Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-03-07 / 10. szám

159

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

160

A missiói területen tartott templomszentelési beszéd az alkalmi prédikátor kit és houszerelmét dicséri.

Végre „A drága kenetet öntő asszonyról“ c. irásmagyarázat, mely a Loráutffy Zsuzsánna-egyesület kötő óráján mondatott, igazán magvas, mindvégig lebilincselő mű. Joggal kért helyet a többiek között.

Ezek Peti Lőrinc IV. kötete. Amint kezdtem: Isten kozott ! Kedves vendég lesz ez mindenütt. Ajáulora is jó lélekkel.

Prédikátor.

Nekrolog.

Vártuk, mert joggal várhattuk, hogy találkozik ihletett lelkű és erős tollú férfiú Izráelben, aki meggyujtja az emlékezés fáklyáját Széky Elemér sírja felett és méltóképen megvilágítja ennek az istenes embernek életét, pályafutását és munkásságát. Ez ideig nem találkozott. Pedig oly szép, oly fényes, oly áldásos és oly követésre méltó élet, pályafutás és munkásság volt az övé. Igazán kár volna ennek nyom és hatás nélkül eltűnni a könynyelmü feledékenység Nirvánájában.

Érzem ugyan, hogy gyönge az én erőm és parányi az én mértékem az ő nagyságának megméréséhez; de azt is látom és tudom, hogy valakinek immár szólnia kell, mert ha nem szólunk, a kövek fognak helyettünk kiáltani. Szólok tehát s „ha tétováz rebegése nyelvemnek, könnyűim tanúi lesznek tiszteletemnek és szeretetemnek“,

A krisztusi elveknek megvalósítása, a szeretet munkáinak gyakorlása, általában a tökéletességre való komoly törekvés szent kötelessége minden keresztyén embernek, kötelessége ez különösen egy lelkipásztornak, aki arra van hivatva, hogy szavaival, tetteivel és példájával világító és melegítő tüzoszlop gyanánt álljon a gondjaira bízottak előtt. Es mivel a lelkész is ember, olyan gyarló ember, mint más, igen sok függ attól, hogy milyen érzületü és gondolkozásu szülőktől származott, milyen nevelésben részesült, milyenek a lelki tehetségei és milyen a vérmérséklete ?

Széky Elemér azon kevesek és szerencsések közé tartozott, akiket felvilágosult és mély érzésű szülőkkel, kiváló szellemi tehetségekkel, páratlan szorgalommal és melegen érző szívvel áldott meg az Isten. Széky Béla, a nagytudomáuyu dogma tanár, egyházkerületünk egykori főjegyzője, csokonyai, majd pápai ref. lelkész volt az édes apja, szelíd lelkületű édes anyja pedig : Kimiti Juliánná. O volt az ároni családnak első fiuszülöttje, dísze és szemefénye ; bár többi testvérei : Aladár, a korán elhalt dadi lelkész; Géza, gerjeni lelkész és a világi pályán levő Jenő és Ákos is örökölték atyjuknak nagy tehetségét, apostoli buzgalmát és mély vallásos érzületét. Elemér született Pápán, 1851 január 1-én. Elemi iskolai tanulmányait

Csokonyában és Pápán, a girnn. osztályokat és az I. évi theologiát (1861 —1870.) szintén Pápán végezte, a nagy Tarczy, Bocsor és Váli vezetése alatt. Innen, hogy bölcsészeti ismereteit gyarapítsa és hogy tanulmányait befejezze, fölment Budapestre, hol magántauílással is foglalkozott. Az egyetemen a természettudományokat és az arab nyelvet hallgatta ; ez utóbbit héber nyelvi ismeretei kiegészítése s betetőzéseként, az előbbieket pedig azért, hogy az azon időtájban kiválóan grasszáló tudományos materiálizmus ellen egykoron mint tanár, vagy pap, természettudományi szempontból és igy annál sikeresebben harcolhasson. Minden iskoláját kitűnő eredménnyel végezte s mint ilyen elnyerhette volna a „sub auspiciis regis“ felavatást is. Különösen kedvelte és könnyen tanulta a nyelveket; ennek tulajdonítható, hogy csaknem minden európai nyelven irt, olvasott, beszélt s a keleti nyelvekben nagy jártassága volt. Mint egyházi beszédirr s mint zeneszerző is (zongora, ének, orgona) a kiválóbbak közé tartozott. Szóval igazi polihisztor és valóságés élő lexikon volt.

1873-ban végezve a theol. tanfolyamot, a gyönki ref. gimnáziumnál mint tanár nyert alkalmazást. Tanította a latin és magyar nyelveket, később az ásványtant, az éneket és zenét is. Tanítványai igy jellemezték : „szerettük, de nem féltünk tőle !“ Első Ízben Gyönkön kötött házasságot áldott lelkű és nagy műveltségű nejével: Szentes Juliánnával. 1881 május 16 án, kivel 18 évet töltött a legszebb egyetértésben és a tegteljesebb boldogságban.

1893-ban tanári állását a b.-somogyoi ref. egyházmegyében kebelezett csokonyai fényes gvülekezet lelkészi hivatalával cserélte fel s azóta itt működött Páli buzgalommal, Jánosi szelídséggel és Jóbi türelemmel. E helyen, 1899-ben rettenetes csapás érte első kedves nejének elvesztésével, mely megzavarta testi és lelki nyugalmát. De — hála Istennek — csak rövid időre, mert 1900-ban már megtalálta vigasztaló és védő angyalát Gsengery Etelka második szeretett feleségében, most már bánatos özvegyében, ki női finom gyöngédségével és példás hitvesi hűségével eloszlatta homlokáról a gondok fellegét, kellemessé tette napjait és enyhítette kinos szenvedéseit. Nem is marad, de ne is maradjon adós jóságáért a kegyes jó tettekben gyönyörködő mennyei Felség !

Bár okos, nyilt tekintete azonnal elárulta nem közönséges szellemi tehetségeit, nem tartozott a megboldogult azok közé, akik piaczra viszik, kirakatba helyezik tudásukat, hogy világ szerint érvényesülhessenek. Sőt ‘inkább megjelenése, magatartása annyira szerény, annyira igénytelen volt, hogy Sokratesként egy-egy elbizakodott üres fővel szemben, mint tanulni vágyó ember mutatkozott be, ami csak növelte az ő nagyságát és rikítóbbá tette a silány kapaszkodó tudatlanságát. Oh az ő szellemi kincseinek birtokában mekkora hirt, nevet és dicsőséget szerzett volna Bök ember magának. De ő erre nem vágyakozott, mert nem fényleDÍ, hanem használni és boldogítani akart. És hogy e tekintetben mennyit tett és menynyire érte el célját? — azt legjobban ti tudhatjátok: szerettei, kartársai és bánatos hallgatói. Ti és mi igenis tudjuk azt, hogy ezen evangyéliomi tanításokat : „Legye