Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-10-03 / 40. szám

689 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 690 gondoltunk arra: íme, egy ember, aki a gondviselés szerencsés végzése folytán megtalálta a neki való he­lyet és teret. Mily kár lett volna érte, ha valami Isten háta mögött lévő. faluba kerül s a nem néki való viszonyok közt talán magával és a sorssal meghason­lásba jutva, kedvetlenül morzsolja le életét. Itt pedig maga is gyönyörködik, s ami fő, másokat is képes tudásával gyönyörködtetni. Vezetése mellett annyi sok szépet láttunk s annyi érdekeset hallottunk tőle, hogy azt itt nem lehet el­mondani. Ahhoz igen sok lap és írás kellene. Tehát csak nagy felszínesen említek fel néhányat. Meg­néztük a városházát, melynek már ódon külseje önkény­telen tiszteletet ébreszt szemlélőjében. Kapujának kő­­keretébe be van ékelve a vasból készült öl és rőf. Minden vásárló hozzá mérhette a vett portékát, hogy nem csalta-e meg a kereskedő. Térés udvarán pedig gyönyörködtünk a szép nyitott, oszlopos folyosókban, melyekhez hasonló látható a lőcsei városházán s me­lyek még a vegyesházbeli királyok korában épültek. Oda látszik az udvarra a régi primási palota tetőzete is. Ezt megvette a város saját céljaira vagy kétszázezer forintért. S az épületet vizsgálgatva, az egyik nagy teremben a vakolat alatt olyan nagyszerű gobelineket talállak, hogy ezek értéke sokkal nagyobb, mint az egész épületé. De persze, nem adták el, mert Pozsony­ban már sokkal nagyobb a kultúra, hogysem ilyen mű­kincseket eladjanak. Hanem jól bepakolva, várják a föltámadást, mig egy nagy városi múzeumban gyönyör­ködtethetik majd a nézők seregét. Azután megtekintettük az ősrégi husszita házat, mely még Mályás király kora előtt épült, melyet azon­ban a lebontás veszedelme fenyeget. Majd az ezzel szomszédos ősrégi csúcsíves templomot vettük szem­ügyre, mely még Kun László királyunk idejében épült. Erre már valóban ráférne az alapos renoválás. Korhad, bomlik az ősiségtől megfeketedett szép templom. Vég­telen kár volna érte, ha szétbomlana. Szinte csodál­kozva kérdezzük, hogy hol késik a műemlékeket gon­dozó országos bizottság segítő keze ? Bejártuk a belváros legódonabb utcáit, ahol a lakosok még céhek szerint csoportosulva laktak hajda­nában. A régiség szinte ránk lehelt az utcákban, de mindenütt éreztük egyúttal, sőt láttuk az új kor szel­lemét, mert a legszűkebb és legkanyargósabb utcában is kifogástalan tisztaság fogadja a látogatót. S még csak rá sem kell gondolni a zsebkendőre, hogy azzal befogjuk az orrunkat, ami sokkal szélesebb utcáju városokban is megtörténik, ahol nem tudott lábra kapni a nyugati kultúra s a vele járó tisztaság. Azután ódon épületek serege közt feljutottunk a hires, nevezetes pozsonyi várhoz. Óriási kőfalai már kívülről is bámulatot gerjesztenek. A kapujában álló katonai őrség nemcsak hogy beeresztett, hanem még a kapu szárnyait is kinyitotta előttünk. Ezt már bizo­nyosan érdemes kalauzunk előzetes közbenjárásának kell tulajdonítanunk. Fölkapaszkodtunk a vár legma­gasabb sikjára. Mert még ott is széles térségek kínál­koznak. A többek közt egész nagy gyakorlótér a ka­tonaság számára. Széttekintettünb a környező tájékon s mindnyájunkat megragadott a tájék fölséges szép­sége. Igaz, hogy ragyogó szép napfény ömlött el az egész vidék felett. De nemcsak ez tette oly széppé. Pozsony tájéka a nagy Dunával s a környező erdő­borította szép hegyekkel vetekszik azzal, amit Buda­pesten láthatunk a Gellérthegyről, vagy a várból. Már máskor is láttam, de most úgy éreztem, hogy egyik legszebb hely, amit valaha láttam. A hegyről lejövet megnéztük a dómot. Ősrégi épület ez. Még talán az Árpád-királyok korában kezd­ték építeni. Mostani renovált állapotában pedig kívül­ről és belülről egyaránt megragadó látvány. Csak talán — véleményem szerint — a nagy torony reno­vált sisakja nem illik az épület komoly fenségéhez. Sok aranyozásával zavarja a harmóniát. De az épület bel­seje zavartalan élvezetet nyújt. Oly komoly fenség honol ott, hogy a legközönyösebb lélek sem zárkózhat­nék el tőle. Okvetlenül éreznie kell, hogy ez az Isten imádására szentelt hely. Megnéztük még kívülről a Klassza-apácák templomát is, amelynek régi góth-stilü tornya ötszögletesnek indult s aztán négyszögletessé lett s melynek renoválásába egy derék építész bele­őrült. Mert szétszedni ugyan szétszedte a nevezetes tornyot, de kellő összeállítása oly sok nehézséget okozott, hogy ebbe a munkába belezavarodott. Gyö­nyörködtünk a szép Mária Terézia szoborban, föl­fedeztük mi is azt a furcsaságot, hogy a királynét kisérő vitéz kardja nem illik bele a hüvelyébe. S azután hajón átkeltünk a ligetbe, mely Pozsony vá­rosának egyik büszkesége. Hatalmas fáival, jól gondozott útjaival valóban ritka szép üdülőhely. (Vége köv.) RÉGNER PÁL templom- és diszfestő PÁPA. t&tET Templomok festéséről számos elismerő levél! Több kiállításon kitüntetve! ÜWI ... '■ Több pápai templom restaurátora! Elvállal szobák, termek művészi festését! ~ Aiapítatott 18’71-ben. Cím- és betüfestészct! Modern kivitel! Szolid árak ! . Aiapítatott 18'71-ben

Next

/
Thumbnails
Contents