Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-31 / 44. szám

763 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 764 egyetemi tanár a családjával, Siklóssy Gyula dr. feleségével, Feszty Gyula, Feszty Béla, Hegedűs Sándor húga: Jánossy Béláné, továbbá Antal Gábor, dunántúli református püspök és Petry Elek, református lelkész. Az ünnepi beszédet, miután Fekete Ignác dr., a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézetének alelnöke hirtelen megbetegedett, Márkus Miksa főszerkesztő, a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézetének igazgató­­sági tagja, mondta el : Ismét elzarándokoltunk ide a temetőbe, — úgy­mond — hogy felkeressük azt a helyet, ahol Hegedűs Sándor hamvai pihennek. Ismét eljöttünk, mert mi, akik hozzá közel állottunk, akik szerettük, gyakran jövünk el meglátogatni, az O sirját. Szívből fakadó igaz érzés hoz mindig ide minket. Ma is ez az érzés gyűjtött egybe, hogy emlékének áldozzunk. Korán költözött el tőlünk, de élete mégis harmonikus, egész. Mi, a sajtó névtelen munkásai áldozunk ma emlékének. Vérbeli ujságiró volt. Sokszor lett volna alkalma, hogy elhagyja ezt a tövises pályát. De ő élete végéig meg­maradt hírlapírónak. Az 0 fáradságos és pihenést nem ismerő munkakedve, ernyedetlen szorgalma, buzgó ki­tartása minden téren kivívta munkásságának az el­ismerés megérdemelt koszorúját. A munka volt az éltető eleme. A szónok HegedÜB gyermekkoráról emlékezett most meg és áttért annak méltatására, mennyire szerette Hegedűs Sándor a tudományt. Az Akadémia is megjutalmazta. Hazánk gazdasági tejlődésének igen nagy részét neki köszönhetjük. Politikai pályáján azon nal feltűnt és becsülést és tiszteletet szerzett magának. Munkás életének szórakozása volt az újságírók ügyé­nek felkarolása. Bízvást mondható, hogy mi, ujságirók voltunk a második családja. Hegedűs Sándor, a munka embere, egész életén át fáradt és dolgozott. Most itt pihen a hideg kövek alatt. Életében sohasem pihent. Most pihen és álmodik. A művész keze ide varázsolta elénk felejthetetlen képmását. Es ércnél maradandób­ban fog élni földi pályájának, alkotásainak emléke köztünk és mindazok közt, akik a nemzet felvirágoz­tatásán dolgoznak. Példája serkentően fog hatni mindig, mert tudjuk és érezzük, hogy ő itt lent a nemzet nagyságáról, a nemzet felvirágzásáról álmodik. A nagyszabású emlékbeszéd után Antal Gábor püspök úr mondott gyönyörű fohászt: Atyánk, Istenünk ! Ez az emlék felújítja képzele­tünkben Hegedűs Sándor valódi lelki képét, amelyet dicsfénnyel övez körűi az a tudatunk, hogy ahol a fölvilágosodás terjesztéséről, a haza nagyságáról, az emberiség jólétéről, a szegények segélyezéséről, a tudományos intézetek pártolásáról volt szó: mindig ott állott a boldogult az elsők között, nemcsak tanácsával, jóakaratával, de áldozatkészségével is. Aki így halt meg, az Te benned halt meg. Jól tudjuk, hogy a sötét sírboltban, e hideg kövek alatt csak porladozó részei vannak. Nemesebb része, a lélek, el­­szállott Te hozzád. Ne vedd el tőlünk, Atyánk, Istenünk, egészen ezt a lelket. Hassa az át egész társadalmunkat. Legyen az ő lelki képe a munkában, a közügyekért való fáradozásban, a család és annak tagjai szeretetében sokaknak példaképe. Az Úri ima után még áldásként mondta el így : Isten veled életedben áldott, halálodban meg­siratott, siri nyugalmadban kegyelettel és tisztelettel környezett barátunk. Nem zavarjuk többé csendes siri nyugodalmadat. A Mindenható Isten tegye azt rád nézve kedvessé, őrködjék feletted, hogy meghallhasd egykor a sirok fölött álló Jézusnak eme szavait : En élek és ti is éltek. Vezéreljen téged nyugalmadban az Isten az örökkévalóság felé s egykor támadhass fel dicsőségben, az örök boldogságra, Istennek kegyelmé­ből, az Úr Jézus Krisztus érdemeiért! Amen ! Ezután a koszorúk elhelyezése következett. Az első koszorút Szterényi József államtitkár tette az emlékműre, a kereskedelemügyi kormány nevében, a másodikat Hoitsy Pál, országgyűlési képviselő, a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézetének alelnöke, a nyugdíjintézet nevében, Marx János, az államvasutak igazgatóságának megbízásából helyezett koszorút a sirra, Fodor Ferenc, a Gyáriparosok Országos Szövetsége nevében tett le koszorút; koszorút tettek még a sirra : A budapesti református egyház, Kolozsvár szab. királyi város közönsége, a dunamelléki református egyházkerület, Lánczy Leó és neje, Berzeviczy Albert és családja, Madarassy-Beck Gyula báró, Ligeti Miklós és neje, a magyar jég- és viszontbiztosító részvénytársaság, a trieszti általános biztosító társaság, az általános baleset ellen biztosító társaság, a magyar általános takarékpénztár részvénytársaság, a telepítő- és parcellázó bank részvény­­társaság, Elek Pál és neje, a dunántúli református egyházkerület és a pápai református főiskola, Chor in Ferenc dr., főrendiházi tag és Wottitz Gusztáv. Zerkovitz Emil, kivándorlási felügyelő 50 koronával váltotta meg koszorúját a Magyarországi Hirlapirók Nyugdíjintézete javára. A budapesti református theológia jubileuma, A budapesti református theológia október 16-án ünnepelte meg teljessé léteiének ötvenedik évfordulóját, a Kálvin téri református templomban. A nagyszabású RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. ßBI"' Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! . Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! -.. — Alapítatott 18'71-ben. ■ , „----- Cim- és betüfestészct! Modern kivitel! Szolid árak ! Alapitatott lS7l-ben

Next

/
Thumbnails
Contents