Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-12-19 / 51. szám
879 880 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. elszórtaá élő hitte8tvéreken. Ennek tőkéje már több millióra rúg ; de a szükség is óriási. A magyar állam is megkezdte a protestánsok anyagi támogatását, amint azt már ős idők óta cselekedte a római katholi kunokkal ... A magyarok nagy áldozatokat hoznak vallásukért. Áldozatkészségüknek sok szép példáját lehetne felsorolni ; templomok építésére, orgonák beszerzésére, stipendiumokra, főiskolák, fő és algimnáziumok fennállása biztosítására sok szép alapítványt, hagyományt tesznek. Szép példa az is, hogy az az egyházkerület, amelynek Budapest a központja, egy maga 23.000 K-t gyűjtött a genfi nemzetközi reformáció emlékművére. De * mégis: minden szükséget képtelenek kielégíteni a magyarok; kell, hogy segítségükre jöjjön a külföld. A klerikálizmus feléledt és virúl ; hitrokonaink félelemmel látják az idők e jelét. A magyar reformátusok érdemesek a mi rokonszenvünkre és komoly érdeklődésünkre. A hatalmas Gusztáv-Adolfegyesület már hosszú idő óta támogatja a magyar lutheránus egyházat; nem sokára kiterjeszti a segélyezést a református egyházra is. A schiveitziaknak, a genfieknek helyet kell foglalniok a magyarok barátai sorában. Már alakult is nálunk egy külön választmány arra a célra, hogy fogadjuk és segítsük azokat a magyar theologusokat, akik Genfben az egyetemi fakultáson folytatják tanulmányaikat. A „Genfi Protestáns Segítő- Egyesület“-nek Magyarország evangélizádóját fel kell oennie ama munkák közé, amelyek iránt érdeklődik. A magyarok nem küldenek gyűjtőket mi hozzánk. Inkább engedték elfelejteni magukat. Rajtunk a sor, hogy gondoskodjunk róluk és testvéri kezünket nyújtsuk nekik !“ * % % Claparéde úr ezen lelkes, elragadó beszéde és Heyer lelkész úrnak néhány szíves szavai után a közgyűlést imával végezték be. Fordította : Leopoldíne Aebersold. * * * Nagyon szépen köszönjük Claparéde Sándor úrnak, a mi lelkes barátunknak ezt a megjelentőségű felszólalását. Áldja meg az Úr gazdagon a jó magot, mit egyre hinteget. Áldja meg a magvetőt is ! Kis József. Az afrikai népek és a keresztyénség. — Irta Hunion A. W., B. A. Amerikai Egyesült Államok. Fordította Szántó Ilona, Pozsony. — — Folytatás. — Fiatal férfiak Keresztyén-Egyesülete. De a nevelés munkájának jelentősége, amint kiindult és amint a keresztyén hittérítők végrehajtották, abban a hatalmas befolyásban rejlik, melyet a faj vallásos életére gyakorolt. A bibliát tényleg minden iskolában tanítják, a hittérítők élete példás és fáradhatatlan megerőltetésüknek az volt eredménye, hogy minden évben fiatal tanulók ezreit vezethették keresztyén életre. Itt egy gazdag mező volt, amelyből energikus keresztyén munkások kerülhettek ki. Tanítók és tanítványok hamar elismerték és felhasználták az „Ifjak Keresztyén Egyesületé'*- nek értékét és alapelvének kiválóságát. Midőn a michigani és virginiai egyetemeken az ifjak első diák- és keresztyén egyesületei 1857—8 ban megalakultak, nem volt még sehol a déli államokban néger-iskola. Midőn ezeket és más egyesületeket 1877. évben az ifjúsági keresztyén egyesületeknek diákszakaszával egyesítették, ezen mozgalom létesítésében három néger college küldöttei is részt vettek. Most 82 néger-iskolában van egyesület és főkép minden vezető intézetben, melyeket az Egyesült- Államokban néger tanulók látogatnak, akár állami-, akár egyházi felügyelet alatt álljanak. Ezek az egyletek hatalmas befolyást gyakorolnak 20.000 diák életére és befolyásuk kiterjed olyan városokra és országkerületekre melyekben iskolák vannak, úgy, hogy ezreket részeltet áldásban, kiket különben az iskolák nem érintenének más módon. De ezzel sem ér véget hatása; képzett ifjak százai indíttattak általa arra, hogy életüket a keresztyén szónoki hivatásnak szenteljék, más százak hatalmas vezetői lettek a vasárnapi iskoláknak és ifjúsági egyesületeknek, míg nagyvárosi fiatal férfiak keresztyén egyesületeinek 25 titkára és több mint féltuoat hittérítője lett Afrikában. Ez utóbbiak hírnökei a mindig szaporodó, komoly intelligens amerikai négernek, kik önként ajánlkoznak a hittérítő-társaságoknak hazájuk megszabadításán való nagy munkájukban segítőül. Ezek az önkéntes tanulók már régen meghallották a fennhangzó szomorú segítségkiáltást a sötét földrészről, egy tekintetet nyertek az Istennek szentelt élet áldásának gazdagságába, sőt sokan elhatározták, hogy életüket arra szánják, hogy kevésbbé szerenosés g testvéreiken segítsenek. így kiküzdik magukat az afrikaiak Afrikában és az afrikaiak Amerikában a tudatlanság és babona mélységéből, egy a rabszolgaság átkában és a szeszes ital kétszeres átkában folytatott élet után ; túl teszik magukat az európai birtokvágy akadályain és rossz vezetésén és túl a faji téves ítéletek sértő hatásain. Legyőzzük a haladás érdes útját, melyet a keresztyén hit világít be, és törekszünk a tisztaság, szeretet és szolgálatkészsóg életére, a haladó fájok közé és Isten családjába való felvételre. — Vége. —
