Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-07-04 / 27. szám

461

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

462

volt apja korán elhalt, anyja taníthatta bibliai mondásokra és versekre, mígnem iskolába került. „Nincs semmi új dolog a nap alatt“. Református főiskoláinkban hány esetet találhattunk ilyent ! Olvasva e sorokat, nem egy számottevő egyéniségünkre tekintünk önkénytelenül is, kik előttünk jártak és még járnak. De ezt csak úgy említjük meg. Jellemzőbb ennél azon körülmény, hogy a szóban levő lelkész az u. n. szabadelvű theologia hive volt, aféle reformer, Bitzius. Frank stb. iskola és elvtársa. Kiváló egyéni tehetségekkel, előnyös tulajdonságokkal rendelkezett, eredményes munkát végezett. Hivei mindenütt nagyon szerették. Egyik állomáshelyén, hol 21 évet töltött, mikor kibucsuzott, lelkes mozgalom indult meg, hogy visszamaradásra bírják, ne menjen el újabb állomás helyére. Itt érdemes megállani és srondolkozni. Itt látjuk a különböző népek és viszonyok közt levő különbséget egy és ugyanazon dologban is. Svájchan, Németországban (más külföldi helyeken is) alig lehet eligazodni a sokféle theologiai irányok és árnyalatok közt. Ha nem csalódom, vannak conservativek, modernek, szocialisták, szabadgondolko zók — még talán buddhisták is a lelkészek és profeszszorok közt. prédikálnak, prelegálnak, ki milyen szellemben jónak látja, hírneves papi és professzori katedrákon hangzanak el szokszor kétes „elvű“ beszédek és nyilatkozatok: azért a katedra is, az elvtulajdonosok is, az egyház is szépen megvannak. Úgy látszik, az egyházi, sőt evangéliomi élet is virágzó. Nincs semmi rossz hatása ennek a sokféle iránynak és modernségnek, melyek küzdenek egymással ? Nem maguk alatt vágják a fát ezek a vezetők ? Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Ezt nem tudhatjuk. Az az egy bizonyos, hogy az ő és a mi viszonyaink között legalább is olyan arányú különbség van, mint amennyi a földrajzi távol -ság nyűgöt Európa és mi közöttünk. „Si duó faciunt idem, non est idem.“ Ami egyik esetben lehet orvos ság, a másik esetben méreg. Bár azt sem tudni, hogy ő náluk is élesztő, frissítő orvosság-e ez a sokféle irány, vagy méreg lesz belőle? Nagy osalódás lenne azonban, ha nálunk azt gondolná valaki, hogy őket ebben is utánozni, nem lenne halálosan káros, sőt eredménves lenne egyházi életünkre. Maradjunk mi csak a magunk viszonyai között, nekünk ezzel kell számolnunk. Mindenkinek a saját munkakörében és helyén szól a közmondás : „hic Rhodus, hic salta !“ Nem képzelhetünk olyan magyar református gyülekezetét, amelyben romboló hatással ne volna bárminemű katedrái és egyéb reformereskedés. Méltán botránkozna meg a hívek azon része, melyből még nem veszett ki a romlatlan, szilárd hitvallás. Méltán mondanák : akinek nem tetszik az evangéliumi hitvallás lelki eledele, az ne egye az evangéliomi hitvallás egyházának kenyerét. S ez a rész milyen lélekkel tartson fenn egyházat, hallgasson igét, ha hitvallásával nem egyezőt hall lelkésze szájából ? A másik rész, amely immár vallást, evangéliumot, egyházat, Istent gúnyol, kárörvendve mondaná a katedrából elhangzó kritikai elszólásokra: „te mondád“. S a vége valÓBzinüen az lenne, hogy 21 évi működés után a

búcsúbeszéd alatt nem buzdulnának fel a hivek a távozó visszatartására — mint Zimmermannal tették svájci hallgatói - hanem mehetne bátran a buzgólkodó „szabadgondolkodásu“, nem volna, ki beszédét hallgatná, nem volna ott egyház sem. Különben pedig semmi szükség a dogmákat élére állítani, sem egyik, sem másik iránynak. Az egyházi életnek csak teste, külső formája ez ; a lélek az evangéliumi élő hit és az ezzel összefüggő élet. Ha eredmény és örvendetes fejlődés van, ennek köszönhető bárhol is: ha ninos, bizonyos, hogy a lélek hiányzik De a formát, a testet sem szabad elrontani, sőt meg kell becsülni, mert a léleknek földi sátora ez.

Szűcs József ref. lelkész.

(Folyt, köv.)

Vegyes közlemények.

— Uj igazgatók A budapesti ref. főgimnázium igazgatója Ravasz Árpád, az ág. hitv. ev. főgimnázium igazgatója pedig dr. Rátz László lett. Mindkét választás igen szerencsés. Gratulálunk.

— A zágrábi egyes. prot. egyház lelkészi teendőinek végzésével főtiszt, püspök ur Rúzsás Lajos volt főiskolai szeniort bízta meg.

— Főiskolai szeniorrá a jövő 1909—10. tanévre Gutray Mátyás végzett papnövendéket választotta meg a főiskolai tanári kar.

— A főiskolai igazgatótanács m. hó 28-áu tel jes ülést tartott Pápán. Mint az utóbbi években rendesen, a gyűlés idejének nagy részét most is a nőnevelőintézet ügyei foglalták le. Dr. Horváth József nőnevelőintézeti igazgató lemondását nagy sajnálattal vette tudomásul az igazgató-tanács s az igazgatói teendők ideiglenes vezetésével az 1909 —10. tanévre dr. Kőrös Endre főgimn. tanárt bizta meg, kit erre az időre a főgimn.-nál szabadságolt. A nőnevelő-inlézet tantestületének a tanítónőképző-intézet. négy évfolyamúvá való fejlesztése tárgyában készített javaslatát elfogadta s részint a tanítónőképzőintézetnél, réozint a polgári iskolánál 5 uj állásra pályázatot hirdet. Felügyelőnő az 1909 —1910. tanévre is Kutassy Mária lesz. Kakas Hilda és Hiatky Ida távoznak az intézettől. A bentlakókra vonatkozó tantestületi javaslat elfogadtatott. A főgimnáziumnál újonnan szervezett rendes tanári állásra első helyen Sándor Pál pápai h.-tanárt ajánlja az igazgató-tanács; a Rutó Jenő távozása folyláu megüresedett német-latin h.-tanári állásra Bogár Istvánt, a dr. Körös Endre szabadságoltatása folytán szükségessé vált magyar-német h.-tanári állásra pedig Németh Bélát alkalmazta. A párhuzamos osztályok ügyében úgy határozott, hogy az 1909 —10. tanévben az

I., II., III. osztály le3z párhuzamos, a IV o. párhuzamosítása egy évre mellőzhető, bár az egyházkerület ennek a párhuzamosítását is kimondta. Az államsegélyt épen a párhuzamos osztályok miatt emelték fel közel 17.000