Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 23-25. szám
194. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. az iskolás kis gyermekek szivarozásának, részükre a dohány kiszolgáltatásának, mulatságokban, búcsúkban részvételüknek, a korcsma udvaron ácsorgásuknak megakadályozására. Mert hogy a korcsmák isteni - tisztélet alatt igen-igen sok helyütt nyitva és tömve vannak, az bizonyos. Hogy ott mulat, kugliz a fiatalság, az valóság. Hogy a gyermekek is ott épülnek templom helyett, az is valóság. Hogy lakodalom, vagy bál után nem lehet iskolát tartani, mert a gyermekek — reggelig ott mulatván — nem mehetnek iskolába, ez sem tünet már, hanem szabály. Hogy bált engedélyezni még husvét első napjára is lehet, megmutatta az ököritói példa. Hogy az ilyen állapotokkal, aki komolyan törődik, az a osekély számú pap, vagy tanító, s elvétve mások is, azok hiába vagdalják a levegőt, az is bizonyos. Míg nem lesznek e tekintetben célszerű törvényes intézkedések, s nem lesznek törvényt végrehajtó olyan közegek, kik kötelességüknek ismerik és tudják úgy a meglevő, mint a leendő ilynemű törvények komoly megtartását : addig jelszónál tovább nem fogunk jutni. Akkor terelgetheti pap, iskolaszéki elnök, tanító még jó ideig a szivarozó, részeg iskolás gyermekeket — mindig több lesz azoknak száma. A fiatalkorú bűnösök pedig annál többen lesznek, minél többen lesznek a teljes korú bűnösök. A teljes korú bűnösök pedig hatványozott mértékben szaporodnak az újább szecessiós ítéletek folytán is. Szó sincs róla, meg kell tennünk és meg is fogjuk tenni kötelességünket e téren is. Remélve pedig, hogy a rajtunk kívül álló, más hathatós tényezők sem fognak a jelszavak kátyújában megrekedni : sikert is várhatunk. Mert itt is kettőn áll a vásár. Bodelschwingh Frigyes nevű derék német pap halt meg április 2.-án, 80. évében. Először bányászattal és gazdálkodással foglalkozott, csak később ment theologiára és Báselben, Erlangenben, Berlinben végzett. 24 évés korában a párizsi német egyház lelkésze lett. Itt tűnt fel kiváló szervezőképessége és a nyomorultak, segélyre szorultak iránt való gondozó szere tette, hajlandósága. 8 év múlva hazájába tért vissza, s Pomerániában, Westfaliában lelkészkedett. Az 1864., 1866. és 1870—71. évi nagy háborúkban (osztrák és francia) tábori lelkész volt. Legnagyobb tevékenységet fejtett ki a bel- és külmisszió terén. Bielefeldben a „Bethel“ nevű intézetet epileptikus betegek részére, a „Sarepta“ diakonissza-házat, a „Nazareth“ betegápoló férfiakat kiképző intézetet ő alapította és vezette. Saját külön ügyes és szelídsége által sikeres bánásmódja volt az epileptikusok ápolásánál. Nem hagyta tépelődni; nagy ügyességgel tudta mindig valami, hasznos munkával foglalkoztatni őket. Szervezett munkástelepet, munkás otthont, misszionáriusokat képző intézetet, stb. Tagja volt a képviselőháznak. Kiváló volt az iszákosok lelkigondozásában és alapított egy iszákosokat leszoktató- és megmentő intézetet is, honnan sokan kerültek ki meggyógyulva. Munkás-telepét „az országutakon levő testvérek“, a vándorlók számára szervezte, hogy ezek a koldulás helyett becsületes munkát kaphassanak. Sokat fáradott az árvák és elmebetegek ügyével is. A külmisszió terén a németdélafrikai szerecsenek testi-lelki megmentése körűi rendkívül sokat tett a misszionáriusok képzése és kiküldése által. Irodalmi téren saját életéből és intézeteiből vett 8 igazi művészi egyszerűséggel megrajzolt képeivel tűnt ki. Szeretetének azonban legfőbb tárgya volt az ember és a Krisztus. Prédikációt annyira a saját személyes hitéből meríteni, úgy hozzá férni ezekben is kicsinyek és nagyok leikéhez, mint ő, talán senki sem tudott. „Bodelschwingh atya“ volt mindenkinek. Jó szivüsége mindének irányában határtalan volt. „En is irgalmasságban részesültem, azért vagyok irgalmas.“ Pedig saját lelkét is vigasztalnia kellett a gyász miatt, mely sokszor kijutott : feleségét és négy gyermekét temette el. De nem folytatom tovább e méltatást, melyet a „Die Kirche“ nyomán közlök. Kissé szándékosan foglalkoztam ennyit is az életrajzzal. Először, mert tanulságos. Másodszor, mert nem lehet előttünk sem érdektelen az, hogy egy kiválónak ismert német protestáns lelkész hosszú életének nagy munkássága miben nyilvánul, mit mutat fel ? Nem sokat csalódunk, ha felállítjuk igazság gyanánt, hogy az itt megrajzolt élet a jelen lelkészt munkásság, vagy mondjuk viszonyaink közt a jövő lelkészi munkásság tüköré, példaképe. Ott, ahol a nevezett „pásztor“ élt, a jelen, nálunk még csak a jövő lelkipásztorkodása. Nagy sikereiben, szemmel látható, kimagasló eredményeiben még nálunk csakis a jövőé lehet. A munka, a fáradság, a tevékenység, a tehetség, a szív, a lélek ily irányú példái meg vannak már magyar protestáns egyházainkban is, de a gazdag siker és eredmény nincs meg, mert ahhoz a munka mellé föld is kell, a buzgóság mellé alkalmas viszonyok. Igaz, hogy a földet meg a munka töri fel, az teszi alkalmassá, hogy a gazdag aratás lehetősége meglegyen. Bizonyos, hogy a templomi beszéd, imádság, temetés, esketés, keresztelés, iroda : csak egyik része a lelkipásztori munkásságnak. Jézus és a tanítványok nemcsak prédikáltak, kereszteltek, hanem gyógyítottak, vigasztaltak, jót tettek, mindenképen gondozták a rájuk bízott lelkeket. Méltán léphet tehát előtérbe a lelkipásztori munkás.Alapíttatott 1864-ben. .A vidék legrégibb és legnagyobb cipőüzlete Alapíttatott 1864-ben. ]V[anI|Eim ^i]min, uzpiott j. cipniTal^tái|a í?ápa. Kcssutí^-u. 10. sz., hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő ntán nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vizmentes vadászcipőit és csizmáit, -w-.v-w-mv aiv-.v-jv-uv-,v
