Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
361 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 362 piedestálra helyező elhevezés egész jelentőségét, mellyel a mi józan, okos kálvinista magyar népünk a múltakban, de még ma is sok helyen tisztelendő atyámuramnak nevezni és megbecsülni szokta! Nem kevésbbé jelentékeny tényezője a lelkészi nevelésnek, a papi lelkűiét és jellemképzésének, amire eddig semmi gondot nem fordítottunk, a bibliának alapos, tökéletes ismerete, egyes részeinek, fontosabb htdveinek könyv nélkül megtanulása. Én részemről, ha theologiai professzor lehettem volna, minden nap megkívántam volna néhány bibliai vers megtanulását. Hiszen utóvégre is papok vagyunk, egyetlen fegyverünk, eszközünk, kutforrásunk a biblia, már csak azért is ismernünk, tudnunk kell azt, s annak jelentősebb részeit, éjjel és nappal egyaránt, nem is szólva arról, hogy mennyire átalakító, nevelő, jelletnképzö hatással van a lobbanékony ifjúi lélekre, annak egy-egy egész életirányt megszabva, lemondásra, alázatra, jócselekedetekre, a hit és szeretet fenséges érzelmeire, serkentő szava! S mennyire megkönnyíti a későbbi lelkipásztori működést, a katedrái szolgálatot, mennyire emelni képes a lelkész tekintélyét, nimbuszát, ha ajkain a biblia szavaival felfegyverezve, szivében, lelkében annak tanításaitól áthatva, int, fegyelmez, buzdít, lelkesít és tanít mindeneket. Ma valósággal megszégyenít bennünket nem egyszer egyik-másik bibliában jártasabb egyháztagunk. Hallgatni, vagy kitérő feleletet vagyunk kénytelenek adni, ha csak el^enmondásba keveredni, vagy megcsufoltatni nem akarunk. — Nincs ma, bizonnyal nincs közöttünk senki, vagy nagyon kevesen lehetnek, aki csak 40—50 szentirásbeli helyet, vagy verset is eltudna mondani s helyesen idézni tudná. Az ekként képzett, ily lelki irányításban, nevelésben részesült, hittel, lélekkel, szeretettel felruházott ifjú kikerülve az életbe, átfogja érezni a maga hivatását, igazi papja, atyja tud lenni a maga gyülekezetének, tudni, érezni fogja, hogy az ö magasztos kötelessége nem csak a katedrái szolgálat lélekismerete és pontos teljesítésében, hanem híveinek szakadatlan gondozásában, ügyes-bajos dolgainak éber figyelemmel kisérésében, azzal, vele együtt érzésben, népnevelői magasztos hivatásának állandó és folytonos gyakorlásában áll. Mily tágas, beláthatatlan munkatér, mily hálás mező, mily dús termőföld, melyen az elhintett mag 30—40, sőt 100 annyit terem ! Az így gondozó szeretettel, pásztori éber figyelemmel körülölelt nép, mely mindenben és . mindenütt a hűséges, gondozó kezet, az őrködő szellemet, jótékony nemtöt látja, melynek minden egyes tagját ösmeri, megszólítja, betegségében megkeresi, megvigasztalja, bajaiban tanácsolja, közdolgaiban vezeli, irányítja, hibáiért, bűneiért mérséklettel megdorgálja, erényeiért, jó cselekedeteiért érdeme szerint megdicséri, az igy nevelt, gondozott nép, mely a maga pásztorára úgy tekinthet, mint az erkölcs és erény példányképére, a krisztusi szeretet és magasztos tanítások megszemélyesítőjére, az igy gondozott nép keresni, látogatni fogja a templomot, megtölti a padokat, epedö lélekkel fogja hallgatni az igét, mint a tudományra éhes lélek, ki előtt felmutatvák a tudás gazdag forrásai, siet azokhoz, hogy tudás vágyát, lelke szomját kielégíthesse! Egyházi adózásunk kiáltó egyenetlenségeitől, elviselhetlen terheitől szabadulva népünk, uj tevékenységi ág, uj kötelességek, uj mező nyílik a lelkészi ténykedés és képesség érvényesülésének : a közjótékonysági intézmények felkarolásában, szegények, árvák elhagyottak sorsának enyhítésében. Ne csak a törvény kötelezzen erre, érezze minden lelkész lelke szükségének, ösztönének, letörölni a könnyeket, felruházni a mezíteleneket, hajlékot adni a bujdosónak, kenyeret az éhezőnek. Nemcsak az ekként felsegítettek, hanem akik a segítés munkájához oda adták a maguk filléreiket, akik kézzelfoghatólag látják az egyház, mint vallásos társulat elveivel, szellemével összhangzó, azzal kontaktusban levő ezen áldásos munkát, örömmel mennek s vonnak másokat az Isten házába, hol lelki szükségeik, lelki bajaik orvosoltatnak, s hol lelkűknek nyujtatik az örök életnek tápláló kenyere és itala. Megtelnek padjaink háládatos és imádkozó néppel, a hívőknek seregével ! Szükséges és kívánatos volna, hogy különösen vasárnapokon a templomon kívül is méltó és igényeinek, fejlettségeinek megfelelő szellemi
