Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1910-07-24 / 30. szám

240. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. oly időben, amelyben tagsági joga és kötelezett­sége még nincs; kire vonatkozólag a „Pótló­utasítás“ 12. pontja kimondja, hogy a tagok befizetési kötelezettségére nézve mindig a válasz­tást, illetőleg az állás- és javadalomváltozást követő év január elseje az irányadó. Tisztelettel indítványozom, hogy ezen elvi jelentőségű kérdésben újból keressük fel a fö­­tiszteletü egyházkerület utján az egyetemes konventet az iránt, hogy a lelkészi javadalom­tól 3720/o-°s tagsági díjat csupán a helyesen értelmezett állás-üresedés idejéről szedhessen a nyugdíj-intézet az egyházközségektől, amikor a lelkészi javadalomból tényleg bevétele van; továbbá, hogy az olyan lelkész, aki jog- és kötelesség szerint a nyugdíj-intézetnek még nem tagja, járulék-fizetéssel sem közvetve, sem közvetlenül ne terheltessék meg. Kálvin, az unió híve* Irta: Wítz-Oberlín C. A. Dr., egyházi kormánytanácsos Wien. — Fordította: Kállay Kálmán Pozsony. Kálvin. Megint csak Kálvin. Igen. Mert reformátorun­kat abból a szempontból kiváltképpen, amely nálam tekintetbe jön, még nem világította meg senki. Sem a genfi pompás ünnepségeken, sem a különféle református és lutheri tartományi egyházakban és fakultásokon. Kálvin jelentőségét mindig csak reformátori-, theologiai-, pedagógiai-, egyházi és állami szempontból méltatták, de nem úgy, mint az unió hívét. Kivétel a testvér­egyház. A gnadenfeldi theologiai szemináriumban Lio. Reichel G. tartott egy előadást ily címen : „Kálvin, mint az unió hive“. Örömmel üdvözöltem ezt a való­ban csak munkám befejezte után kezemhez vett fel­olvasást. Mert kiváltképpen hozzájárult ahhoz, hogy engem Kálvinról táplált ítéletemben megerősítsen. Kálvin ugyanis az evaugéliomi keresztyéneknek egy mindent felölelő egysége utáni vágyakozásában, kivált­képpen sajátszerü és különös álláspontot foglal el. Egy olyan álláspontot, amely őt messze felülemeli a többi reformátoron és reformátori tanítványokon. Ezzel nem azt mondottuk, hogy egyebütt nem mutattak volna vágyakozást az egyesülés után, hanem hogy a harc követelményei Luthernél és Zwinglinél ezt a szempontot háttérbe szorították. így hát Kálvin ebből a nézőpontból is úgy jelenik meg, mint Isten küldötte, követe, mint kiegészítő és betetőző. A reformáció alkotó és megújító periódusára az organizáció periódusának kellett bekövetkeznie. Kálvin elvitázhatatlan érdeme az, hogy az evangéliomi keresztyénség szervezője, organizátora volt. Ő szervezte a dogmatikát; amennyiben az evangélikus dogmatikát egy systemába foglalta. 0 szervezte, jobban mondva rendezte az exegesist; azok az alaptételek, amelyeket ő követett, ma is sok tekintetben szabályozóink lehet­nek és kell is lenniük. Ö szervezte az egyházi alkot­mányt ; még maga az evangélikus egyház is szükséges­nek látta időjártával a zsinat-presbiteri alkotmányt bevezetni. Hasonlókép megkísérelte az egység, az unió után való vágyódást és hajlamot is szervezni, hogy így az evangéliomi keresztyénséget szétdaraboltságából a lélek reményteljes egységébe vezérelje. Es ezen ő olyan szívóssággal és olyan önmegtagadás­sal munkálkodott, aminőt csak a hit és az Isten országa utáni buzgó vágyódás adhat és tarthat fenu továbbra is. „Igen, az egyetlen jó — Írja többek közt —, amely után testünkkel, lelkűnkkel és szivünk legforróbb vágyódásával törekednünk keli, az, hogy az egyházban béke és egység legyen. Tengereket és országokat hajóznék be, hogy ezt elhozzam, fejemet ajánlanám fel, hogy megszerezhessem. Oh, én azt szeretném, hogy minden egyházat oly szoros egység fűzne össze egy­mással, hogy az angyalok az égből énekelnék hozzá az ő harmóniájukat.“ „Szívesen szembe néznék száz­szor is a pallossal — így ir máskor —, csakhogy békét teremthessek.“ „Átkozott mindenki — így kiált fel egyszer szomorú elkeseredésében —, aki az egyház egységére teszi rá kezét, hogy azt valami módon meg­bolygassa.“ 'Es ezek nem üres szavak voltak csupán. Efféle véleménynek ellent mondanak tettei. Amit ő mások­tól követelt, azt maga is megtette. Ennek legközelebbi klasszikus bizonyítéka az Ő nagyon is kevéssé megfigyelt magatartása a genfi szégyenteljes számkivetés után. Képzeljük csak magun­kat az Ő helyzetébe ! Tapasztalásból is tudnék beszélni. De Kálviné a szó. Barátai abban az időben azt hitték, Ti lí a • i _ A _ | Szervet Mihály harminc levele Kálvin Jánoshoz, /VIOnÍ mp0» a genfiek prédikátorához. Fordította: Veress 1 V 1UÖ L J ILI 11. Jetfő Ára j korona 40 fmér __ Kálvin János . A tridenti zsinat határozatainak cáfolata. Fordította: Rábold Gusztáv. Ára 2 korona 40 fillér. Kapható: Kis Tivadar könyvkereskedésében Pápán, Fő-utca 21. sz. a. Református egyház-irodalmi munkák állandó nagy raktára. Telefon: 9. szám.

Next

/
Thumbnails
Contents