Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-31 / 31. szám
31. szám. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 251. oldal. jelentésében. A bevándorolt szülők szinte égnek a vágytól, hogy gyermekeiket itt iskoláztassák. Ok ugyanis nem tudnak, vagy csak nagyon keveset, angolul s a szülők az angol nyelvet a gyermekeiktől akarják elsajátítani. A gyermekek minden reggel, mikor a tanítás kezdetét veszi, amerikai nemzeti dalokat énekelnek és ugyanekkor van a „flag salute“, vagyis minden reggel meg kell hajtaniok magukat az amerikai zászló előtt és annak szalutálnak. Csak abban az egy, előbb említett iskolákban, minden hét évben 500 idegen nemzetiségű gyermek alakul át gondolkozásban, érzésben és éselekvésben — amerikaivá, akik mély és örökös áhítattal csüngnek a csillagsávos amerikai zászlón. Ha kérdezzük őket, ez a válaszuk • — „Igen, az én szüleim Ausztriából, vagy Oroszországból, vagy Magyarországból jöttek, de én amerikai vagyok !“ Magyar nemzeti szempontból kétségbe kellene esnünk, ha nem lennének a magyarságnak világító tornyai Amerikában. Ezek — az egyházak, különösképpen a magyarországi református egyház amerikai egyházközségei, amelyek leginkább a népesebb magyarlakta telepeken vannak szervezve. Amerikában kiválóan nemzetnevelő hatása van a magyar református egyháznak. T. i. a magyarországi egyházhoz tartozó egyháznak, amely ébrentartja a kivándorló szülők és gyermekek lelkében a szülőföldhöz való vonzódást, nem úgy, mint a presbiteriánusok, akik abban találják örömüket, ha szidhatják és gyalázhatják a szerintük „koldus“ Magyarországot. Nemzetnevelő hatása van az egyházainkkal kapcsolatos mindenféle intézménynek, ifjúsági-, betegsegélyző- Ó8 társalgó egyleteinknek, sőt még azoknak az összejöveteleknek, ünnepélyeknek és világi mulatságoknak is, amelyeket néha-néha egyházi célokra rendezünk. Iskoláink is vannak. Ezek azonban nem mindennapi nyilvános, hanem csak szombat-vasárnapi és nyári szünidei-, továbbá vasárnapi iskolák. De ez az idő is elég arra, hogy gyermekeink általános magyar ismeretre tegyenek szert; hogy megismerjék hitvallásunkat, megtanulják a főbb és szokottabb énekeinket, megtanuljanak Írni, olvasni magyarul és a mi fő: a hazafias érzésük úgy alakuljon, hogy ne szégyeljék, hanem legyenek büszkék arra, hogy — magyarok. Emlékezem, hogy a vasárnapi iskolámban nem egy elamerikaiasodott gyermek volt olyan, akivel hetekig kellett foglalkoznom csak azért, hogy helyesen tudja kimondani a konfirmációs káté egyes kifejezéseit. Az volna az ideális állapot, ha minden egyházközségünkben egy tevékeny, a munkától vissza nem rettenő, szorgalmas káulortanítónk működhetnék ; akit nem az arany csillogása és a dollár szerelme csalogatna át az Óceánon, hanem a hivatásának mélységes szeretete. Csalódott embereknek nem lehet kedvök a munkára s munkájuknak sem lehet meg a kívánt gyümölcse. Mert ha látja, hogy nem mind arany, ami fénylik, Amerikában sem, munka helyett búnak ereszti a fejét s alig várja, hogy Magyarországba visszahivattassék. Nem is egy-két próba-évig, hanem legalább is háromnégy évig kellene minden tanítónak egy amerikai magyar egyházközségben működnie. Hihetetlen eredményt lehetne elérni gyermekeink vallásos és nemzeti nevelése körül. Néhány egyházközségünk iskolájában egy-két évig kísérleteztünk ugyan, de nem a leg nagyobb eredménnyel. Némely okokon kívül az eredménytelenség legnagyobb oka az is volt, hogy nincsenek megfelelő iskolatermeink és angol tanítónk sincsen. Az amerikai iskolák pedig valóságos paloták, a modern kor minden kigondolható kényelmével berendezve, sőt az amerikai iskolának már a külső képe is magával ragadja a gyermek lelkét. S angolul »muszáj“ tanítani még a mi magyar iskoláinkban is. Iskola-ügyünk gyökeres és sürgős átalakításra vár tehát Amerikában, ügy tudom, hogy a konventi elnökség épp most foglalkozik ezzel a nagyfontosságu dologgal. Remélhető, hogy az eddigi kísérletezés után ez az ügy valamiképpen a legjobb mederbe fog terelődni. Ha ez sikerül, úgy a magyarországi református egyház kétszeres örömmel állapíthatja meg, hogy Amerikában nem munkálkodott, aminthogy most sem munkálkodik hiába ! Külföldi szemle* Irta: Szűcs József, az alsóörsí református egyházközség lelkésze. (Szociáldemokrácia és vallás.) Londonnak egyik leg- ben. Nyolc napig minden este vallásos összejöveteleket szegényebb és legsűrűbben lakott városrészében május tartottak a munkás-osztály vezetői, s több mint ezer elején vallásos „munkások hete“ volt a szó szoros érteimé- | főnyi munkássereg előtt fejtegették, hogy mi jelentő-Ifj. Stern Lipót Pápa , Kossuth-Lajos-utca 25. sz. Mindennemű kézimunka-, himzési előnyomda-, rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. — Elvállal mindenféle templomi arany-, ezüst- s selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. — Lelkiismeretes kiszolgálási
