Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
288. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. A m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter kezébe az ingyenes népoktatási törvény újabb eszközt ád e cél elérésére, amennyiben a tandíj-kárpótlás megadását bizonyos feltételekhez köti. Használja fel ez alkalmat és csak olyan iskoláknak adja meg, amelyek minket megértő barátaink, nem pedig ellenségeink akarnak lenni. Hedrahely, 1910. évi augusztus hó 15. Két jubiláló református főgimnázium. Irta : A. F. Szatmárnémeti és Budapest. Az a maga 300 esztendejével vissza nyúlik Bocskayszázadának, a vallási küzdelmeknek iegizóbb korába, emez rövid 50 esztendejével gyökereit az absolotizmus korszakába ereszti. Jeléül, hogy az koránt sem volt a lemondás korszaka. Talán inkább a jövőre számító bölcs munkáLak jött el az ideje. Amaz nagy múltjával, szívós kitartásával, emez a rövid idő nagy eredményeivel köti le figyelmünket. I. A szatmárnémeti főgimnázium 300 esztendős emlékünnepét emelte az a körülmény, hogy az Országos Református Tanáregyesület soha nem tapasztalt nagyszámú részvételével, annak évi rendes közgyűlésébe mint egy beillesztve, egyházunk több kiválóságának a jelenlétében, első sorban a tiszántúli egyházkerület elnökségének, egyházmegyéinek és főiskoláinak testvéri nagy részvételével folyt le. Az ünnepségeken megjelent a kultuszkormány, a város, az Országos Középiskolai Tanáregyesület, az Országos Katholikus Tanáregyesület, az erdélyi református egyházkerület és több szomszéd állami középiskola képviselője. A lelkes, anyagi áldozatoktól sem idegenkedő buzgalommal előkészített ünnepség míg anyagiakban a főgimnázium alapjaihoz 15.131-91 koronával járult, másrészt a nagymultú iskolát nagy erkölcsi , szellemi erejével megújította. A május 17 — 20. napjáig tartó ünnepségek keretében május 19.-én volt az Országos Református Tanáregyesület évi közgyűlése, május 20.-án pedig a vendégsereg kirándult a környékre. Maga a 300 esztendős emlékezés május 18.-án folyt le, megkezdve dr. Erőss Lajos fennenszárnyaló hálaadó könyörgésével. Bakcsy Gergely, a főgimnázium igazgatója pedig emlékbeszéd keretében röviden megrajzolta Sarkadi Nagy Mihály és Bartók Gábor nyomán az iskola 300 esztendős történetét. Megismertetett első virágzásával, mely a XVII. századra, a nemzeti fejedelmek korára esik, nehéz küzdelmeivel, mely fordulópontot képez az iskola történetében és amely küzdelem legszomorubb volt a XVIII. század kellő közepén. És ez a szomorú elnyomott állapot eltartott közel félszázadig. Utánna szintén félszázadig megint könnyebben lélegzett, s mármár erőre kap, — de az 1848—49-i szabadságharc után ismét szomorú idők jöttek az iskolára, mert nem akarta elfogadni az autonómiáját veszélyeztető Entwurfot. Végre a 6ü-as évek újjá szülik és ettől fogva folyton emelkedik, A 90-es évek elején teljesen kifejlett erős alapot nyer és biztos otthont. És itt nem tudom elhallgatni fájdalmamat, melyet éreztem, mikor nélkülöznöm kellett egy nagymultú, sokat szenvedett iskola történetének kikerekített képét. Hány iskola dicsekedhetik ilyen nagy és gazdag múlttal még református iskoláink között is? Nem érdemelt-e meg ez a 300 esztendős múlt áldozatot ? Nem ez lett volna-e a legméltóbb megünneplés ? Igaz, emlékbeszéd keretében vázlatosan lehetett csak adni az iskola történetét, de nem tudom elképzelni, hogy olyan intézetnél, melyet maga a város tartott fenn közel két századon át, hogyan lehetett elhallgatni azon érdemesek nevét, akik az intézet nehéz napjaiban önzetlenül küzdöttek; hogy lehetett elhallgatni és csak egy pillanatot sem áldozni Sarkadi Nagy és Bartók nevének ? A különféle testületek képviselőinek beszédeiből megkap Dóczi Imre gimnáziumi felügyelő beszéde, melyet az Országos Református Tanáregyesület nevében mondott, méltatva a református iskoláknak most és századokkal előbb is a nemzeti kultúra érdekében való nagy küzdelmes munkájukat. (III. —XXVII. 11.) Az ünnepi beszámoló után az igazgató adja a tanév történetét. 423 tanulója volt a nyolc népeö osztálynak. Vizsgálatot 415 tett. Egy kivételével született magyarok és közülök 340 református. Az egész számból 17 bukott ismétlésre, 55 javíthat. (XXVIII.—XLII. 11.) Érettségire állott 43 tanuló. Közülök 6 két hónapra, 3 egy évre bukott. Közli az értesítő Hatvani Béla rajztanár székfoglaló értekezését: „A magyar nép díszítő művészetéiről. (1.—9. 11.) Eredeti magyar talajon marad a szerző és sok olyant mond, melyre büszkék lehetünk. Az ismeretlen téren tallózzák csak tovább. A magyar nép ősi ornamentikája — a mai kor angol művészei és idegen utazói szerint is — hasonlít az ázsiai népek, a perzsák és hinduk művészetéhez, tanúbizonyságául annak, hogy onnan származtunk, ott vannak rokonaink. Van ornamentikánknak rokonsága, bár kisebb mértékben, a japán nép művészetével is. A nép diszítő művészetét rnházatán és eszközein lehet tanulmányozni. Főkép a ruházaton, mert az eszközök közt sok az idegenektől átvett. A ruházaton első sorban az ősi virágdísz található. Ilyen az úgy