Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
168. oldal. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 1910. a lelkészi fizetés rendeztessék s a korpótlékok kiutaltassanak ? Lelkészi értekezletünk mindegyik tagja nemesak tudja, de érzi is, hogy mennyire igaza van szeretett elnökünknek s hordozván a mindennapi élet mind több-több igénnyel fellépő kívánalmainak egyre súlyosbodó terhét, szomorúan látja, hogy míg egyetemes egyházunk milliókat kapva, szebbnél-szebb célokra százezreket költ, addig az Ige hirdetőinek tisztésséges kenyerét —, ha törvényben biztosította i$ — mindeddig ki nem szolgáltatta. Megdöbbenéssel tapasztalta lelkészi körünk, hogy lelkészi karunknak s egyházkerületünknek Isten leikétől ihletett kiváló munkása : Bállá Eudre, az igaz keresztyén felebaráti szeretet sugallatára készített kor pótlék-javaslatával hová jutott ! Agyon-hallgatták ! A szigetvárvidéki lelkészi kör érzi, hogy nem lehet tétlen szemlélő, nem maradhat néma, midőn látja a veszélyt, mely késedelmeskedéssel legvitálisabb érdekeinket fenyegeti, midőn kiáltania kell, hogy végre a fórumon lévők igazán meghallják s megértsék a mi nagy érdekeinket, mely egyetemes egyházunknak szintén nagy érdeke. Éppen ezért körünk azon tiszteletteljes kéréssel járúl az egyházmegyei lelkészegyesület utján a belsősomogyi református egyházmegye nagy tiszteletű és tekintetes közgyűlése elé, hogy a főtiszteletü és méltóságos egyházkerületi közgyűlés pártolását kieszközölve, oda hatni törekedjék, hogy a lelkészeknek az Egyházi Törvények I. t.-c. 114. §. a) pontja alatt biztosított minimális 2400 kor. törzsfizetése, hat izbeni 200—200 korona korpótléka államsegély utján biztosíttassák s még visszamenőleg is 1909 január 1-ig kiutaltassák. Mert míg Egyházi Törvények I. t.-c. 114. §. b) pontja második bekezdése értelmében a segédlelkészek javadalmazásáról az egyházközségek maguk határoznak s ez a II. t.-c. 72. §. szerint: teljes ellátáson felül évi 240 (kétszáznegyven) koronánál, illetőleg a lelkészi javadalmak 2400 korona alapfizetésre való kiegészítése ufán évi 500 (ötszáz) koronánál kevesebb nem lehet“, addig az 1909. évi XIII. t.-c. a segédlelkészek fizetését 1000 koronára egészítette ki és segédlelkészeink ma már a teljes ellátás mellett a minimális 500 korona javadalmat tényleg élvezik. Tehát a törvényhozás jóvoltából Egyházi Törvényeink II. t.-c. 72. § ának rendelkezései csak egyoldalulag tartatván be, nekünk törekedni illik, s lehet is a magunk minimális 2400 koronányi alapfizetésünk után, mellyel az I. t.-c. 114. §. a) pontja alapján együtt jár a hat izbeni 200—200 koronás korpótlék is. Elnök felkéretik ezen ügynek az ORLE és a kerület hivatalos lapjában leendő bővebb megtárgyalására. E határozat a többi lelkészi körökkel közlendő.“ „4. Azon szomorú elhagyatottság, melynek a megélhetés, mint a neveltetés, terén 500 koronás özvegy- és 100 koronás árvadíj mellett a lelkészi özvegyek és árvák még ma is ki vannak téve, kell, hogy munkára serkentse a legközelebbről érdekelteket, magukat a a református lelkészeket. Kik lehetnének méltóbbak a mi keresztyén szeretetünkre, mint éppen a lelkészi özvegyek és árvák ? Szenteket ugyanis nem tisztelünk, de szent előttünk a családi élet; szent előttünk — a nélkülözések közepette is — annak a házastársnak az érdeke, aki az egyházi- és társadalmi élettől bő mértékkel osztogatott lelki sebeinket a hitvesi szeretet odaadó hűségével gyógyítgatja ; szent előttünk gyermekeinknek az érdeke, kiknek lelki vidámsága gondtelt arcunkról az aggodalmaskodás nyomait időről-időre elűzi. Az értekezlet azon legszentebb meggyőződéséből indulva ki, hogy magunkat s a miénket becsüljük meg akkor, ha az ORLE által felállítani tervezett Kálvineum (lelkészi özvegyek- és árvák otthona) ügyét adományainkkal [egyenként is a megvalósuláshoz közelebb vinni segítjük : óhajtandónak véli, hogy egyenként legalább 100 —100 koronával járulnánk a Kálvineum létesítéséhez s ez összeget 4—5 év alatt fizetnők be. Elnökét megbízza, hogy a tagokat külon-külön zárt levélben szólítsa fel azon összeg bejelentésére, melynek befizetésére kötelezik magukat.“ Kedves Lelkésztársaim s vezérkedő Hitfeleim ! Megszivlelendő dolgok ezek az adóteher-csökkentési segélyek következményei után s a nyugdíj-intézet működésének megkezdése előtt ! Az alsóőrsí református egyház rét-ügye* Irta : Szűcs József, az alsóőrsí református egyházközség lelkésze. Még egyszer bátorkodom ez ügyet a nyilvános köz vélemény színe elé vinni, kérve a szíves érdeklődést. Nem örömest teszem. De a való élet tényeinek kényszerítő parancsa elől nem lehet kitérni, vagy ha lehetne is, lelkiismeretlen kötelességmulasztás volna, E becses lap január 16. számában közzétett ismertetésem, nem tudom, kit hogyan érintett, vagy érintett-e egyáltalában valakit ? A visszhang csekély volt, vagy semmi. Úgy látszik, nincs még bennünk annyi közérdeklődés és összetartás, hogy egy egyházunk ügyét necsak magánügynek tekintsük. Pedig egy alkotmányos joggal, törvényekkel, egyházi szervezettel rendelkező közegyháznak kötelességeket teljesítő, terheket viselő akár melyik egyházközsége megvárhatja mindnyájunktól, hogy — ha már egyebet nem tudunk — jó szóval, igazságos tanácsosai, érdeklődéssel forduljunk feléje necsak akkor, amikor már hivatalosan, elkerülhetetlenül kell valamely ügyet vagy bajt megorvosolni, mert ilyenkor legtöbbnyire már késő az orvosság és nem lehet segíteni a bajon, hanem már előbb és nem szégyenelvén még mindig a Krisztus
