Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-08-28 / 35. szám
Huszonegyedikév folyam. 35. szám. Pápa, 1910 augusztus 28. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős ----- szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Ä vegyes házasságok körüli eljárást szabályozó utasítás a két protestáns egyházban. Irta: Vargha Kálmán, a kálozi református egyház lelkésze. A protestáns egyházak vezetői látván ama veszteséget, mely a vegyes házasságoknál a r. katholikus papság erőszakoskodása folytán a reverzálisok kierőszakolásával az egyházat sorvasztja, annak ellensúlyozására és meggátlására instrukcióval látja el a lelkészeket. Az ág. hitv. ev. egyházban az alkotmány- és jogügyi bizottság, a református egyházban a püspöki- és fögondnoki kar készített tervezetet, amely tartalmilag nagyban egyezik. Az ágostai hitvallású evangélikusokéban van a vége felé egy pont, amely velünk szemben ismét bizalmatlanságukat árulja el; de ezt hagyjuk figyelmen kívül. A legtöbb református egyházkerület akként intézkedett, hogy mielőtt ezen tervezetet kötelező erejű szabályrendeletté tenné, leteszi az egyházmegyékre hozzászólás és tárgyalás végett. Ez az eljárás nem csak azért látszik helyesnek és célszerűnek, hogy nem akarja az egyházmegyék jogkörét csorbítani, hanem azért is, mert nem akar egy, — úgy szólván — kizárólag gyakorló lelkészeket illető ily nagy horderejű kérdésben nélkülük, meghallgattatásuk nélkül intézkedni. Mert nyilvánvaló, hogy az egyházmegyei közgyűlés az a hely, ahol minden lelkész érvényesítheti befolyását, ahol minden lelkész, mint jogos és kötelezett tagja lévén jelen, az ilyen közérdekű ügyek tárgyalásában akár positiv, akár aktív módon kiveszi részét és ez által sokkal nagyobb hatást gyakorol, mélyebb nyomot hagy náluk, mint annak az egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyvébe való egyszerű felvétele, ahol a többi szabályrendeletekkel együtt eltemettetik a feledés homályába, várván többi társaival együtt az egyházkerület által évekkel ezelőtt elrendelt összegyűjtés utján az új életre kelést. Minthogy a mi egyházkerületünk — a többiektől eltéröleg — már szabályrendeleti erőre emelte a fent hivatkozott tervezetet, mielőtt nagyobb körben ismeretes lett volna, nem lesz felesleges ezúton hivni fel rá az érdekeltek figyelmét, esetleg megtoldani bizonyos vonatkozásaiban. Mindenek előtt megállapíthatjuk, hogy ez az „utasítás“ sokáig — 15 évig késett a „szabad a vásár“ törvénybe iktatása után, talán most sem látott volna napvilágot, ha a „Ne temere“ és „Provida“ pápai dekrétumok fel nem lármázzák a szunnyadó lelkiismeretet. Mintha bizony azok az esetek és cselekedetek, melyekre ezek utasítást adnak és azok a sérelmek, melyeket elkövetnek, egészen újak lennének, s eddig nem léteztek volna. Igaz, hogy a közvélemény nagy része előtt ismeretlenek maradtak, mert ki kiváncsi ma példáúl Homola I. statisztikai adataira, melyekben pedig már régóta kongatja a vészharangot a fenyegető veszély miatt, mely a reverzálisokkal a fenti pápai dekrétumok — megjelenése előtt is — kezdettől fogva pusztítja egyházunkat. De tudjuk és ismerjük mi, akik benne élünk, akik olyan helyeken hivataloskodunk, ahol a reverzálisok kierőszakolására és a lélekhalászatra bőséges tér és alkalom volt eddig is. Éppen azért, mert ismertük a veszélyeket és sokszor
