Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-23 / 4. szám
Huszonegyedik évfolyam. 4. szám. Pápa, 1910 január 23. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Falusi gyülekezeteknek belmísszíóí gondozása. — Folytatás. — A vallásos estélyek tartását a legmelegebben ajánlom. Ha ezeknek a műsora vonzóan és népszerűén van összeállítva, akkor a hivek igen kitartóan és meg nem unva látogatják ezeket az egész téli időszakban. — Nagyon természetesen, legfőbb ezeknek a műsorában a vallásos-, hiterösítö- és erkölcsnemesítö elem: a biblia-magyarázat és a közösen énekelt egyházi énekek; de kizárólag elvont és kizárólag vallásos dolgokkal foglalkozni elhibázott dolog. Ha mindig a bibliáról, Jézusról és az apostolokról beszélünk és beszéltetünk, akkor a hallgatók sorai csakhamar ritkulnak és az érdeklődés teljesen lelohad. Ismétlem Pál apostol fentebb idézett sorait: „az öregeké pedig a valóságos étel . . .“ stb. Egyszerre teljesen ideális, vallásos szellemben felfogni és keresztül vinni a dolgot nem lehet. A cél igaz keresztyéneket nevelni és a közönyöseket azokká'tenni oktatás, tanítás által! Az A-B-C-ben nem csak komoly olvasmányok, hanem szórakoztató- és kedélyderítö mesék is vannak. Már pedig a mi népünk a vallásos élet terén még csak az A-B-C-nél tart! Hazánk történelme — kivált a reformáció mozgalmaival kapcsolatban -—, a szociálizmus eszméinek helyes irányban való ismertetése, a természettudományok, a nagyobb ismétlőiskolásoktól előadott egy-egy komoly irányú szavalat mind élénkítik és vonzóvá teszik ezeket az estélyeket, kivált, ha a lelkésznek más intelligens egyén is segítségére jön. Két főszempontot vegyünk még figyelembe a vallásos estélyek tartásánál. Az egyik: lehetőleg minden felekezetű ember szivesen fogadott vendég legyen, és felekezeti érzületének sérelme nélkül élvezhesse ez estélyeket. A másik pedig az : tulságba ne menjünk és egy héten legfeljebb kétszer tartsunk vallásos estélyt. Igen sok helyütt, különösen nagyobb falvakban, alakultak református körök. Ezek jobbára afféle gazda- és iparos kaszinók, amelyek az úri kaszinóktól abban különböznek, hogy bizonyos időszakokban vallásos jellegű ünnepélyek, felolvasások, estélyek tartatnak bennök. Az a baj, hogy igen sokszor ezekben a körökben a hasznos és a keresztyéni dolgok mellett a kaszinóknak összes kárhozatos szokásai, mint például kártyázás, emberszólás, tivornyázás gyökeret vernek. Igen erélyes, körültekintő vezetőségre van szükség, hogy sem ezek a kárhozatos szokások ne uralkodjanak ezekben a körökben, sem pedig, hogy a férfiakat a családi körtől el ne vonják. Egyszer vezetője voltam egy református ifjúsági körnek és ott lehetőleg mindig jelen voltam, amit mint fiatal káplán könnyen megtehettem, s mondhatom, hogy ennek a körnek működése igazán áldásos volt. Szabad előadások, szavalatok, énekszámok és a hasznos könyvtár olyan vonzó erőt gyakoroltak a tagokra, hogy az ifjúsági körnek még 50—60 éves emberek is buzgó látogatói voltak. De nem is fordult elő semmi rendellenesség, vagy erkölcstelen dolog. Ezen a tapasztalaton felbuzdulva, később egyházamban alakítottam egy olvasókört, de mindig bánom, hogy ezt tettem. Tanítóm öreg volt,
