Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-29 / 35. szám
599 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 600 apróságnak — akivel nemrég még csak beszédgyakorlatokat folytattunk — abból, bogy ilyen s ehhez hasonló, tudományos formába Öntött, mélyen járó definíciót jól-rosszul bemagol? . . . Semmi. Sőt ártunk vele. „ Gyermek jobbon nem kezdheti a tanulást, — mondja Kazinczy — mint a bibliai történeteken“.1) Majd igy folytatja: »Azt a tiszteletet, azt a bizakodást és hűséget, melynek példái itt elbeszéltetnek, átszivja; ezek a vallásos érzések neki is érzésivé válnak s képet kap Istenről, amit ekkor még a hideg és gyermeknek sovány katekizmusi oktatástól nem vehetne“.2) LJgy van! elég világos és maradandó képet szerezhet magának a gyermek az Istenről és tökéletességeiről a bibliai történetekből, melyek az új tantervben oly kiváló paedagogiai érzékkel vannak^ megválogatva és csoportosítva. Ha ezek a maguk helyén célirányosan kezeltetnek, valamint a családban, iskolában s a természetben történő — a vallásos érzület kifejtésére és irányítására alkalmasoknak mutatkozó — események, mozzanatok kellően felhasználtatnak, akkor az a kis gyermek az Istent „kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt“ nemcsak sejteni, de látni is fogja. Fődolog, hogy az untató, száraz elmélkedést kerüljük. Ne csak a reáliáknál tehát, hanem a vallási tárgyaknál is alkalmazzuk, amikor csak lehet, Comeniusnak a szemléltetést ajánló bölcs tanelvét. Alkalmazzuk pedig ne csak az alsó. hanem még a felsőbb osztályokban is, úgy, hogy az erkölcstani ismereteket, igazságokat mindig látható dolgokból, reális példákból származtassuk le. Ne feledjük el azonban, hogy aki másokat vallásos irányban akar nevelni, annak magának is valóban vallásosnak kell lennie. Ne higyjük, hogy az a kis gyermek nem képes bennünket megbírálni. Éles szemekkel figyel ő mindazokra, kik vele bánnak s ha csak egyetlen egyszer követünk is el akár beszédünkben, akár cselekedetünkben helytelenséget: munkánk sikerét már nagy mértékben kockára tettük. Az Isten segedelme és áldása kisérje szent célú munkálkodásunkat! Somogyviszló. Boross István. t) 2) Dr. Kiss Á. Magy. népisk. tanítás története. Tanítóválasztási szabályrendeletünk. Jól ismerem a kérdésben levő szabályrendelet megalkotásának körülményeit, egyes pontjaihoz bizonyos megtoldásokat magam is javasoltam s megokolásom következtében azokat az illetékes bizottság el is fogadta. Ennek következtében úgy érzem, hogy a nevezett szabályrendeletnek védelmére kelni némileg kötelességem is. A D. Prot. Lap f. évi 38. sz. vezető cikkében, tanító választási szabályrendeletünket részben hiányosnak mondja, mert „nem intézkedik arra az esetre, ha a prezsbiterium nem megy bele a választásba“. Felállítja a kérdést : mit csináljon most az esperes ? Felel is egészen helyesen, mert megmondja, hogy mit ir elő a lelkészválasztási törvény, mi a kifejlődött gyakorlat, t. i. 14 —15 nap múlva uj választási eljárás rendelendő el. Ehhez azt hiszem nem igen kell több „fogódzó“, mert ha megismétlődik az eset, bizony kötelességmulasztás az, mellyel szemben ott az egyházi törvény. De meg az ilyen — azt hiszem — nagyon is ritka esetben az a bizonyos renitenskedő presbitérium megmondja a vonakodás okát s ez esetben a helyzet világos lévén, tudni fogja minden esperes, mi lesz a további teendő s kellő, nyomatékos felvilágosítás után több mint bizonyos, hogy rendes medrébe kerül a választás. A másik baj a küldöttség, melyet a cikkiró fölöslegesnek vél. Fölöslegesnek azért, mert „nehéz megalakítani“ és „költségbe is kerül Az az ok, hogy nehéz megalakítani, nem állja ki a kritikát, mert minden választó egyháznak van szomszédja, s a szomszédokat kiküldeni csak nem jár elviselhetlen nehézséggel ? ! Aztán meg, ha van a választó egyházban tanító, az is tagja lehet a küldöttségnek, értem a több tanítÓ8 iskolákat, mert ha jól sejtem, ilyen helyeken leggyakoribb a tanítóválasztás. Volt alkalmam a napokban egészen véletlenül, a legnagyobb munkaidőben egy választást végignézni. Vasárnap délután 5 órakor volt a választás, a küldöttség tagjai 3 óráig tényleg otthon voltak elfoglalva, de megjelenhettek kényelmesen és pontos időben. Milyen szépen milyen komolyan, milyen ünnepélyesen történt ez a választás ! — Érezte, tudta annak a presbitériumnak minden tagja, hogy tisztviselőt választ, mely aktus iránt, küldöttség által, a felettes hatóság már eleve érdeklődik, érezte, tudta, hogy a tanitóválasztás komolyabb aktus, mint a . . . mondjuk harangozóválasztás, mert sok helyütt az is választás. Nagyon is helyén való dolog, hogy annak külső lefolyása is mutassa, hogy tisztviselőt választanak s ez legalább is ne abban a formában történjék, mint a harangozó-választás. Szerény nézetem szerint nagyon is fontos, nagyon is szükséges dolog, hogy lelkész és tanító egyforma aktussal választassék. És a költség? Az a választás, melyet én láttam, egy szerény vacsorájába került a választó gyülekezetnek. A szomszédok, mint küldöttség, hivatalos (soros) előfogaton jelentek meg, ezért fuvardíj nem jár, az a kis vacsora pedig nem olyan nagy dolog, hogy miatta egy küldöttséget kellene meg semmisíteni.
