Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-22 / 21. szám
174. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. „megköveteli tagjaitól, hogy az általa autentikusnak vallott methodus (!) szerint újjászülessenek, az újjászületett hit tapasztalatait megvizsgálják és authentizálják, vagy pedig, ha az nem elöirás-szerü (!), az újjászületés megismétlésére utasítják a jelöltet, tehát beteges irányt képviselnek, egy methodista methodust (!) gyakorolnak és végeredményében vallásos nyavalygókat (!!) nevelnek“. Ennyi igazság-szeretettel akár még tovább is festhette volna dr. Ravasz a torzképet és elmondhatta volna, hogy mi őrjöngésbe visszük ifjainkat, dervistáncot járunk, önkorbácsolást rendezünk, stb., stb., ameddig csak fantáziája ragadja. Mert ez a rólunk alkotott kép csak az elvakult fantázia rémlátása, de nem a valóság. Ha leszáll dr. Ravasz a magas paripáról, ahonnan most lenézi és „kellő“ színezéssel gúny tárgyává teszi a mi munkánkat; ha fáradságot venne magának arra, hogy már csak a köteles igazság-szeretet kedvéért is betekintene a mi egyleteinkbe: egészen más kép fog alakulni rólunk a lelkében. Mert mit teszünk mi? Összetoborozzuk azokat az ifjakat, akik komolyan vágyakoznak Krisztushoz, az Ő állandó befolyása alá, és akik az Urat, mint az istenes életnek e földön megszemélyesítőjét mindenben mintaképül veszik, és azután ének, ima, bibliaolvasás, vallásos beszélgetés által erősítjük az Úrhoz való hűségűnket. Hát ezt nevezi dr. Ravasz „gyenge itélöképességü emberek együgyü, de ártatlan játékának“, amely azonban „veszedelmessé“ válnék, ha kötelezővé lenne! Hát én ismeretlenül is sokkal jobb véleményben vagyok róla és azokról, akik öt lelkész-nevelővé (!) tették, sem hogy feltételezni merném azt, hogy ö nem helyeselné ezt az építő munkát. Az a dolog természetéből foly, hogy Krisztushoz jobban siet az újjászületni vágyó, mint a bűnbe merült lélek és mert mi jól tudjuk azt, hogy Istennek ezer meg ezer eszköze van a gyarló bűnös megtérítésére, nem inkvizitorkodunk, a szivek újjászületésének kifürkészésére valami titkos methodust nem haszálunk és az Isten lelkének működése elé akadályokat nem gördítünk. Tehát a próba alá vettetés csak dr. Ravasz fantazmagóriája. Mi az, ami nem tetszik a mi „vallásos nyavalygásunk“ ellenségeinek? Talán, hogy másokért is imádkozunk. Nem az Űr parancsolja-e ezt? — Talán, hogy bibliát olvasunk. Nem igéje által szól-e hozzánk az Űr? — Talán, hogy mindenek fölé helyezzük az isteni bölcseséget. Nem ez-é a keresztyénség alfája és ómegája? — Talán, hogy mi a szeretet munkáinak teljesítésében is gyakoroljuk magunkat. Nem ez-é a kötelességünk? — Talán, hogy ez a mozgalom a keresztyén műveltségben előbbre haladt Nyugatról terjedt hozzánk. Nem külföldről kaptuk-e a reformációt, sőt magát a keresztyénséget is ? — Jó urak! nyitott szemmel járjatok. Még egyet! Bününkül rójja fel dr. Ravasz, hogy mi „felekezetköziek“ vagyunk. E vád igaz annyiban, hogy a mi mozgalmunk nem felekezeteskedik, hanem egy táborba, a Krisztushoz akarja gyűjteni mindazokat, akik bibliai alapon állanak s így tesz szolgálatot (a római katholikusok közt is!) az evangéliomnak. Szerintünk erre a magasabb álláspontra el kell jutnia a keresztyénségnek, sőt ez a szellemi kapocs ma is meg van köztünk. Ezért nincsenek példáúl még arányszámuknak megfelelő arányban római katholikusok a mi egyleteinkben, a külföldön sem. Mi nem Péterre, Apollósra, Pálra, sőt még csak nem is Lutherra, Kálvinra esküszünk, hanem a Krisztusra, akinek az apostolok és reformátorok is csak tanítványai voltak. Egy a mi Mesterünk, a mi Doktorunk és ez az Űr Jézus. Ne csufolódjunk mi egymás között. Csak dolgozzunk és dolgozzunk! Tegyük félre a Művészi kivitelű „ISKOLAI EMLÉKLAP“. Mappaszerüen összehajtható 6 oldalú, szabadalmazott találmány, melyet remek színezésű magyar stílű rajzok ékesítenek. Örök-életű vers-sorok, bölcs mondások nagy magyarjainktól, középen az emléklap, melyre beírandó a tanuló és tanító neve. Az iskolai emléklap szemet, szivet gyönyörködtető, lelket termékenyítő, a művészi szép iránt való fogékonyságot ébresztő alkotás. Emlék, melyben élete alkonyán is öröme lesz a mai nemzedéknek. A gyermek és nevelőik iránt való nagy szeretet sugárzik ki minden vonásából. Ára 30 fillér. Megrendelhető: KIS TIVADAR könyvkereskedőnél PÁPA, Fő-utca 21.
