Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-02-28 / 9. szám
141 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 142 kora halála után ezen foglalkozás lett egész eksziztenciájának alapja, melyből nemcsak magát eltartotta, de anya- Bélkül maradt kisebb testvéreit is gyámolította. Néhány évvel később bekövetkezett apja halála majd nem félbeszakíttatá tanulmányait ; ekkor ugyanis reá nehezedvén egészen kisebb testvéreinek eltartása is, ennek mint tanuló eleget nem tehetvén, a városnál akart irnoki állást vállalni ; a derék tanári kar azonban rendes havi segélyt eszközölt ki az egyháztól számára, csakhogy a kitűnő' diáknak tanulmányait félbe ne kelljen hagynia ; igy aztán azt, amit privátáival keresett, egészen testvéreire f( rdíthatta. 1880.-ik évben kitűnő eredménnyel letevén az érettségi vizsgát, nem közönséges belső harc után, melyet hajlamával, mely a tanári pályára vonzotta őt, a szegénységgel s a szüló'k ugyszólva végrendeletszerü óhajával, küzdött : a papi pályát választotta. Theol. tanfolyamra pápai alma materünkbe jött ; mert bár a papnövendékeknek a kerület által történő mai méretű segélyezése még álmába sem fordulhatott meg senkinek a fejében is; mégis az élelmezés (kis konviktus) és szállás olcsósága s a szegény jó erkölcsű nagyobb tanulóknak a nemes szivü tauári kar által korrepetitorként történt gyakori alkalmazása következtében a szegénysoru fiuk fó'iskoláukban sokkal könynyehben végezhették pályájukat, mint bárhol máshol a hazában. A theol. tanfolyamot 1884-ben jeles eredménnyel bevégezve, a tanári kar bizalmából 1884/5.-ik tanévben főiskolai senior volt. Szép volt régebben a pápai seniori állás s nagy felelősséggel járó, nemcsak üres cim, mint ma. Kitartó szorgalom s kifogástalan erkölcsök közt megfutott tanulói pálya koronája volt az a bizalom, mellyel a végzett ifjút a főiskolai tanári kar e cirnmel kitüntetve a konviktusi élelmezés vezetőjévé tette. Voltak seniorok, kik ezen állásban vagyont szereztek, voltak s fájdalom ezek közé tartozott szegény barátunk is, kik egyetlen fillér nélkül hagyták el állásukat, sőt olyanok is, kik egész életüket az anyagi gondok nehéz és forrasztó súlyával mérgezték meg. Az a jó szív, mely post festa fizetésre is adott élelmezést hónapokon keresztül sok érdemes, de tán ugyanannyi könynyelmü ifjúnak is, csalódva, saját szavai szerint, itt nyerte az első és legnagyobb lökést arra, hogy egész életén keresztül gondoktól fárasztva zárja tiszta kebelébe. Szeniorsága letelte után 1885. évi julius havában a veszprémi egyházmegye kötelékébe lépett s szolgált Árácson, Inotán, Hajmáskéren, mint s. lelkész, 1888-tól 4 évig Nagy vázsonyba n adminisztrátorként, honnét ugyanoly minőségben F.-Csurgóra rendeltetvén, a gyülekezet által 1892 március 7-én egyhangúlag választatott. 1894- beu családot alapított, nőül vevén néhai Lukács István lelkész ifjú özvegyét: Babay Ilonát, ki élte utolsó percéig valódi élettárs és őriző angyalként állt mellette, kivel utolsó percéig boldog, valódi ideális házaséletet élt. Itt működött, mig 1908 okt. 22-én hosszas, kínos szenvedés után kezeiből ki nem esett munkája eszköze. Hogy miként? Mutatta az egész gyülekezett kénytől ázott arca temetésekor, s az az áldozatkészség, mellyel gyülekezete S7erete1e életébe megnyilatkozott iránta abban, hogy — bár munkaváltság volt — földjeit mégis úgy munkálták, mint a régi időben, sőt e sorok Írója előtt ugyanezen szolgálmáuy telj esítését háramaradt családjának is kész szívvel beígérték. * * * 0 már pihen békén ; nemes homloka a terhes munkában nem verejtékezik többé; szive, mely szeretteiért s embertársaiért gondoktól nyomva fáradtan dobogott, nem dobog többé ! De hát mi lesz azokkal, kik előtt egy terhes jövendő vigasztalan képe sötétlik ? Bizony alig van vigasztalanabb sorsa másnak, mint egy ref. papi családnak a családfő temetése után. Az otthon nem otthon többé, kegyeletből ideig-óráig megtűrt vendégek abban csupán, kiknek naponként kell készülni, mint az ősz közeledtével a vándormadárnak a költözködésre, Hiszen, ha a halál mindenütt bevárná inig a gyermekek szárnyra - kelhetnek, az özvegy csak könnyebben otth agyná megszokott otthonát csendesen eléldegélve valahol szűkre szabott járulékából. De mikor, mint itt is, 6 neveletlen gyermek vár mindennap betevő falatot, neveltetést, ruházatot ! ! Bizony mindennap egy-egy újabb keserves temetés, mely közelebb hozza a költözködés óráját. Szokatlan ugyan nekrológ sablonos keretében ily kérdést felvetni, de én veszek bátorságot magamnak ettől eltérve kérdezni : nem tehetnénk-e mi lelkészek valamit a gyermekek érdekében? Egy-egy ember nem, hiszen mindnyájan családos emberek vagyunk s hordozzuk a ref. papok hagyományos szegénységének a terheit, de tán 10-en, 20-an egy érzésől hevítve elvállalhatnánk egy kis leánynak neveltetését internátusunkban. Vagy megtörve saját bajaink súlya alatt belenyugodjunk abba, mit szegény Beuő irt az esperesi hivatalba ? „Házasságunkból 8 gyermek született, kik közül a 6 első (5 leány, 1 fiú) él. Bizony meglehetős nagy számmal vagyunk, küzködünk az élet bajaival, gondjaival, de nem zúgolódunk, bízunk Is-Jobb és megbízhatóbb olcsóbban senki sem ad, mint Fábián Béla magkereskedése Budapest, Üllői-ut II. szám. Kálvin-tér in ellett. Tessék árjeg-yzélcet kérni !
