Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-05 / 36. szám
615 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 616 aéget«. Vagyis mindennek a szónoki gondolatmenetnek az az egyenes értelme: Népszövetség, szabadon, bátran űzd a törvénnyel ellenkezőleg felekezeti politizálásodat, csak arra vigyázz, hogy ő szentsége, a római pápa útmutatását kövesd! A belügyminisztertől megerősített alapszabályok kötelező parancsa — semmi ; a felekezeti béke — semmi ; a honszeretet — csak az ajkon ; a népboldogítás Ígérete — tulajdonképen a népbőlondítás játéka — egyedül a pápai directio az úr! És még ily óriási privilégiumok szabados élvezése közben hazudják annak a becsületes alföldi magyar népnek, hogy hazánkban el van nyomva a katholikueság. Itt, hol oly mérték nélkül tobzódik a hazátlan kiéri kai izmus. E tobzódásában a gyeplő nélküli észjárás talán észre sem vette, hogy a kath. nagygyűlések céljáról lerántotta a fátyolt. Rakovszky ugyanis a többek közt ily szónoki vallomást tesz: »A kath. nagygyűléseknek is meg van az ő nagy fontosságuk. Itten az elvi kijelentések történnek, itten megvitathatnak a dolgok ; azt mondhatnám, hogy ez az az akadémikus fórum, ahol a kath. ügyeket tárgyalják. Összejönnek a katholikusok ma ezen kath. városban, holnap a másik kath. városban. Megbeszélik a dolgokat. De, ennek a végrehajtása, az erő, a kath. népszövetségé. “ íme a nagygyűlések, az eucharisztikus körmenet és a népszövetség taktikus sorrendben egészítik ki egymást, illetve helyezkednek el egymás mellett a fő-fő cél a rút, a nemzetbontó sötét felekezeti politika érdekében. Zichy János grófnak, a nagygyűlés elnökének megnyitó beszéde fényes napsugárként világítja meg a ferde és vészes helyzetet, amelybe a kath. nagygyűlés és a vele kapcsolatos többi szervezetek elhivatását sodorta már eddig is a féktelen politikai agitáció. Határozottan és erélyesen tiltakozik is ellene. Mert mikor ő is beállt e felekezeti mozgalmak megindítói közé, képzeletében olyan uj világot festett maga elé, ahol a középkor és a modern eszmék és elvek egybeforrásából egy új, az igaz emberszeretetet gyakorló katholicizmus támad életre s hat a társadalmi érlüktetésekre. Azonban, aki a középkorban emberszeretetet keres, téved. Azok a századok a fanatikus vallási türelmetlenségnek, a lelkiismereti s gondolati szabadság letipráeának. a legvérengzőbb' szeretetlenségnek idei. A kerékvágásba görditett középkor felfogása tehát lassan megindult és vette útját a modern nemes eszmék és elvek felé ugyan, de nem azért, hogy egyesüljön velők, hisz ezt vele született természete is kizárta, hanem azért, hogy megsemmisítse őket. S akik az első lökést adták neki, valószínűleg a lavina megindítói sorsára jutnak. Első áldozatul őket söpri el. Az Alkotmány és a szegedi gyűlés több tagja már is lövöldözi mérges nyilait a nemes gróf felé. S az egész zajos és mutatványos ünnepségben ez a legvigasztalóbb ránk nézve. Mert reméljük, hogy a magyar katholikusság józan és hazafias része teljesen szakít e haddal, mely nem átalja a vallást beszennyezni önző politikai célzatokkal s e célokért a felekezeti háborúság üszkét dobálni szerte-szét a haza végromlására. Mi magyar protestánsok pedig, akiket annyi szenvedés megedzett már, hitfeleink kiépítésén és egybecsoportosításán buzgón fáradozva, türelemmel és nyugodtan várjuk a napot, midőn a liberális és józan katholikussággal egyesülve odújába verjük vissza a haza legvégzetesebb és legraffináltabb ellenségét, a nemzetiségekkel kacérkodó klerikalizmust. Győri Gyula. Válasz a népisk. tanterv bírálataira vonatkozó „niegjegyzés“-ekre. Borosa Kálmán kamocsai lelkész ur, t. barátommal bátorságot vettünk arra, hogy e lap hasábjain az új tantervet megbíráljuk. Bírálatainkra Tóth Kálmán kér. tanügyi biz. jegyző úr megjegyzéseket tett, amelyekkel részint a tanterv részleteinek jóságát, részint a mi észrevételeink alaptalanságát kívánta bizonyítani. — Miután szerintem a bizonyítás egyáltalán nem sikerült, kell, hogy teljes tárgyilagossággal kifejezést adjak nézetem változatlanságának. A birálatok megjelenésének időrendje szerint Borosa K. urnák kellett volna először válaszolni, de mivel ő ezt mind ezideig nem tette meg, nekem kell felelnem. 1. Az egyháztörténet külön tanítására vonatkozó nézetemet fentartom. Ha együtt tanítjuk a világ, illetve hazai történettel, vagy egyik történet se tesz teljes, sőt inkább vázlatos, vagy pedig az anyag kettőssége miatt
