Dunántúli Protestáns Lap, 1910 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1910-01-09 / 2. szám
Huszonegyedik évfolyam. 2. szám. Pápa, 1910 január 9. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez: Kis József felelős = szerkesztő címére küldendők. = Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egy évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések reklamációk: Faragó János főmunkatárs címére küldendők. Felhívás a züllött, bűnös gyermekek megmentése érdekében* Nagytiszteletü Lelkész Úr! Az életviszonyok átalakulásával az egyház feladatai a szociális téren mindinkább fontosabbakká válnak. A régi időben, kezdetleges viszonyok közt kisebb, vagy legalább is kevésbé érezhető volt a nyomor, kisebbek voltak az intellektuális különbségek és nem volt meg a vagyonnak az a minden külső jót megszerző ereje, — mint ma. A nyomornak a megélhetés eszközeit elvonó nagy súlya vezetett a bűnre, az intelligencia és lelki épség, erkölcs hiánya a bűnbeeséstől való megmenekülést, a bűnös élettől való kiszabadulást teszi lehetetlenné, — ezzel szemben az intelligens és erkölcsös társadalom kötelessége, hogy munkájával, példájával, a bünbeesö és bünbeesett embereket megmentse a tisztességes életnek. Ott, hol a vétek már szokottá vált, hol az erkölcs helyén a megrögzött erkölcstelenség ütött tanyát, a társadalom nem segíthet. Ellenben sikeresen működhetik a még alakítható jellemek, a bűnös vagy a züllés veszélyének kitett gyermek megmentése terén. Ez a munka tulajdonképpen a társadalom önvédelme a saját biztonságát veszélyeztető bűn ellen. Mert, ha az elhanyagolt, utcára kidobott csavargó-gyerekből, ki még csak gyerekes csinyeket követ el, kitanult gonosztevő lesz és ha nem igyekszünk az ijesztő mértékben megszaporodó fiatal csavargókat és bűnösöket a helyes útra téríteni, akkor ezek bűnben felnőve óriási veszedelmet hoznak a becsületes társadalomra. Hogy milyen nagy a veszedelem, azt mutatja, hogy a büntető járásbiróságnál Budapesten, 1909. év október havában 100 gyermek ellen VGlt kisebb súlyú bűncselekmények miatt tárgyalás. Évi 1200 gyermek-bűnös! Mi lesz ezekből, ha felnőnek anélkül, hogy mai környezetükből kiragadva, munkához és tisztességes élethez juttatnák őket! Ez ellen a szomorú veszedelem ellen vette fel a küzdelmet egyesületünk. Megkeressük a bajt fészkében, — igyekszünk azt gyógyítani gyenge erőnkkel úgy, ahogy tudjuk. Meghal az apa, hat-nyolc árva gyerek úgyszólván az utcára kerül, munkát szerzünk az anyának, nagyobb gyerekeknek, — elhelyezzük az emberbaráti intézetekbe a kisebbeket. Biróságok elé kerülő gyermekek környezetét tanulmányozzuk, javaslatot teszünk a biróságnak, miként büntessen. Felkeressük a fogházakban a megtérő bűnösöket, gondoskodunk számára kenyérről, ha kiszabadul, hogy ne térjen vissza megint régi életéhez. S akit egyszer pártfogásunkba vettünk, annak életét figyelemmel kisérjük. A társadalom támogatásával, lelki eszközökkel dolgozunk, hitünk és az erkölcs fegyvereivel igyekszünk a rossz útra térteket megjavítani. Ehhez a munkához kérjük az egyház támogatását is. A szószékről kegyeskedjenek felhívni a hívők figyelmét egyesületünk munkájára. Minden érdeklődést, minden segítséget hálás köszönettel fogadunk s egyesületünk alulirt fötikára a hozzá fordulóknak készséggel ád minden irányban felvilágosítást.
