Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-05-15 / 20. szám
Huszonegyedik évfolyam. 20. szám. Pápa, 1910 május 15. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap, Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Pünkösdkor. Irta: Sz. J. „Vettetek-e Szent Lelket, minek utánna hittetek ? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogyha vagyon-e Szent Lélek?“ (Csel. XIX : 2.) Mi hallottunk és hallunk róla. Többé-kevésbbé lelkesen és híven prédikáljuk magunk is „egyházi“ és „világi“ papok. De azért csak kérdezzük meg mi is beszédünk előtt, beszédünk után, ünnep kezdetén, ünnep végeztével, templomban és templomon kívül, mindenkitől, sőt mi magunktól is: „Vettetek-e Szent Lelket?“ Hányán lesznek, kik ezt felelhetik csak: „Sőt inkább azt sem hallottuk, hogyha vagyon-e Szent Lélek?“ S ne gondoljuk, hogy ezek a legrosszabbak. Ezek még megkeresztelkednek az Úr Jézus Krisztus nevére. De jönnek, kik büszkén vallják talán, hogy ama Szent Lélek — Isten szivünkben lakik. Vallják, tanúságot tesznek róla szóval és cáfolják cselekedettel. Vagy akik hallanak Szent Lélekröl nagyon sokat, hallanak szavakat és látnak ellenkező cselekedet. Mi lesz a példa, mi lesz a következmény? Ez az iskola egyik sem marad üresen. Ez a példa egyik sem marad követés nélkül. Mindig könnyebb lesz a szó, mint a cselekedet. Szent Lélek Isten, tűz, erő, valódi bölcsesség, igazság és szeretet: hogyan szidalmaznak téged az emberek! Kettős tüzes nyelvek, igaz világosságot hirdetők és követésre készek, sötétség odvaiban tenyésző mérges penészvirágokat perzselő lángok: hogyan bénítanak, hogyan oltanak titeket az emberek, rátok zúdítva a rosszlelküség poklainak legszennyesebb vizeit! Szent Lélek fehér galambja: oda mersz-e még szállni emberek feje fölé, emberek vállára? Hisz leütnek onnan! Megfojtanak — szivén nyomnak! Milyen szép dolog is bámulni a nagy lelkek igazságainak és önzetlen tetteinek csodáit! És milyen kényelmes! De hozzá járulni a léleknek csak egy parányi igaz munkájával: jaj de fázós, jaj de megfontolni való! Viselni a hirdetett elvek következményeit, habár népszerűtlen dolog is az ? Bízni az igazság diadalában, erejében, talán segíteni, mellette nyilván tanúságot tenni? Micsoda az igazság? Pilátus, te minden idők legnagyobb földi bölcsének is vallhatnád magadat. A te gyakorlati életbölcsességed: a kézmosás, vállvonogatás szörnyű mód bevált. És kérdezd meg, mi jogon rágalmaz, becsmérel téged ez az ilyen világ? Hiszen te nem ölted meg amaz igaz istenembert. Nem ölted meg az igazságot. Megvizsgáltad és beismerted, hogy igaz ember az, sőt futni, szökni is segíteted volna! Te még elég jóakaróan, gavallérosan jártál el. Hogy nem tetted ki magadat, nem kockáztattad fényes úri helyzetedet? Igazán, kár ezt néked szemedre hányni egy olyan világnak, melynek nagyrészt te vagy mestere és nem az igazságnak Szent Lelke! Idvezítö Jézus Krisztus, Pál apostol, Kálvin János! Nézzétek, túl akar szárnyalni titeket
