Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-07-03 / 27. szám
Huszonegyedik évfolyam. 27. szám. Pápa, 1910 július 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. „Mint egy ember! .. Irta: Szűcs József, az alsóőrsi Az úgynevezett Borrom áus-enciklika bizony egy kissé kudarcot vallott Németországgal szemben. Borromáus Károly cardinális szentté avatásának háromszázados évfordulója lehet szép alkalom a pápaságnak megemlékezésekre: ehhez az öntudatos, higgadt, de erős németeknek semmi közük. De hogy ezt az alkalmat egy „idegen“, ultramontán papi fejedelem, aki egy uralkodó jogaira tart igényt és némi tekintetben a német kormányzóságok részéröl is ilyen igények helybenhagyását élvezi, arra felhasználja, hogy a reformációt, annak hőseit, s a protestáns népeket gyalázza: ehhez már szólhat, de ugyancsak szólt is egész Németország. A német közvélemény visszakergette odúiba a felekezeti és polgári békesség zavaróit, a sötét felfogásoknak homályban csapongó, támadó baglyait. Nem hallgattak, nem várták, hogy majd talán senki sem veszi észre a megszégyenítést, s ök, a német protestánsok, a német nemzet boldogan aludhatnak. Hogy a képviselőházi, diplomáciai, uralkodói felszólalásoknak nyomban meglett a hathatós eredménye: azon nincs is mit csodálkoznunk, ha látjuk, hogy a nagy, erős birodalom kormányzóságainak háta mögött ott állt az a hatalmas német közvélemény, melytől félni lehet a vele szemben állóknak, de amelylyel ostromokat lehet könnyedén visszaverni a reá támaszkodónak. Megmozdult tehát egy kissé a „birnami erdő“. Az enciklikának a protestánsokat illető (vagyis inkább nem illető) részére válaszul mindjárt megjelent az evangélikus szövetség elöljáróságának nevében az elnökség református egyházközség lelkésze. nyilvános felelete is. így szól a többek közt : „A vallási hősök korának és a mi népünk legnagyobbszerübb felszabadulásának eme gyalázása felháborító kihívás a német protestánsokkal szemben.“ „A német nemzet szidalmazása.“ „Kirívó világítás a római egyház csalhatatlan fejének és tanácsosainak történelmi képzettségére, az ultramontanizmus türelmetlen és szeretetlen voltára, a katholikus püspökök békeszavainak igazi értékére, s arra a nemzeti és kulturális veszélyre, melyet a pápai átokhordozók politikai szervezete a német birodalom terén magában rejt.“ „Mi azért tagjaink nevében és minden öntudatos protestáns egyező akaratával megbotránkozó tiltakozásunkat nyilvánítjuk a pápa meggondolatlan béke-zavarásával szemben, mely annál sértőbben hat, mivel minden ok nélkül és minden tekintet nélkül az 1897. évi Canisius-enciklika elleni tiltakozásunkra, az akkori gyalázásokat még túlhaladni merészeli.“ „Minden evangélikus keresztyénnek és német protestánsnak tudatára kell újra jutnia, hogy mennyire elmulaszthatatlan a birodalom belső békéje miatt az ultramontánok hatalmi törekvései ellen védekeznünk.“ Kéri a szövetség fö- és fiók-egyesületeit, a német protestánsokat, az egész nemzetet, csatlakozzanak a tiltakozáshoz a reformáció áldásainak, mint a német nép igazi műveltsége alapjának érdekében. Az egyházi lapok is felhívták az egyházi testületeket, egyházakat, hivatalos egyházi felsöbbségeket, hogy egy „lángoló“ nyilatkozatban az idegen beavatkozás ellen, mint egy
