztus legyen királlyá a lelkek felett Önöknél is, minálunk is. Az alap egy, a cél is egy, az Isten is a régi, a megáldó Isten. Dolgozzunk tehát az Ö dicsőségére. Én hiszem, hogy ezt. az utat nem emberek készítették elő, nem az emberek fogadnak itt, hanem az Isten kegyelme. Hiszem, hogy az összeköttetést a két ország között, ott a szivek mélyén is Isten készítette, hiszem, hogy ez az Isten fog bennünket is megáldani; az Ő áldó kegyelmét kérem mindnyájukra.“ Az ünnepély befejeztével a főgimnázium II. B) osztályban latin órát, a VIII. osztályában fizikát hallgattak meg. A ref. elemi iskola megtekintése után a nőnevelőintézetbe mentek, ahol Kőrös Endre dr., igazgató kalauzolta. Itt megnézték a gyakorló-iskolát, a polgári IV. osztályában a kézimunkát, ahol éppen kalotaszegi varrottassal foglalkoztak, a polgári III. osztályában rajzon voltak bent, a tanítónőképző I. osztályában csillagászati földrajzon ; a fizikai szertárban bemutatta Lux Lajos szaktanár a drótnélküli táviratozást; a tanítónőképző III. osztályában francia verseket mondtak fel igen ügyesen a növendékek. 1/2 12-kor a theologus ifjúságnak tartott Fulliquet nagyérdekti előadást a Kékkereszt mértékletesség)' mozgalomról és buzdította őket ezen munka megkezdésére. Hisszük, hogy szavainak lesz foganatja. Igazán, ideje megkezdeni az erőteljes harcot minden vonalon az alkohol rombolása ellen és e téren nekünk, lelkipásztoroknak kell példát mutatnunk. Délben a nőnevelő-intézetben szólt a növendékekhez, ebéden is ott maradt. Az ebéd alatt dr. Kőrös Endre igazgató üdvözlő szavaira igen szellemes felköszöntőben fejezte ki nagy megelégedését minden fölött, amit látott és a tapasztalt vendégszeretetért nagyon szives köszönetét mondott. Ebéd után a növendékek rögtönzött hangversenyt tartottak, melyen magyar nótákat énekeltek. A szertárakat, a külömbözö helyiségeket mind megnézte, sokáig és nagy gyönyörűséggel szemlélte a slöjdöt és elismerését fejezte ki az intézet mintaszerű berendezése felett. Mindezek közben időt szakított arra is, hogy látogatásokat tegyen ; meglátogatta az igazgatókat, az összes theologiai tanárokat, lapunk szerkesztőjét, stb. Pápát 22-én este hagyta el a társaság; innét Komáromba mentek, ahol Fulliquet valló os estélyen tartott beszédet; 23-án Ácson voltak, 24-én pedig Dunaörsön, ahol Darányi Ignác dr. látta vendegeiül. Mr magyarok, bálát adhatunk Istennek, hogy ilyen barátokat ad nekünk, akik nem csupán Ígérnek, nem csupán pillanatig lelkesednek, hanem komolyan dolgoznak és segítenek. Fulliquet ismeri azt a lélektani törvényt, hogy nincs biztosabb alap a lelkesedésre, mint a tények igaz ismerete; ő lelkesedik a magyarokért, lelkesedését valóban szilárddá akarja tenni, meg akar hát ismerni bennünket. Mi iparkodtunk ezt neki lehetővé tenni, nem szépítettünk semmit, hadd ismerjen meg bennünket olyanoknak, amilyenek valóban vagyunk. Köszönjük neki azt a nagy szeretetet, amelyet érez hazánk és egyházunk iránt. Isten áldása kísérje magyar-D □ VArvefi JólŰfii mon- ! Borsos István: „Kollégiumi IVlUol JClCllL *HC^ • történetek“. — Rajzok és elbeszélések a diákéletből...........................................2 korona. Kapható: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. sz. — Református egyház-irodalmi munkák állandó nagy raktára. — 3____________________________________________________________________________________________________________________C1
