Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-06-19 / 23-25. szám
190. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 1910. ban nem koronázta kellő siker fáradozásunkat. Pedig mi itt is megtettünk mindent, amit tanításunkkal s főleg példánkkal megtehettünk. Nem az iskola munkájának az eredménytelenségét akarom szépíteni, nem szándékozom a felelősséget más tényezőkre áthárítani, amikor azt mondom, hogy amit az iskola a jellem terén épít, azt nagyon sokszor lerontja a társadalom és a család. A társadalomban legnagyobb bajnak tartom, hogy kevés ember tud sorsa szerint élni s akinek 2000 korona az évi jövedelme, úgy akar ruházkodni, szórakozni, mint az, akinek 6000 korona az évi jövedelme. Hiába tanítjuk mi az ifjúságot a sorsunk szerint való élésmódra, ha a társadalomban azt látja, hogy egyik ember minden áron túl akarja szárnyalni a másikat. Csak tessék egy vasárnap szemlét tartani a sétálók fölött! Józanságra, önuralomra szoktatjuk az ifjúságot. Hány részeg ember dülöngözik nap-nap után az utcán P A kávéházakből, sorházakból és korcsmákból kihangzó éktelen lárma nem az ellenkezőt hirdeti-e? Csak gondoljunk a legközelébb lefolyt képviselőválasztásokra. Öt esztendő is kevés ahhoz, hogy az iskola kireparálja azt, amit azok három hónap alatt rontottak. S a család? Az erkölcsi nevelés terén ez volna legnagyobb segítője az iskolának; sajnos, hogy igen sok esetben megfordítva van. A veszekedés s bizony sokszor a verekedés is napirenden van a házastársak, apa és anya közt. Kártyázni legtöbbször az apa tanítja meg fiát, hogy legyen pártnere. A zálogházat már hazulról ismeri a gyermek, mert rendesen tőle szokták beküldeni a szülök holmijukat, ha pénz dolgában megszorulnak. Mért folytassam tovább a szomorú példát ? Ennyi is elég annak az igazolására, hogy ha az iskola munkájában az erkölcsi nevelés terén vannak hiányok és fogyatkozások, amit fájó szivvel magunk is konstatálunk, annak oka jórészt a társadalomban s a családi életben keresendő. Ennek a két tényezőnek kell alapjában megváltoznia s akkor sikerrel jár az iskola munkája az erkölcsi nevelés terén is. Felhívás leányinternátus létesítésére. Kiadta a barsí református egyházmegye. Barsi református egyházmegyénk, ez a kicsi, számban csekély, de hitben és lélekben erős, lánglelkesedésű egyházmegye őre, vigyázója, gondozója itt a Kárpátok magas bérceihez közel édes hazai nyelvünknek, megvivhatatlan bástyája hitfelekezetünknek, a viszonyok és körülmények kényszerítő hatása alatt nagy és magasztos alkotására határozta magát, elvileg kimondotta legközelebbi közgyűlése alkalmával egy leány internátus felállítását, létesítését. Legnagyobb részben igen szerény jövedelmű gyülekezeteink kicsisége miatt nem egyszer nélkülözéssel küzdő lelkészeinek, tanítóinak, más értelmi otztályö egyéneinek nincs megfelelő módjuk és alkalmuk taníttatni, neveltetni leánygyermekeiket! Egyházkerületünk pápai leányiskolája, ez a mi féltve őrzött kincsünk és jogos dicsekedésünk messze, távol van tőlünk. Léva város legnagyobb részben földmíveléssel foglalkozó hitsorsos lakosainál nem tudjuk elhelyezni leányainkat, de akár hol is legyenek, a szülői gond és aggodalom nem hagynak sorsuk miatt nyugodni — kisértenek éjjel és nappal szüntelen. Legbiztosabbaknak tudjuk őket a közös nevelés, együttes gondozás alatt, felügyeletben, szerető, képzett őrködésben részeltetve, fenkölt, tiszta, ártatlan gondolkodású vallásos, erkölcsös érzésre neveltetve minden léptükben, cselekedeteikben. Ezt pedig csak egy jól vezetett, kellőleg felszerelt, egyszerű polgári családok, lelkészek, tanítók, kör jegyzők életviszonyainak megfelő leány-internátusban érhetik el. Befogad ez falai közé minden leánykát, amennyiben a rendelkezésre álló hely engedi. Felekezeti és állásra való tekintet nélkül otthont, biztos helyet nyújt mindazoknak, hik igénybe venni kívánják. Egyelőre csak 20—30 növendék részére tervezzük azt, a szükséghez és fokozódó igénybevételhez képest módjuk leszen a későbbi nemzedéknek fokozatosan kibővítve fejleszteni. Erre a nemescélú, ily áldásos intézmény pártolására hívunk fel benneteket, egyházaink, gyülekezeteink, lelkészeink, tanítóink, minden rendű, a jót, a nemest elősegíteni kívánó jóltevőiük. Önmagában gyenge erőnknek szüksége van a ti szeretetteljes, lelkes támogatásotokra, áldozatkész pártfogásotokra ! Ne engedjétek megszégyenülni reménységeinket, mely erős és tántoríthatlak — hiszen még el sem kezdtük munkánkat, még alig, hogy sziikkörben néhányan hallották, s íme már egy 1000 K-s és 500 K-s ajánlatban részesültünk !
