Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

767 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 768 mutatni, ha egyedül csak azt a szellemet oltották volna leikeinkbe, hogy a hazai protestáns egyházi élet­ben ne azt keressük, ami a két testvér-egyházfelekezetet elválasztja egymástól, hanem inkább azt, ami egyesíti őket : már ez önmagában elég eredmény lett volna, mely felett minden igaz evangéliumi szellemű keresztyén léleknek örvendenie kellene. Ok tanúbizonyságai azon buzgalomnak, mellyel a Szentírás alapelveit kívánták tisztázni, de sohasem azon szándékkal, bogy azokból örök időkre szóló dogmák legyenek. Megértettük azt is, hogy a különböző felfogások is csak azon törekvés­eredtek, melyre Megváltónknak azon szavai utaltak : Keressétek az igazságot és az igazság szabadokká fog tenni titeket! Es ők valóban nagy buzgósággal és szeretettel keresték az isteni igazságot — a pápai lelki zsarnoksággal szemben ; de sohasem azért, hogy a szabad meggyőződés alapján álló követőket egymás­tól örökre elválasszák, vagy egymással szembeállítsák. Örömmel ragadom meg az alkalmat — folytatja —, hogy egyrészt volt evangélikus tanuló társaim nevében is hálámat fejezhessem ki ezen intézet nagy­nevű alapítóinak emléke iránt, másfelől pedig, hogy őszinte szívvel üdvözölhessem az intézetnek jelenlegi hitbuzgó fenntartóit, tanárait és tanítványait. Szivem­ből óhajtom, hogy a mai nehéz időkben a hazai protestáns vallásfelekezetek megértvén a kor szellemé­nek intő szavát, az evangéliomi szeretet alapján, a közös cél felé egymással karöltve haladjanak. Óhajta­nám, hogy megszivlelnők a nagy költőnek szavait, melyek szerint: A porszemet, mely csak magában áll, Elfujja egy kis szellő, egy, lehelet; De, hogy ha összeolvad, összenő, Ha a porszemekből szikla alakúi: A förgeteg sem ingathatja meg. Fontoljuk azt meg mi is, magyarhoni protestánsok, mert bizonyos, hogy egymástól külön válva, el­­szakadozva, nem leszünk képesek megvalósítani magas eszményeinket. Ezen erős meggyőződéséből kifolyólag azon hő óhajtásának ad kifejezést: Adja a Mindenható, hogy ezen ma jubiláló református theológiai intézet a nagy alapítók egyesítő szellemében továbbra is virágozzék és fejlődjék. Fejlődjék pedig úgy, hogy a fennforgó nehézségek legyőzésével, a budapesti m. kir. tudomány-egyetem kebelében minél előbb, mint egyetemi egyesült protestáns theologiai fakultás folytathassa magasztos működését egyházunk és hazánk vallás - erkölcsi és közművelődési magas érdéinek gyarapítására. Dr. Kenessey Béla, erdélyi református püspök, a volt református növendékek nevében üdvözölte az Alma Matert. A mély érzésekkel telt és megkapó színekkel mondott beszédben üdvözölte az öreg épüle­tet, amelyben egykor irni és olvasni tanították s üdvözölte az Alma Matert, amely később a magasabb tudományokba vezette, protestáns öntudatot öntött belé és felejthetetlen emlékeket vésett szivébe. Hálá­val, izzó lelkesedéssel szólt nagynevű tanárairól, üdvözli Szöts Farkast, a theológiai akadémia harminc-éven át működő és jelenlévő tanárát, úgyis mint egykori tanár­társát. Idézi, hogy Kálvin János, mikor a genfi akadémiát alapította, azt irta barátainak : Küldjétek fát és mi nyílvesszőket küldünk Kéri az Öreg falakat, az Alma Matert, neveljen különb, nagyobb, lelkesebb és hatalmasabb nemzedéket náluk, amely érzi majd, hogy minden lelket meg kell tartani a magyar hazá­nak. Csak egyet nem, a hitetleneket. Az Alma Mater olyan tanítványokat tanítson, akik ne csak tanítványok­nak érezzék magukat, de azt is, hogy mártíroknak, bizouyságtevőknek kell lenm’ök. Ha nem így tanít, ha nem így nevel, akkor hűtlen lesz eddigi tradícióihoz. Mi küldünk — úgymond — fát, de faragj nyilakat. Az ünnepély Hegedűs István egyetemi tanárnak és az egyetem képviselőjének költői lendülettel elő­adott szép ódájával és a theológiai énekkar karéneké­vel ért véget. A dunamelléki ref. egyházkerület közgyűlése. A dunamelléki református egyházkerület folyó hó 16-án és következő napjain tartotta meg Őszi köz­gyűlését Budapesten, dr. Darányi Ignác, főgoodnok és dr. Baksay Sándor, püspök elnöklete alatt. Dr. Darányi Ignác a közgyűlést szívélyesen üdvözölve, azt megnyitottnak nyilvánította. Az alakulás előtt megemlékezett arról, hogy Őfelségének legmagasabb kegye Szilassy Aladár, egyházmegyei gondnokot a magyar közigazgatási bíróság másodelnökévé kinevezte és egyszersmind a főrendiházba meghívta. Én azt hiszem, — mondta — hogy talán nincs a kerületben érdemesebb egyházi tagunk, mint Szilassy Aladár és az egyetemes egyházban is kevesen vannak, akik vele mérkőzhetnek. Tudjuk mi, hogy Öméltóságának sokat köszönhetünk, de érezzük, hogy még tőle sokat várunk s azért kérjük a Mindenhatót, hogy adjon neki az évekhez-éveket és egyházunk érdekeit az eddigi hű­­séggel még soká szolgálhassa. Szilassy Aladár hálás szívvel köszönte meg az elnök és az egyházkerület üdvözletét. .. A Nagy tiszteletű Lelkész urak figyelmébe! ... NEMES MIHÁLY történeti festőművész által tervezett és az Országos Református Lelkész­egyesület által elfogadott terv szerinti új református papi mliát legjutányosabb----: árban készítem, jó minőségben és szép kivitelben, — az alább jelzett árakban: Tóga..................................90 kor*. Kunsüveg . . . . ÍO kor*. JPalást..................................60 „ Öv a tógához . . „ NAGY FERENC úri szabó KOMÁROM, Rákóczi-Ferenc-utca 3. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents