Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
Huszadik évfolyam. 31. szám. Pápa, 1909. augusztus !. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖRÉBŐL A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden vasárnap, szerxesztö cimére küldendők. _ Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre ■i K.), Hirdetések, reklamációk Faragó János ■■ ...-1 főmunkatárs cimére küldendőd Lelkészértekezleti megnyitó beszéd. Balatonfüreden, 1909 jun. 29-én elmondta Kaksányi Károly értekezleti elnök. T. értekezlet! Szívből üdvözlöm kedves lelkésztársaimat, mint testvéreket, kiket az összetartás érzete, egyházi közügyeink iránti érdeklődés hozott ide. Szeretettel üdvözlöm a mi kedves Segesdy Ferenciünket is, a mi diesekedésünket, aki bár nem bir papi jelleggel, nem hordoz papi palástot, de az egyházi közügyek körül többet munkálkodik sokunknál és a papban megkívántaié nemes tulajdonokkal : egyházias érzelemmel, szelídséggel, tudással s igaz keresztyéni szeretettel ékeskedik. Örömmel üdvözlöm a mi kedves vendégeinket is, kik becses jelenlétükkel megtiszteltek bennünket. Édes örömérzés hatja át lelkemet, hogy ilyen szép számmal jelentek meg azok, kiket egy érzés, egy gondolat, egy célra törekvés vezérel: anyaszentegyházunk virágzásának előmozdítása. Istené legyen a dicsőség! a múlt évi értekezletünk óta senkit sem ragadott el közülünk a halál angyala. És akik élünk, a nekünk adott kegyelem mértéke szerint híven igyekeztünk eljárni lelkész! hivatalunkban. Most is azért jöttünk össze, hogy itt gyüjtsünk magunknak tudományt, lelkipásztori hivatalunk minél pontosabban, lelkiismeretesebben leendő folytatására. Mert átérezzük, tudjuk, magunkévá tesszük a szeretett, mélyen tisztelt püspökünk azon kijelentését, amelyet 40 éves lelkészi jubileuma alkalmával mondott, hogy t. i. „az egyház jövője a lelkészi kar hivatottságán áll vagy esik Érezzük, tudjuk mindnyájan azt a nagy felelősséget, mely vállainkra nehezedik. S elkövetünk minden tölünk telhetőt: tanulunk, ismereteket, tapasztalatokat gyűjtünk, képezzük, neveljük magunkat, hogy magasztos hivatásunknak megfelelhessünk. Előttünk tartjuk az eszményi pap képét, melyet Patay Károly esperes testvérünk aD. P. L. május havi számában „Gondolatok egy leverő kérdés felett11 cimü cikksorozatában oly élénken élénkbe tár. Igazi pásztorai akarunk lenni a ránk bizott nyájnak : szelídek, okosak, alázatosak, hittel, szeretettel teljesek. Szivünkből szól a jeles cikkíró, midőn azt kívánja, hogy testi hibában, fogyatkozásban lévő ifjak a theologiára ne vétessenek föl. S az ö óhaja a mi óhajunkkal találkozik, midőn igy folytatja: egy teljesen hivatásának magaslatára emelkedett, a Krisztus evangéliomáért életet és vért nem sajnáló, félreértést, megaláztatást is tűrni tudó, kellő képességgel, tudományossággal, megfelelő jellembeli és erkölcsi tulajdonokkal ékeskedő ifjak kerüljenek ki a theol. intézetből az életbe; akik értik, tudják, felölelik a legszükségesebb tudnivalókat, melyeket egy müveit — általános műveltséggel biró egyénnek — papnak tudnia kell. Mert csak az ekként képzett, ily lelki irányításban részesült ifjakból válhatnak a gyülekezeteknek igazi papjai, atyjai. Ezek fogják érezni, hogy az ö magasztos kötelességük nem
