Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-26 / 26. szám
202. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. ház tekintélyét és vezetését, és lerombolták majdnem zsarnokilag annak tanait, alkotmányát és fegyelmét. Követték amaz istenteleneket, kikre reá illik a fenyegetés: „Jaj nektek, kik a gonoszt jónak, a jót gonosznak nevezitek!“ A lázadásnak e zaját, s a hit és erkölcs ilyetén megromlását nevezték ök reformációnak és magukat -reformátoroknak, A valóságban azonban rombolók voltak, egyenetlenséggel és háborúval gyöngítették el Európát. A modern idők lázongását és széthúzását ök készítették elő és felújították a hármas üldöztetést, mely ellen az egyház eddig egyedül diadalmasan küzdött, névszerint először az első századok véres üldözéseit, másodszor az eretnekség belső, néppusztító dögvészét és harmadszor evangéliomi szabadság neve alatt a bűnöknek ama rombolását és az egyházi fegyelemnek amaz aláhanyatlását, mely a középkorban nem volt meg ennyire.“ Kénytelen az ember elbámulni, ha e szavakat olvassa. Hogyan lehetséges, hogy olyan emberek, kik némileg ismerik az utóbbi századok tötténelmi eseményeit, ennyire félre ismerjék a történelmi tényeket ? Hogy tud egy kormányzat, mely a diplomáciai és politikai viszonyokkal számot vetni képes, ily ügyetlenül neki ruccanni. Hogy képesek emberek, kik akeresztyénséget ismerni és képviselni akarják, oly szeretetlen, gyűlöletes módon elátkozni és kárhoztatni milliókra menő embertársaikat, kik életükkel, munkájukkal, sikereikkel az egész világ előtt bebizonyították, hogy ö bennük is keresztyéni lélek lakozik! Minket evangélikusokat a május 29-iki pápai átok miatt nem annyira felháborodás és harag, mint inkább csodálkozás, rémület, szánalom fog el. Bámulni kell, hogy olyan emberek, kik mégis csak tudnak olvasni és valamit tanultak, a való viszonyokat annyira nem ismerik, s annyira félreismerik az igazságot és a keresztyénséget. Rémülnünk kell amiatt, hogy a gyűlöletnek és a fanatizmusnak ilyen magvai szórhatók a világban, a mi népünk közt, egy ilyen nyilatkozattal. Ez felekezeti hecc, a legveszedelmesebb fajtából, mérges izgatás, páratlanul álló. Ez nem hagyhat közönyösen senkit, aki szereti népét, senkit, aki kötelességének tartja a népnek békessége és erkölcsi javai fölött őrködni. Gondoljuk csak el, hogy a mi prot. fejedelmeinkre, fejedelemnöinkre, a mi szellemi vezéreinkre: Klopstock, Schiller; Goethétől fogva Ranke és Bismarckig, mint néprontókra és népámítókra süti bélyegét a pápa! Csakhogy ez a nyilatkozat annyira nem keresztyéni érzelemről, annyira elmaradt szellemről tanúskodik, hogy ez már minket nem sérthet. Ez már nem lehet hozzánk méltó ellenfél. Még csak azt kérdezhetjük, ugyan mi célja volt a római kúriának ezzel a furcsa nyilatkozatával? Hát csakugyan azt hiszi, hogy ezzel az „evangéliomi szabadságot“ háltráltatni vagy megsemmisíteni, korunk kultúráját visszatolni, a történelmet és a szellemi-, erkölcsi fejlődést haladásában feltartóztatni lesz képes? Hát nem veszik észre az urak ott Rómában, hogy harci szavukkal éppen a közönyöseket és álmadozókat ébresztik föl és ösztönzik ellenállásra, hogy az összes evangélikus érzelmüeket, a világos és modern gondolkozásuakat éppen ök bírják rá arra, hogy annál buzgóbban és erősebben védelmezzék és gyarapítsák a keresztyénségnek és a reformációnak, a műveltségnek és erkölcsiségnek szent javait ? Nekünk úgy tetszik, hogy a május 29-iki pápai enciklika a kétségbeesett kiáltozásnak egy fajtája. A kúria látja minenfelöl az evangéliomi-, szabad-, haladó áramlatnak fellépését és előnyomulását; neki magának nem lehet és nem szabad ennek engednie, ha maga-magát megtagadni nem akarja; és most tehetetlen haragjában szórja kárhoztató Ítéleteit a világba. így Megérkeztek a legújabb tavaszi és nyári férfi-divatkelmék! Rendkívüli dús választék bel- és külföldi gyapjukelmékben, valamint angol különlegességekben, ízléses, jól álló papi, polgári, valamint egyenruhákat készítek mérték szerint a legelegánsabb kivitelben. A szabásnál a test formáira, a kényelem követelményeire nagy gond fordíttatik. Vágó Dezső szabászati akadémiát végzett szabómester, oki. szaktanító Pápán, Fő-tér 19.
