Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-18 / 29. szám
Huszadik évfolyam. 29. szám. Pápa, 1909. julius 18. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP -A.Z EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖKÉBŐL A DUNÁNTÚLI református egyházkerület hivatalos közlönye. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős — szersesztö címére küldendők.:---;— Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre •f K), Hirdetések, reklamációk Faragó János = í'őmunkatárs címére küldendőd.-----Néhány megjegyzés a népiskolai Tanterv bírálataihoz. (Vége.) Az énektanítási rész megjelölései egyházi énekeinknek föképen dallamaira vonatkoznak; a XLII. zsoltár dallamára az „Ez új reggel“ .. . kezdetű ének van felvéve, de ez nem zárja ki azt, hogy a XLII. zsoltár valamelyik versének szövege a vallástanításnál felhasználtassék. Az I. és II. osztály növendékei hangterjedelmének megfelelő (valamint a többi osztályban tanítandó) dalok kiválasztása népiskolai énektanításunk módszeres vezérkönyvének szerkesztőjére vár. E tárgyhoz a legközelebbi egyházkerületi közgyűlésünk elé kerülő javaslat értelmében szerkesztendő vézérkönyvre okvetlen szükségünk van ! Feltűnő ellentét, hogy a cikksorozat a rajzolás tanításának helyeslése mellett a kézimunkát (fiuknál) szükségtelennek, sőt szinte veszedelmesnek találja. Pedig e két tárgy között bizonyos összefüggés van, sőt meg kell barátkoznunk azzal, hogy a kézimunka a jövö népiskolájában nemcsak a rajzolással, de a népiskolának legtöbb tárgyával összekötve, folyton szélesebb tért fog hódítani! Még csak az óratervekre vonatkozólag kívánom megjegyezni, hogy a Tanterv szerint a három- és többtanítós iskolákban „az állami Tantervben előirt óraszám használandó“.*) Az állami Tantervet és Utasítást t. i. az iskolai tanítói szakkönyvtár részére s amennyiben ilyen még nincs, annak első kötetéül meg kellene szerezni. Részletes óratervet csupán mintaképen *) És itt is különös figyelem van fordítva a vallás és történelem. — tehát az egyháztörténelem tanításának érdekeire is ! lehetne adni; ez a helyi viszonyoknak megfelelően minden iskola részére külön készíthető meg. A népiskolai Rendtartás-javaslatra vonatkozóészrevételekhez ez alkalommal nem szólván, „Az új népisk. Tanterv hibái“ című cikkre teszek még néhány megjegyzést. Ez a cikk az előbbi cikksorozat után a dolog érdemére vonatkozóan alig mond valami újat. Szokatlanul, szinte „bántóan“ csendül ki helöle az az éles hang, mely az „őszinte és komoly figyelmeztetésnek“ nem épen mulhatlan kelléke. Az egyháztörténet tanításának dolgáról már föntebb volt szó s itt ismét csak azt jegyezzük meg, hogy a hazai és az egyháztörténelem együtt „tanítása“ mellett a tanulók mind a hazai-, mind az egyháztörténelemböl többet fognak tudni s ami a fő dolog : tudásuk minden irányban gyümölcsözőbb leend, mint a történelem két ágának külön-külön vázlatos „betanultatásával. “ Arra a kérdésre pedig, hogy tanítóink mit fognak csinálni a kamaszodó, 14, 15 éves fiuk- és lányokkal, ha azok nem akarják megtanulni a leckét?“ — a felelet ez: Tanítanak; nem leckeszabdalással s rideg kikérdezéssel; nem sablonos vizsgákhoz, hanem az élethez készítő, egyházat építő, nevelő munkássággal ! Az énektanításról szóló rész bírálatának alapgondolata, hogy itt nem a tárgy módszerének kívánalmait, hanem gyakorlati szemponto