Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
475 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. Erős hite a mindenség Urában Alázza meg a föld hatalmasát; Gyűlölködés helytt szivét a szegénynek Méltóságos önérzet hassa át. Miénk csak az, mit ád a „végezek1, Álom-kincsért hiába nyújtsz kezet. Tudjunk megelégedni a kevésben, Megnyugodni a szenvedésben. S te áldott napja szent hitünk egének, Óh szeretet, hintsd szét sugáridat! Sóhaj ne keljen, könny többé ne folyjon Vér ne omoljon testvérharc miatt. Uralkodjál, vezess fent és alant, Ne tűrj közöttünk egy boldogtalant. Legyen boldogság, béke a szivekben — És Isten minden mindenekben! Medgyasszay Vince. Egyházi beszéd Kálvin János születésének négyszázados évfordulója ünnepén. Tartotta a genfi Szent-Béter székesegyházban (dóm) 1909. évi julius hó 4-én : Antal Gábor dunántúli református püspök. Text. Zsidók XIII. 7. Megemlékezzetek a ti előttetek járókról, akik nektek szóllották Istennek beszédjét, akiknek kövessétek hitüket, meggondolván, minő vége lett az ő életüknek. Szeretett Hit- és Honfitársaim ! Ünneplő Keresztyén Gyülekezet! Amint ezen komoly boltozatokon végig tekintek, nagy súllyal nehezedik lelkemre ez ünnepélyes pillanatban az a nyomasztó gondolat, hogy én, aki arra méltó alig vagyok, itt állok e helyen, ahonnét egykor az a férfiú hirdette Istennek szent igéjét, akit az isteni kegyelem az ő örök végzésében arra hivott el, hogy az egész földkerekségén sok népeket és nemzeteket visszavezessen a ö szent fia evangéliumának tiszta világosságához és az ige hatása nyomán fakadó lelki erő munkájával ezreket és ezreket emeljen fel a tiszta erkölcs magas fokára. Másrészről azonban felemeli a magasba az én lelkemet nyomasztó helyzetéből az a gondolat, hogy én, a méltatlan és gyarló utód is, Isten örök tanácsából és végzéséből állok itt, hogy gyenge szavammal Isten örök igéit ugyanazon tisztaságban kívánom hirdetni, amelyben azok itt ez előtt negyedfélszáz évvel a nagy reformátor isteni lélek által ihletett ajkairól hangzottak és hogy az ő nagy szellemének gyenge utóhangjaként szárnyaló szavaimat ugyanazon falak visszhangozzák, amelyek között hatottak a világos értelem belátásán keresztül a szív érzelmek legmélyéig az ő bölcs tanításai. Csakis ennek meggondolása ad az én aggódó 476 lelkemnek némi bátorságot ahhoz, hogy mint egykor Péter apostol Isten mindenekre elégséges kegyelmében és szent lelkének erejében bizva, szóljak e helyen és hirdessem Isten szent igéjét honfitársaim és sok más nemzetiségű, tiszteletreméltó, Istent félő közönség előtt és tisztelettel emlékezzem meg arról az Isten leikétől áthatott nagy férfiúról, Kálvin Jánosról, akinek egykor itt elhangzott tiszta evangéliumi tanításainak nem állották útját sem hegyek, sem tengerek, sem nyelvi-, sem faji különbség, sem erőszak, sem álnokság, hanem a szavaiban és Írásaiban megnyilatkozott mennyei igazság megtalálta az utat mindenütt azok szivéhez, akiket az isteni kegyelem az evangéliumi szabadságra, ezzel egyszersmind a valódi emberi méltóságra elhívott. Érzem én és bizonnyal érezzük mindnyájan lélekemelő hatását annak, hogy mindnyájunkat a közös evangéliumi öntudat és a Kálvin János személye, működése, jelleme, emléke iránt keblünkben táplált igaz tisztelet hozott ide össze, hogy tőlünk telhetöleg méltóan ünnepeljük meg az ő születésének négyszázadik évfordulóját ebben a városban, amely az ő áldásos működésének főszinhelye s amelyhez van kötve elválhatatlanul az ő világtörténelmi nagysága. Ezen Kálvin nagy történelmi alakjáról való tiszteletteljes megemlékezésből teljesen ki van zárva minden emberimádás és bálványozás, ki van zárva mások érdemeinek kisebbítése, mert hiszen az ilyen eljárással megsértenénk annak magasztos emlékét, akit megtisztelni akarunk és az ő tanításai, tettei, jelleme, végső intézkedései mmd-mind tiltakoznának minden ilyen kisérlet ellen. Nem is őt magát akarjuk tulajdonképen még születése ■négyszázados évfordulója alkalmából sem dicsőíteni, hanem a mindenható örökkévaló Istent, aki az ő erejét és bölcsességét az ő kiválasztott szolgájában dicsőítette meg, hogy az ő erős hite, szellemének világossága, áldássá és üdvösségre vezérlő kalauzzá lett sok igazság után sóvárgó, de az oda vezető utat megtalálni nem tudó lelkekre nézve. Kálvin János érdemének hálás elismerésével csak azt akarjuk teljesíteni, amire irányában Isten szent igéje az apostol szerint kötelez bennünket, midőn azt mondja: Megemlékezzetek a ti előttetek járókról, akik szólották nektek Istennek beszédét, akiknek kövessétek hitüket, meggondolván, minő vége lett az ő életüknek. Amely szent igék alapján ez ünnepélyes alkalommal annak érdemei tiszteletteljes elismerése és méltatása céljából, akinek tiszta, világos és meggyőző felfogása szerint és tanítása nyomán értjük, hirdetjük és követjük, mi magyarországi reformátusok Istennek beszédét, igyekezzünk megfelelni arra a kérdésre: mivel tartozunk azoknak, akik nekünk szóllották Istennek beszédét? Az apostol szerint: I. Tartozunk róluk tisztelettel megemlékezni. II. Tartozunk az ő hitöket követni. III. Tartozunk az ő életök végét tekintetbe véve erkölcsi nagyságukat magunk elé példányképül állítani.
