Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
21. szára. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 177. oldal. tehát nem is felelhettek rá a tanuk, hogy maguknak volt arra ütjük, vagy jártak a közös utón ? Mert a községnek minden 40 éven felüli egyéne tudja igazolni {azt hiszem ; még az a három ember is, ha kérdik), hogy a közönségnek ember emlékezet óta volt útja a szomszéd birtokán, majd a néhány közbeeső birtokon keresztül, a gerenda hidon át a kutig, erre léptek rá a szomszéd elődei a birtokuk sarkán levő kis ajtóból és ezen jártak ők is, semmi más út itt nem volt. Ugyan mi jogon és mi alapon tarthatott volna a szom* széd előde az egyház birtokán keresztül külön utat? A közönségnek ezen útjáról a kutig emlékezett a a nemesi közbirtokosság ládájában levő egy régi okmány is, ez azonban - időközben — nem lett megtalálható. De nem baj, mert lelkész talált a régi hegyközségi jegyzőkönyvben két helyütt fontos bejegyzést és határozatot az említett útra vonatkozólag. Az egyik jegyzőkönyvi határozat és bejegyzés — 1829. évből,'— az egész utat határozottan megjelöli, merre, kiknek a birtokán megU hozzá tevéD, hogy „századoktól fogva és a most élőknek emlékezetétül fogva is a helységbelieknek használatában lévén a szőlőhegyről és pedig a mersei kútra“ s továbbá „végeztetett“, hogy „közön séges út maradjon örökre“, stb. Ez a jegyzőkönyv pedig most jó kézben van és nem fog elveszni. De a község lakói is jól emlékeznek, hiszen csak mintegy 12 éve lett ez az út elzárva. Már most ilyen körülmények közt is a szomszéd járni akar „csak maga“ békességgel az utón, melynek folytatását elzárta, nem ismeri el. Sőt nem is oda tette a kis ajtót, ahol régen volt, s ami fő, megint hidat készíttetett magának, még csak nem is a régi gerenda helyén. (Nem volt ám el itt az egy év és egy nap.) Az egyház pedig nézze, hogy a szomszéd által utjuktól megfosztott egyének az egyház rétjén cafolódnak. (Hjah, arról a szomszéd nem tehet. Be kell őket perelni.) Nézze, hogy a vizhordók más 5—6 utat is csinálnak, mert a rendes ütjük elvétetett. (Be kell ezeket is perelni.) Sőt nézze el azt is, hogy most már a szomszéd (ki nem is annyira a kúthoz akarna járni, mint a kuttól a falu felé menő utón a lakásához) a kúthoz csinál utat, de mivel a kút felé menni ki a rendes útra kerülő, tehát egyszerűen kimegy, még másik csapást csinálva a réten keresztül, így aztán ez az út is megvan, a kúthoz is vezető egy. (Hjah, ő csak a kút felé megy. A többit a napszámosok csinálják, azoktól kell számon kérni.) Mindezt nézze el az egyház és vágjon hozzá jó képet. A pap pedig hirdesse az igazságot és hallgasson, az elöljáróság pedig várja békességgel, mig az egyház birtokán vagy 15 — 20 út idővel jogossá válik, legalább aztán nem kell perelni, mert úgyis hiába. Hát kérem, ne beszéljünk mi sem a belmisszióról, sem a szociológiáról, sem a kötelességekről, amíg ilyen ügyei is vannak egyházainknak. Nálunk ez a belmisszió, ez a szociális munkásság, hogy egyházaink ügyét, igazát — legyen az kicsiny és nagy — ne hagy* juh, lelkűnkön viseljük és ha lehet, ne tegyük ki a bizonytalanságnak. Sajnos, hogy mi még csak itt tarthatunk, de nem rakhatjuk mindjárt a tetőt, mikor még falak sincsenek. Egy egyháznak ügye pedig — ha azt nem restelik nyilvánosságra hozni — mindig megérdemel annyi érdeklődést, hogy akinek módjában van, legalább igazságom, jó szóval segítségére legyen. Micsoda bizalmat keltene az Jnépünkben egyházunk iránt, ha látnák ilyen esetben a szives, beható érdeklődet és látnák, hogy csakugyan nem lehet ám az igazsággal lutri módjára játszani ! Azért mondom én, hogy minden egyházunk fontos ügye, baja közügy nekünk és nem apró-oseprő, figyelemre sem érdemes magánügy. Tessék a nyilvánosság elé hozni valamennyit ! Valóságot Írtam, bizonyítékaimról felelek. Ami ügyünket illeti, mi most ezen a ponton állunk : Az egyház nem hajlandó az illető szomszédnak magának utat adni, mert nem magán, hanem közös út vezetett a réten. A hid most nem a régi fagerenda helyén van. Egy év és egy nap még nem múlt el. Meg lehetne e rövidebb utón indítani az eljárást ezen az alapon ? Ha nem, joga van-e az egyháznak követelni, hogy a szomszéd birtokos, mivel ő az általa elzárt útnak folytatását használni akarja, kinyittassa birtokán az utat, mint régebben volt ? Nem lehet-e az egyház követelését elütni olyasmi okoskodással, amit emlegetnek, hogy t. i. ahhoz az egyháznak semmi köze, hogy a szomszéd birtokos a birtokán levő utat elzárta, ha folytatását — az egyház birtokán - megtartotta, ahhoz joga van, mert hiszen nem tagadtatik, hogy az használatos út volt ? Köszönetét mondok a „Debreczeni Protestáns Lap“ néhány sorban közölt szives érdeklődéséért. A szomszédos birtokot — mint tanácsolta — mi nem vehetjük meg, mert nem nekünk való. Az illető birtokos milyen vallású, határozottan nem tudom, de nem hitsorsosunk, a i • az elismert legjobb, azonnal és tartósan ható, a ti TI — T)0f*OH OSDOF3. növénynek leghasznosabb, réztartalma szerinta l 1 legolcsóbb, használatra azonnal kész permetezőszere a világnak. A peronosporának járványos fellépésénél is bebizonyíthatólag kitűnőnek bizonyult; dús és minőségben is elsőrendű termést hozott még oly helyeken is a hol a szomszéd ültetvényeket a peronospora teljesen tönkretette. Ár-ajánlatokat, ismertetést és elismerő bizonyítványokat bárkinek küld: Pick H. és Társa cég, Budapest, V., Akadémia-utca 16. szám alatt.
