Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-10 / 28. szám
220. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. kor bizonyosan teljes diadalra jut, hogy légyen egy akol és egy pásztor. Hiszen nincs az üdvösségnek más fundamentoma, mint ö és nincs az ég alatt más név, mely által meg lehetne tartatnunk, mint az ö áldott neve! Oh bizony, nagy áldás nekünk a te szent házad s ebben igéd hirdetése, mi Urunk, Istenünk! Add azért, hogy eméssze mindnyájunknak szivét házadnak buzgó szerelme; hogy öröm legyen az itt való lakozás mindenkor nekünk, s többre becsüljünk itt egy napot, sőt egy órát, mint másutt ezeret; itt, ahol veled Atyánkkal lélekben társalkodva s igédet hallgatva, felüdülünk, erőt nyerünk az élet küzdelmének bátor folytatására, és tápláltatunk az örök életre. Tégy minket most is boldogokká szent házadban s add nekünk a te áldott igédnek hathatós táplálékát, a Jézusért. Ámen. Egyházi beszéd : „Az emlékezet napjai“. (II. Mózes XII: 14.) Kedves Testvéreim! Marcus Aurélius római császár volt egyike ama gonosz testület legjobbjainak. Gondolkozó, okos fő, ki egy Ízben az idő felosztásáról szólva, így nyilatkozott: A jövőt bízzuk a gondviselésre, a jelent adjuk a kötelességnek, a midtat pedig a feledésnek. Nos, a két elsőt készséggel elfogadhatjuk. Igen, a jövőt a kegyelmes Gondviselésre kell bíznunk, arra vetve minden mi gondjainkat, aki rólunk gondot visel s folyton ezt hangoztatva: Ha az Űr akarandja és élünk, ezt meg ezt cselekeszszük. A jelent fordítsuk a kötelességek teljesítésére, híven és lelkiismeretesen elvégezve minden napnak a munkáját és soha el nem fáradva a jónak gyakorlásában. De már azt nem oszthatjuk, hogy a múltat meg adjuk át a feledésnek. Nem; Salamon azt mondja: Isten visszahozza a múltat. Mózes pedig így szól az izraelitákhoz : Emlékezzél meg az ős időkről; gondoljátok el annyi nemzedék éveit! Kérdezd meg atyádat és megjelenti néked a te véneidet és megmondják néked. A felolvasott igékben meg azt mondja: Legyen ez a nap nektek emlékezetül. E szavak a páschára vonatkoznak, melyet két szempontból tekinthetünk. Először jelképileg: és könnyű megtalálni a hasonlatosságot a jelkép és valóság között; azért mondja Pál apostol korinthusi levelében : A mi húsvéti bárányunk, a Krisztus megáldoztatott értünk. Azért ne régikovásszal ünnepeljünk, sem rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában. ■— Másodszor tekinthetjük az emlékezet szempontjából. Megtartsátok a kovásztalan kenyér ünnepét: mert azon a napon hoztam ki a ti seregeiteket Egyptom földjéről; tartsátok meg hát e napot nemzedékröl-nemzedékre, örök rendtartás szerint. De tekintsünk el most a felolvasott igék Hála-imádság huszonöt-éves találkozóra. Irta és elmondta Pápán, Í9I0 június 29.-én, Péter-Pál napján: Fúlöp József, a körmendi református egyházközség lelkésze. Áldásoknak Atyja, te jó, te nagy Isten, Akihez hasonló égen, földön nincsen, Akit szemtől-szembe mi soha nem láttunk, Mégis hisszük, hogy vagy s imádkozva áldunk : Most is eljöttünk ím s elődbe borulva, Sziveinkben hála, szánkban halleluja ! Dicsőítünk, áldunk, hogy életet adtál, Gondviseléseddel minket takargattál! A múlt éjszaka is ennek bizonysága, Ezt hirdeti most a fénylő nap világa ! Te tartál meg minket, te áldottál eddig, Melyért szivünk mostan hálával megtelik. Erre a napra is te hoztál el minket, Midőn felújítjuk szép emlékeinket, S midőn a barátság köztünk újra éled És gyümölcsét látjuk sok régi reménynek! Már huszonöt-éve gondviselő Isten, Hogy mi együtt voltunk reménykedve itten. Sziveinkben telve sok ezernyi vággyal, Bátran szembe nézve nem ismert világgal! S mily szép képek voltak elibénk rajzolva, Álmok, amik később váltak csak valóra! Itt vagyunk, eljöttünk te jóságos Atya, S szivünkből permetez a hála harmata! Hálát adunk néked, de nemcsak a testért, Még inkább a lelki, drága, nagy kincsekért, Adtál érző szivet, fogékony értelmet, Ez az, mi téged is tisztán megismerhet, Ez vezet, ez juttat minket boldog végre, Amire te hívtál: tökéletességre! És mily nagy bölcsesség jó Atyánk te tőled, Hogy tudásunkat is elősegítetted. Lelki dajkáinkká iskolákat tettél, S tudás-vágyat gyujtál már gyenge gyermeknél, Támasztottál buzgó, lelkes pártfogókat Iskoláinknak, e dicső templomoknak,
