Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-14 / 11. szám

177 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 178 azért, mivel a mai forrongó eszmélt közt egyesek nem is tudnak maguknak határozott életelvet felállítani. E könyv tehát hasznos szolgálatot fog tenni és méltó, hogy meg' illető' méltánylásban részesüljön. Kapható Hegedűs és Sándor könyvkiadóhivatalában, Debreczen. Emlékezés. Nekrológot nem akarok irni, nem is tehetném azt, mert akiről szólok, annak múltját halványosan, élet­rajzi adatait csak részletesen ismerem. A múlt február hó 21-én, élete delén, 47 éves korában meghalt Dobos Ferenc, volt kiskovácsii lelkész az. akiről emlékezem. Annyit tudok, hogy a theol. tanfolyamot Buda­pesten végezte, kápláni éveit a dunamelléki egyház kerületben töltötte el s ugyanott szolgált rendes lel­­készi minőségben Orosziban 15 évig. Onnan jött a dunántúli egyházkerület belsősomogyi egyházmegyéjébe a kiskovácsii egyházba, ahol kettős terhpt vett vállaira, nevezetesen mint lelkész és tanító közel 5 évig mű­ködött. Az egyházmegye még egészen nem ismerte, már is a múlt évben méltányolta őt, amennyiben iskolakor ügyelővé választotta. Mi barátai, szerettük őt szerénysége, szives vendég szeretete, vig kedélye, ami különösen baráti körben nyi­latkozott meg, és mivel dalolni igen szeretett, szép ba riton hangjáért. Az Úrtól nyert talentumaival nem kérkedő, igazi papi jellemű, szelíd, mélyen érző s gondolkozó, csen­desen, lárma nélkül munkálkodó ember volt. Elve volt : aki ti közietek első, az legyen a többinek szolgája. Abból kiindulva, kis gyülekezetének mindene volt min­denekben. Az iskolában tankönyvet nem használt, ma­gyarázat után tanított. Szerette, méltányolta is őt kis gyülekezete életében, halálakor koporsójára letette az elismerés, hála és kegyelet koszorúját, az Özvegynek temetési költséget szavazott meg s a lelkészi javadalmat, bár a megboldogult f. év március 12-ig természetben felvette a fizetését, f. év elejétől készpénzben, teljes egészében kiszolgáltatja. Hű, lelkiismeretes munkájáért igy jutalmazta meg őt gyülekezete halála után. Neki élete sem volt drága, csakhogy elvégezhesse az Úrtól vett szolgálatot. Február 14-én reggel még keresztelt, de a templomi funkciót már nem végez­hette. A kettős teher s annak lelkiismeretes hordozása, talán az volt végzete. Valószínű, hogy az iskolában hült meg, melynek következtében influenzába esett, ami nagymérvű tüdőgyulladásba ment át s egy hót alatt végzett vele. Boldog szolga, akit az Ur munkája közben talál s hiv magához ! O már boldog, letette vállairól a kettős t«rhet s ott nyugszik a 18 év alatt 3-ik fiatal papját eltemetett kiskovácsii gyülekezet kis temetőjében. Legyen nyugalma csendes, álma édes s hű mun­kájáért az IJrtól is vegye el jutalmát ! De nem boldog hátramaradt szerencsétlen családja, illetőleg özvegye, kinek gyenge vállaira itt maradt az élet kettős terhe, 6 neveletlen gyermek neveltetési gondja s előtte a sötét jövő. E lap 9. számában olvastam Gózon Gyula kollega által felvetett, egy a testvériség érzelméből fakadó igen szép eszmét. 0 is egy olyan özvegy lelkésznéről emlé­kezik meg, aki 6 neveletlen gyermekkel maradt hátra, vagyon nélkül. S azzal a kéréssel fordul lelkésztestvé­reihez, hogy nem tehetnék-e meg 10—20-an, hogy az árvák közül egy leánynak, a pápai leánynevelő-intézet internátusában való neveltetését elvállalnák. Ha megdobbant a szivünk a szicíliai szerencsét­lenek iránt s adakoztunk, gyűjtöttünk a számukra, még inkább dobbanjon meg ilyen szerencsétlen lelkészi családok iránt! Ha hirdetjük, hogy az Isten eszközök által műkö­dik, akkor legyünk cselekvői is annak amit hirdetünk, a szeretet munkájának. Határozzuk el kerületileg, hogy minden olyan özvegy lelkészné számára, aki 3 — 6, vagy több neve­letlen árva gyermekkel marad hátra vagyon nélkül (azt hiszem, nem sok lesz olyan özvegy), addig mig a nevel­tetés terhein átesik, neveltetési célra a kerületnek mindenegyes lelkésze évenként 3—5 koronát adunk. Úgy 286 lelkésztől összegyűl olyan összeg, hogy abból a gyermekek száma szerint, egy-egy gyermekre 300 koronát számítva, minden olyan özvegy évenként ahhoz mérten, hogy hány gyermeket taníttat, 900—1800 K segélyt kaphat. Az esperes urak az egyházlátogatás al­kalmával beszedhetik azt, s minden egyházmegyéből a kerületi pénztárba küldhetik, ahonnan az özvegyeknek egy Összegben kiutalványoztatik az. Vagy az ORLE vegye kezébe az ügyet, s mig az özvegyeken másként segíteni nem tudunk, mondja ki, hogy minden magyarországi református lelkész, a fent körülirt mindenegyes özvegy lelkészné javára, az elő­fizetési díjjal együtt évenként 1 koronát, esetleg 50 fillért küld az ORLE pénztárába, úgy minden olyan özvegy megkaphatja a fent megnevezett segélyt onnan. Azon kívül óhajtanám, hogy az olyan özvegyek a nyugdíjintézetből is visszakapnák a férjeik által oda befizetett belépési díjt, vagy ahelyett valamelyes egyszer­­smindenkori kielégítési segély-összeget. Olyan ember kéri megszivlelésre a mondottakat, akinél 7 gyermek tesz tanúbizonyságot s azok közül 4-et taníttat, mégis a fenti célra szívesen meghozza az áldozatot. Gige. Császár István.

Next

/
Thumbnails
Contents