Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-30 / 22. szám

361 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 362 piedestálra helyező elhevezés egész jelentőségét, mellyel a mi józan, okos kálvinista magyar népünk a múltakban, de még ma is sok helyen tisztelendő atyámuramnak nevezni és megbe­csülni szokta! Nem kevésbbé jelentékeny tényezője a lel­­készi nevelésnek, a papi lelkűiét és jellemkép­zésének, amire eddig semmi gondot nem fordí­tottunk, a bibliának alapos, tökéletes ismerete, egyes részeinek, fontosabb htdveinek könyv nél­kül megtanulása. Én részemről, ha theologiai professzor le­hettem volna, minden nap megkívántam volna néhány bibliai vers megtanulását. Hiszen utó­végre is papok vagyunk, egyetlen fegyverünk, eszközünk, kutforrásunk a biblia, már csak azért is ismernünk, tudnunk kell azt, s annak jelentősebb részeit, éjjel és nappal egyaránt, nem is szólva arról, hogy mennyire átalakító, nevelő, jelletnképzö hatással van a lobbanékony ifjúi lélekre, annak egy-egy egész életirányt megszabva, lemondásra, alázatra, jócselekede­tekre, a hit és szeretet fenséges érzelmeire, serkentő szava! S mennyire megkönnyíti a ké­sőbbi lelkipásztori működést, a katedrái szolgá­latot, mennyire emelni képes a lelkész tekinté­lyét, nimbuszát, ha ajkain a biblia szavaival felfegyverezve, szivében, lelkében annak tanítá­saitól áthatva, int, fegyelmez, buzdít, lelkesít és tanít mindeneket. Ma valósággal megszé­gyenít bennünket nem egyszer egyik-másik bibliában jártasabb egyháztagunk. Hallgatni, vagy kitérő feleletet vagyunk kénytelenek adni, ha csak el^enmondásba keveredni, vagy megcsufoltatni nem akarunk. — Nincs ma, bizonnyal nincs közöttünk senki, vagy nagyon kevesen lehetnek, aki csak 40—50 szentirásbeli helyet, vagy verset is eltudna mondani s he­lyesen idézni tudná. Az ekként képzett, ily lelki irányításban, nevelésben részesült, hittel, lélekkel, szeretettel felruházott ifjú kikerülve az életbe, átfogja érezni a maga hivatását, igazi papja, atyja tud lenni a maga gyülekezetének, tudni, érezni fogja, hogy az ö magasztos kötelessége nem csak a katedrái szolgálat lélekismerete és pon­tos teljesítésében, hanem híveinek szakadatlan gondozásában, ügyes-bajos dolgainak éber figye­lemmel kisérésében, azzal, vele együtt érzésben, népnevelői magasztos hivatásának állandó és folytonos gyakorlásában áll. Mily tágas, beláthatatlan munkatér, mily hálás mező, mily dús termőföld, melyen az el­hintett mag 30—40, sőt 100 annyit terem ! Az így gondozó szeretettel, pásztori éber figyelem­mel körülölelt nép, mely mindenben és . min­denütt a hűséges, gondozó kezet, az őrködő szellemet, jótékony nemtöt látja, melynek min­den egyes tagját ösmeri, megszólítja, betegsé­gében megkeresi, megvigasztalja, bajaiban taná­csolja, közdolgaiban vezeli, irányítja, hibáiért, bűneiért mérséklettel megdorgálja, erényeiért, jó cselekedeteiért érdeme szerint megdicséri, az igy nevelt, gondozott nép, mely a maga pásztorára úgy tekinthet, mint az erkölcs és erény példányképére, a krisztusi szeretet és magasztos tanítások megszemélyesítőjére, az igy gondozott nép keresni, látogatni fogja a tem­plomot, megtölti a padokat, epedö lélekkel fogja hallgatni az igét, mint a tudományra éhes lélek, ki előtt felmutatvák a tudás gazdag forrásai, siet azokhoz, hogy tudás vágyát, lelke szomját kielégíthesse! Egyházi adózásunk kiáltó egyenetlenségei­től, elviselhetlen terheitől szabadulva népünk, uj tevékenységi ág, uj kötelességek, uj mező nyílik a lelkészi ténykedés és képesség érvé­nyesülésének : a közjótékonysági intézmények felkarolásában, szegények, árvák elhagyottak sor­sának enyhítésében. Ne csak a törvény köte­lezzen erre, érezze minden lelkész lelke szük­ségének, ösztönének, letörölni a könnyeket, fel­ruházni a mezíteleneket, hajlékot adni a bujdo­sónak, kenyeret az éhezőnek. Nemcsak az ekként felsegítettek, hanem akik a segítés munkájához oda adták a maguk filléreiket, akik kézzelfog­­hatólag látják az egyház, mint vallásos társulat elveivel, szellemével összhangzó, azzal kontak­tusban levő ezen áldásos munkát, örömmel mennek s vonnak másokat az Isten házába, hol lelki szükségeik, lelki bajaik orvosoltatnak, s hol lelkűknek nyujtatik az örök életnek táp­láló kenyere és itala. Megtelnek padjaink hálá­­datos és imádkozó néppel, a hívőknek sere­gével ! Szükséges és kívánatos volna, hogy külö­nösen vasárnapokon a templomon kívül is méltó és igényeinek, fejlettségeinek megfelelő szellemi

Next

/
Thumbnails
Contents