Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-09-11 / 37. szám
310. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 1910. kelt a második, vagy veszprémi kör is és kivánatos, hogy lelkes- és építő tevékenységet fejtsen ki. Az I. körbe osztattak : Balatonfüred, Szentgál, Balatonarács, Balatonkövesd, Alsóörs, FelsőÖrs. Tihany, Balatonudvari, Balatonszőllős, Pécsely, Zánka, Köveskálla, Nagyvázsony, Öcs, Magyarbarnag, Tótvázsony, Szentantalfa. Monoszló, Balatonhenye ; összesen 19. A II. körbe osztattak : Veszprém, Nemesvámos, Litér, Szentkirály8zabadja, Vörösberény, Gyulafirátót, Papkeszi, Kádárta, KirályszentistváD, Vilonya, Várpalota, Hajmáskér, Inota Csór, Moha, IszkaszentgyÖrgy, Fehérvárcsurgó ; összesen 17. Az egyházmegyei lelkészértekezlet elnöke Segesdy Miklós esperes. Az I. kör elnöke Raksányi Károly balatonbenyei lelkész, jegyzője Olé Sándor balatonaráesi lelkész. A II. kör elnöke Dernjén Márton veszprémi lelkész, jegyzője Lampérth Lajos gyulafirátóti lelkész. Gyűlés után az egyházmegye alkotó tagjai egyakarattal közebédre gyűltek össze Jákói Pongrác „Erzsébeti-szállodájában, melyen lélekemelő s tanulságos felköszöntők hangzottak fel. Elsőben is Demjén Márton éltette az elnökséget. „Ha egyházunk egy hajó az élettengerén, mely a biztos és boldogító kikötő felé tart ; akkor a mi elnökünk hajóskapitány, kinek éber és zengő hangjára férfiak, nők, gyermekek sietnek szótfogadni, magasztos kötelességeiket hiven teljesíteni és még a vész és vihar között is erős hittel, rendíthetetlen lélekkel és munkakedvvel vinni a hajót a boldogító kikötő felé “ Szeness Imre üdvözölte Kenessey Móric főgondnok urat, mint a kálvinista jellem példány képét, majd Segesdy Miklós esperes úr a jelen volt kedves hölgyekért és buzgó munkatársaiért ürítette poharát. Az egyházmegyei közgyűlést azzal a közérzülettel fejeztük be, hogy ennek minden tagja szívesen munkálkodik és hoz áldozatot a közügy javára, hogy ez által édes hazánk és anyaszentegyházunk fényre derüljön. A szlavóniai magyarok kettős örömünnepe* Messze vidékről nagyszámú református sereg gyűlt egybe augusztus hó 14. én a szerémmegyei Vukovárott. Nagy volt a hívek öröme, mert hisz nehéz küzdelemmel és sok fáradság között sikerült az Űr házát végre átadni rendeltetésének. Az érezheti csak egész valójában a szlavóniai magyarok igaz örömét, aki itt él, benne van azokban a fonó küzdelmekben, amelyek itt mostanában napról-napra megújulnak. Az fogja fel a nap jelentőségét egész mivoltában, aki tudja, milyen nehéz helyzetben élnek véreink a társországok területén. Bizony, örömnap volt ez nekünk, amidőn először hallottuk megcsendülni a vukovári templom három harangját s három nyelven hallottuk szállani az ének hangját a seregek Urához, bizonyságul, hogy ő nemcsak egy népnek, hanem mindenkinek Atyja, O nem tesz különbséget magyar, német és horvát között. Az avatási ünnepély d. e. 10 -12 óra között történt. Az avató-beszédet dr. Baksay Sándor püspök, a költőlelkű agg főpásztor végezte, s bizony nagy biztatás volt az ő megjelenése az itt küzdő kis sereg között. Az Ő fáradságra s a hosszú út nehézségeire nem gondoló szeretete fokozta azoknak erejét, kik az exponált hely nehézségeivel való küzdelemtől kifáradva, mármár csüggedezni kezdtek. Az ünnepi beszédet Vásárhelyi Pál, a gyülekezet lelkésze tartotta, esketett Molnár Hugó újvidéki lelkész, úrvacsorát osztott Szabó Péter esperes. A templom felavatása után egy másik Örömünnepély, a vukovárj. református szeretetház alapkőletétele vette kezdetét. Úgy itt, mint a templom-avatáson igen nagyszámú sokaság vett részt; hála azonban a Mindenhatónak, sehol egy disszonáns hang, sehol egy az ünnepi hangulatot rontó jelenet nem fordult elő. ami pedig, fájdalom, hasonló esetek alkalmával ritka eset. Nagy része van ebben bizonnyal a megye és város előkelőségének, amely magáévá tette a szeretet ez ünnepélyét, s ennek kifejezést is adott azzal, hogy úgy a vármegye, mint a város képviselői együtt ünnepeltek az ünneplő gyülekezettel. Az ünnepélyt bankett követte, amelyen számos felköszöntő hangzott el s mindvégig a legkellemesebb hangulat uralkodott. Adja a Mindenható, hogy a vukovári reformátusok három harangja sokáig hívogassa a lelkeket az Úr hajlékába, s a szeretetház sok könnyet törölhessen le, a gyülekezet tagjai még sokáig örömmel emlékezzenek vissza arra a napra, amelyen hő vágyuk teljesedésbe ment, azok a munkások pedig, kiknek hasonló munkában kell haroolniok, bízzanak, az Úr meghallgat és ad időben való segedelmet, Vegyes közlemények* Gyászhir. Kövesdi Szilágyi Farkas, a nagyenyedi ref. egyháznak 43 éven át hűséges, gondos lelkipásztora életének TI. évében folyó hó 6.-án elhunyt. Temetése folyó 8.-án volt Nagyenyeden. „ítéld meg Uram a Te sáfárkodó szolgádat igazsága és . . . atyai végeden irgalmasságod szerint.“ Tanévmegnyitás. A pápai ref. főgimnáziumban e hó 5.-én volt az 1910—11. tanév ünnepélyes megnyitása. D. e. 9 órakor templomba ment az ifjúság és tanári kar, hol Kis József esperes-lelkész imádkozott. Istenitisztelet után a tornateremben gyűltek össze, hol a Himnus eléneklése után dr. Antal Gábor püspök nyitotta meg a tanévet, főként az egyszerű életmódra s takarékosságra buzdítván az ifjúságot; majd Sándor Pál, újonnan kinevezett tanár tartotta meg székfoglalóját, melynek tárgya Cicerónak „A kötelességek“ - ről szóló műve volt; Faragó János igazgató a tanári kar nevében üdvözölte Sándor Pált, s az új tanárokat:
