Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
365 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 366 Izráel népe között is, nem találtam ilyen nagy hitet ! Az én vegyes házasságra lépő ref híveim ugyanis, nemre való különbség nélkül, csaknem esetről-esetre elkötelezik születendő gyermekeiket a pápás egyház javára s ekként sajátkezüleg tépik, szákgatjuk le magzataikat az evangélium emlőjéről, mely pedig Istennek hatalma minden hivő lélek üdvösségére ! . . . sajátkezű^ leg vetik egyházunk életfájának gyökerére éles fejszéjüket ! . . . Ez előttünk álló keresztyén jegyesek ellenben megdöbbenve az erőszakos lélekhalászat botrányos özeiméitől, az emberi cselekedetek egyedüli zsinórmértékéhez — az ovangéliumhoz támaszkodva : nem hajlandók magokat a szolgálat igájával lekötelezni, nem hajlandók elismerni, hogy bármely egyház papjának is joga lenne ahhoz, hogy a szivek mélyébe markolásszon . . . vallásos meggyőződáeük fel nem adása, a lelkiismereti kényszer el nem ismerése mellett óhajtják házassági esküjöket reí. egyházunk oltáránál letenni, s az ég áldásáért esedezni. A hithez való ragaszkodás, az evangéliumi lelkűiét oly szép, oly ritka, oly megható megnyilvánulása ez korunkban, mit akarva, nem akarva is, az tír Jézus eme szavaival kell méltányolnom, kiemelnem : „Bizony mondom nektek, hogy a református Izrael népe között is, nem találtam ilyen nagy hitet!“ . . . Szándékosan használom a református-Izrael nevezetet, mert mint hajdan Isten, Izrael népét választotta ki sajátjának a sok nép közül, úgy mindjárt a reformáció hajnalán 0 szent Felsége szemelt ki bennünket is, hogy lennénk „választott nemzetség, királyi papság, szem nép és oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdetnénk, ki minket a sötétségből az ő csodálatos világosságára hivott“ ! (I. Péter II: 9) Okuljatok ebhői az előttünk fekvő esetből én édes testvéreim mindnyájan, tanuljátok meg, hogy akik érzékiségből vagy érdekből, kilátásból vagy kényszerítésből kiszakítják magukat avagy magzataikat a meg nem hamisított evangéliumi vallás kötelékeiből, Krisztus nyájának seregéből, kik születendő gyermekeiknek hal helyett — kigyót, kenyér helyett —- követ adnak, „kik olyanokhoz pártolnak, kik képmutatás által szólnak hamisságot, kik megtiltják a házasságot“ : (I. Timóth. IV : 2 — 3.) azok nem méltók arra, hogy a föld savának, a világ világosságának neveztessenek, az ilyenek nem egyébre valók, „hanem hogy kivettessenek kiviil való sötétségre, holott lészen sirás és fogaknak csikorgatások“ . . . (Máté VIII : 12.) Tanuljátok meg, hogy amily dicséretreméltó azok részéről a hithfíség, kik lakóhelyükön nélkülözni kénytelenek a lelkipásztort, ép oly megrovásra méltó azok részéről a hitközöny, kiknek vannak ugyan Mózeseik, vannak ugyan prófétáik, de nem hallgatnak rájok ! ! Ezek előre bocsátása után arra kérlek keresztyén jegveeek, kedves testvéreim, hogy kölcsönösen becsüljétek meg egymást, de becsüljétek meg egymás hitét, egymás vallásos meggyőződését is ; tudván hitünk evangéliumából, hogy Isten előtt nincs személyválogatás, „nincsen sem zsidó, sem görög, nincsen sem szolga, sem szabados, nincsen sem férfiú sem asszony között válogatás, mert ti mindnyájan egy vagytok a Jézus Krisztusban !“ . . . (Galat. Ill: 28.) Jézus tanainak fundamentoma, alapköve a szere tét, az az átható szeretet, mely : „mindeneket elfedez, mindeneket hisz, mindeneket remél, mindeneket eltűr és soha el nem fogy“ (I. Kor. XIII: 7 — 8.) az a szere tét. mely nemcsak a felebarát, de az ellenség keblünkre ölelését is kötelesség inkké teszi. Amely keresztyén egyház e felséges tanokkal ellenkezőképen cselekszik, az nem igazi letetaményese, nem hü sálára Krisztus evangéliumának, ha a vakon hívők megtévesztésére „egyedül üdvözítőnek“ hireszteli is magát, s ekként a más hiten levőket kizárja is a menynyekuek országából ! . . . Olyan indulat legyen azért bennetek kedves jegyesek, aminémü a Krisztusban ! Legyetek készek élni, de legyetek készek meghalni is egymásért, „a Krisztus legyen nyereségetek mind életetekben, mind halálotok ban. . . (Filip I : 21.) és nevekedjetek abban aki Fő, tudniillik a Jézus Krisztusban !“ (Efez. IV : 15.) A százados azzal a szilárd hittel meut Jézushoz, hogy nagy beteg szolgáját bizonyosan meggyógyítja., Úgy is lön! Jézus ezen szavakkal bocsátotta útjára őt : „Eredj el és a te hited szerint legyen neked !“ (Máté VIII: 13.) Ti is, kér. jegyesek abban a bitben fordultatok hozzám, hogy a személyekben nem válogató mennyei Atya, ki egyformán szereti minden gyermekét, ki egyiránt felhozza napját mind a jókra, mind a gonoszokra, — az én rátok adandó áldásomat is meghallgatja és megteljesíti . . . Én is azt mondom azért: „Legyen nektek a ti hitetek szerint! Eredjetek, induljatok mai naptól fogva közös utaitokon a Jézus nevében, s mihamar, talán már ebben az órában tapasztalni, érezni fogjátok, hogy beheged, meggyógyul az a mély seb, melyet a felekezeti türelmetlenség ütött mindkettőtök szivén ! Eskü. Ima. Áldás. Magyaregres, 1909 május 9, Jávory Nándor ref. lelkész. Mott János. Az újkor egyik legnagyobb apostola látogatta még hazánk művelt ifjúságát, ez Mott János a Kér. Diákok Világszövetségének főtitkára. Kik az ifjúság életével, mozgalmaival foglalkoztak, már rég ismerik e nevet hisz 20 év óta munkálkodik a d:ákság között, s mun kájának mindenütt bámulatos eredményei vanna *. Akik ismerték munkáját, nevét, mind a legnagyobb váraim zással és reménységgel tekintettek az ő jövetele elé. Vágytak hallani bizonyságtételét a nagy munkásnak, ki e jelszót ki- merte tűzni : „A világ evangelizálása még ebben a nemzedékben !“ Első hallásra meglepő e
