Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-05-09 / 19. szám

Huszadik évfolyam. 10. szám. Pápa, 1909. május 9. AJZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA KÖKÉBŐL A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős ____szerkesztő címére küldendők. ......^ Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János = főmunkatárs címére küldendők. —­Gondolatok egy leverő kérdés felett! Hát nálatok Barsban még templomba is járnak a hívek ?! Kérdezte nagy csodálkozással tőlem lelkészi karunk egyik köztiszteletben és szeretetben álló kimagasló alakja, akinek épületes, megragadó egyházi beszédei közkézen forognak s drága kincseit képezik az igehirdetönek és hallgatónak egyaránt. Benne volt e kérdésben a fatális lemon­dás, a megmásíthatlanba való megnyugovás, a feladott küzdelem, a hiába való törekvés összes keserűsége, vagy talán egy célját tévesztett, egy hivatását, magasztos rendeltetését meg nem valósíthatott, eredménytelen élet, a pusztába kiáltó szó összes gyötrelme, összes keserve! Ha egy legtöbbünkhöz hasanló, igénytelen, egyszerű lelkésztársam, milyenek csaknem mind­annyian vagyunk, mondja nekem ezeket, talán elenyésztek volna a szavak, s meg nem ma­radtak volna emlékezetemben, úgy tűntek volna fel, mint véletlen, helyi, talán egyéni hiányok és fogyatkozások okozta tünet, aminek semmi általánosabb értelme és jelentősége nincsen, igy azonban oly tekintélyes, bajaink iránt nem csak érzéssel bíró, de azokra nem egyszer gyógyszereket is nyújtó ajkakról hallva azt, s hallva és utána kérdezéssel szomorúan győződve meg arról, hogy üresek a templomok, néptele­­nek a padok Tolnában, Baranyában, Mezöföl­­dön, Tatában, s a nagy alföld legnagyobb, leg­népszerűbb gyülekezeteiben egyaránt, elszorult érzéssel állok meg e kérdés felett, szorongó lélekkel, félő aggodalommal teszem fel magam előtt a kérdést: mire valók is vagyunk mi ref. lelkipásztorok, mi is a mi célunk, hol van a mi létjogosultságunknak alapja? Van-e egyálta­lán szüksége a társadalomnak, az emberiségnek reánk? Nem vagyunk-e egy felesleges, immáron idejét múlta testület, mely tehetett szolgálatokat, adhatta jelét életképességének, letűnt századok kegyeletes, vallásos ihlettől hevülö napjaiban, de ma már felesleges teher. Semmi jelentőség­gel nem biró intézmény vagyunk, kiket tűr, elnéz egy ideig a társadalom, mint régmúlt idők napjaira emlékeztető, visszatekintő emlé­ket, hogy azután kímélet, irgalom nélkül törje el a kegyelem pálcáját felettünk. Mert én a református lelkész, a protestáns pap legfőbb, legelső rendű kötelességének, vagy inkább hivatásszerű rendeltetésének első sorban és mindenek felett az igehirdetést, a katedrái tanítást tartom. Ne hogy félreértessem!! Nem A 21211/1905. szám alatt kelt kötelező miniszteri rendelet alapján használandó FÓNAGY-FÉLE RUSTLESS A rendelet értelmében e szert egyedül a gyártó cég küldi szét: Erdős József és Társa Budapest, VT. kér., Sziv-utca 26. sz. alatt. Utasítások ingyen.

Next

/
Thumbnails
Contents