Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-06-06 / 23. szám

379

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

380

Egyházkerületünk örömünnepe.

Örömnapok jönnek ránk. Antal Gábor püspök urunk negyven éves lelkészi és tanári működésének emlékére örömünnepet ülünk jún. 8-án. Közelből és távolból, szerte az egész Magyarországról ékes jelekben nyilatkozik meg a tisztelet és szeretet a mi kimagasló föpásztorunk iránt.

Nagy dolog ez az általános elismerés. Nagy, mert csak az a mindennapi munka is, ami kivétel nélkül mindenkire vár a lelkészi és a tanári pályán, olyan értelmi képességet, bölcseséget, odaadó hűséget, tiszta, feddhetlen erkölcsi életet kiván, hogy pusztán annak elvégzése és negyven éven át való teljesítése is kimeríti legtöbbünk erejét és idejét. Sőt talán jó igyekezetünk mellett se mondhatjuk el, ha csak magunkat megcsalni nem akarjuk, olyan nyugodt öntudattal, mint elmondá Pál apostol, hogy: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam“.

Mennyivel nehezebb kötelességek hárulnak pedig az olyan örállókra, mint püspök urunk. Ott tartani a kezét nemcsak gyülekezetének, de az egész egyházkerületnek vallásos és erkölcsi üterén; sőt, mint az egyetemes tanügyi bizottság és a konvent elnökének, az egész magyar református egyházén. Szinte mérhetetlen felelősség hárul vállaira. Sokszor mi, szűk körben forgódó munkások is úgy érezzük, hogy erőnk felett való munka vár ránk; pedig hol marad a mi munkánk, a mi felelősségünk az övé mögött! Épséget és állhatatosságot mutatni a tudományban ; vigyázónak, józannak, mértékletesnek, alázatosnak és szelídnek, gazdálkodónak lenni, távol a fösvénységtől; jó példát adni családunkban; gyermekeinket tisztességben nevelni — ez mindnyáj ónknak kötelessége; de kötelességünk még az is, hogy intsük azokat, akik rendetlenül járnak, mert a seregek urának követei vagyunk; a mi ajkaink őrizik a törvényt. Mind e kötelességek megsokszorozódnak legelső örállóink vállain. Épen a felelősség rendkívül nagy volta miatt nekik különösen is kezükbe adatott a hatalom pálcája, hogy szolgáltassanak igazságot szeretetben, hogy a jók bizzanak bennük, a gonoszok rettegjenek tőlük.

Pál apostol azt mondja, szükség, hogy a

püspöknek jó bizonysága legyen a kívül valóktól. A mi püspökünk negyvenéves jubileumában való általános részvétel, az az öröm, ami áthatja a sziveket, a szeretetnek és ragaszkodásnak megható jele — mind mind jó bizonyság a kivülvalóktól. Az Isten áldja és szentelje meg örömünnepünket! Áldja meg örömünnepünk hősét: püspök urunkat, családi körében, hivatalos működésében ; adjon neki erőt, egészséget, esztendeihez esztendőket, hogy kiváló képességei mértéke szerint lehessen erős tornya, éber őrállója, hiv munkása édes hazánk és anyaszentegyházunk boldogulásának!

Antal Gábor püspök urat oly nagy munkaerővel, kiváló képességekkel és munkakedvvel áldotta meg a gondviselés, hogy a rendkívül széleskörű munkatér s az azon ráváró tömérdek teendő se meríti ki erejét, munkakedvét és jó kedélyét.

Csak futólag említjük meg, hogy egy egyházkerületből mennyi, ezrekre menő apró ügy veszi igénybe a püspök idejét; zavarva a nagy jelentőségű, hosszú időre, talán századokra szóló tervek megalkotása és kivitelében. Pedig biz ilyeneket is tőle várnak közintézményeink. Antal Gábor működésén nem látszik meg, hogy a sok temérdek apró ügy késleltetné, akadályozná az általános érdekű, nagy jelentőségű korkérdéseknek nem csak kellő figyelemre méltatásában, de akár abban is, hogy ö legyen a nagy horderejű eszmék megvalósításának föfömunkása. Szinte szembetűnő, hogy ama nevezetes pontokon, melyekre oda állította öt a közbizalom, mily jelesen állja meg mindig a helyét, hatalmasan támogattatva, újabb és újabb ösztönt és lelkesülést nyerve a működése nyomán bőven fakadó elismerés által. Évek óta elnöke az egyetemes tanügyi bizottságnak ; Kun Bertalan püspök ur gyengélkedése folytán elnöke a konventnek. Az ö kezébe fut hát össze a magyar református egyház minden ügyének szála. S nem is kell a beavatottak közé tartoznunk, hogy észre vegyük, hogy ö mindenütt nem annyira dolgoztat, mint inkább dolgozik. Az ö elnökösködése bárhol is nem puszta méltóság.

Vezeti a szlavóniai missiót. Evangéliomszerü és hazafias működésével az oda vetődött magyarokat megtartja magyaroknak és refor-