Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-25 / 17. szám
277 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 278 lehetővé teszi, hogy a pokol kapui : a bomlás, pusztulás rajta diadalt ne vehessenek soha. A törvényhozd és kormányzó hatalom fája azonban ahelyett, hogy növekedésével hova-tovább mindig többet juttatna védő árnyékából, szines és illatos virágaiból, ízletes gyümölcseiből tápláló talajának, abban látja rendeltetésének tetőpontját, hogy egyre-másra vooja el talajától nagy özönét az éltető napsugárnak és az üdítő harmatnak : egész sorozatát azoknak a jogoknak, melyeknek birtokában újulhat csak meg az életadó és fentartó erő az egyházközségekben. Előttem legalább ilyen szinben tűnik fel a dolog. Midőn közel két évtizeddel ezelőtt mint Istennek kicsiny szolgája kiléptem a munkamezőre, egyházunk mandatáriusai csaknem valamennyien az egyházközségek legközvetlenebbül nyilvánuló bizalma alapján állottak őrt alant és fent a kisehb-nagyobb bástyákon, ahova őket épen a közbizalom szólítá. Talán az egyházmegyék kerületi képviselőinek kivételével mindenki az egyházak presbitériumainak szavazatai alapján nyerte megbízatását, ide nem értve természetesen a konventet, mely ellen épen választott tagjai megbízatásának módja miatt méltán, joggal hangzik fel mind máig a tiltakozás, hogy az „nem testünkből való test, — nem vérünkből való vér.“ Az a két zsinat, mely lelkész! szolgálatom ideje alatt ülésezett, az egyházközségek rovására az egyházmegyék és egyházkerületek jogkörét bővíté s a közgyűlések ügykörének korlátozásával a bíróságok hatáskörét terjesztette ki. Volt is panasz és zúgolódás elég, kivált az utóbbi miatt, az egyházmegyei közgyűléseken! Mi tűrés-tagadás, eleinte jó magam is az elégedetlenek táborában zörgettem az indignálódás ártalmatlan fegyvereit. Utóbb azonban leraktam azokat, abban a meggyőződésben, hogy a veszteség a nehézkes, sok időt igénylő közgyűlési tárgyalások anyagának korlátozásával megtérül a közgyűlés alkotó tagjainak idejében és az egyházak által megtakarítható napidijakban ; továbbá, hogy jól megfontolgatva mindent, a zsinatpresbiteri elven a legkisebb csorba sem esett voltaképen, mert amint az egyházközségi zsinat mellett az egyházközségi presbitérium bölcsen van — épen az intézkedések könynyebb keresztülvitele céljából — sok mindenféle ügynek elintézésére feljogosítva, úgy az egyházmegye presbitériuma szintén méltán lépett birtokába ama jogkörnek, melyben híven forgolódva, az egyházmegyei zsinatnak munkáját kevesbítvén, csak terheit könnyíti, a minden jog letéteményeseit: az egyházközségeket pedig nem rövidíti meg semmi képen, mert minden tagját az egyházközségek presbitériumai választván, ezeken magukon fordul meg, hogy jogaik gyakorlását olyan egyének kezébe tegyék le, akiknek el nem kápráztatható ítélő böloseségét tántoríthatatlan igazságszeretettel párosulva tudják, vagy hiszik. Ugyanez a nézetem az egyházkerületi zsinat és egyházkerületi presbitérium hatáskörei között felállított korlátok tekintetében is. A kon ventre vonatkozólag azonban már egészen más a véleményem. Nagyra becsülöm minden egyes tagját ; köteles tisztelettel hajlok meg rendelkezései előtt, hanem a születésének, illetőleg alkotásának, szervezetének módjával, alakjával — Isten látja lelkem — nem tudok megbarátkozni sehogy sem. (Folyt, köv.) Sándor Benő ref. lelkész. Konventünk tavaszi ülései. A magyarországi ref. egyet, kon vent f. hó 21 én d. e. kezdette meg idei tavaszi üléseit a konventnek VIII., Abonyi-u. 21. sz. a. felépített új, impozáns palotájában. A modern berendezésű ülésterem teljesen megtelt a konventi képviselőkkel. Megjelent báró Bánffy Dezső, Darányi Ignác, gróf T isza István s gróf Degenfeld József főgondnok, báró Vay Elemér főgonduok-helyettes, Antal Gábor, Baksay Sándor, Keuessey Béla és Erőss Lajos püspökök és sokan a ref. egyház vezető férfiai közül. Az elnöki széket báró Bánffy Dezső v. elnök és Antal Gábor rangidősebb püspök, egyházi elnök foglalta el. Antal Gábor püspök magas szárnyalásu és megható imában kér áldást a konvent munkájára Istentől, aki a magyar reformátusok Őseit több mint ezer évvel ezelőtt ez áldott földre elvezette, itt állandó hazát adott nekik s felruházta őket az államalkotáshoz szükséges kiváló tulajdonokkal, bölcsességgel, vitézséggel, szervezési képességgel. Hálát ad azért, hogy a nehéz megpróbáltatások ellenére az evangéliomi anyaszentegyház és annak lelkes hívei megfogyva bár, de törve nem kerülhettek ki a századok viharaiból és juthattak el amaz szebb korba, amidőn e nemzet legjobb fiai felekezeti különbség nélkül országos törvényekben biztosították a lelkiismereti szabadságot és a felekezetek közötti egyenlőség jogát. Örömmel és hálával tölti el minden magyarhoni református szivét, hogy az egyház áldozatkészségéből és a nemzet támogatásából felépülhetett a konventi központi épület, a magyarországi reformátusok székháza. Isten áldását kéri az új otthonra s hogy minden benne elhangzó szó a hitről, reményről és szeretetről tegyen tanúságot. Áldást kér az egyházra, melynek használatára az épület emeltetett. Most következett báró Bánffy Dezső elnöki megnyitója, mit lapunk élén közlünk. Ezután Sass Béla adta elő a két prot. egyházat közösen érdeklő ügyek tárgyalására kiküldött állandó bizottság kétrendbeli határozatát, amelyek értelmében a konvent a közös bizottsági tagok számát a maga részéről 15-ről 19-re emelte fel, a póttagok számát pedig 10-ben állapította mag. Az előadó bejelentette, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter a 2,096.400 korona államsegélyt kiutalta. Amit a konvent hálás köszönettel vett tudomásul. Dókus Ernő bemutatta a káplántartási díjak megállapítására és kezelésére kiküldött bizottság jelentését s jelenti, hogy a miniszter kápláni fizetések kiegészítése céljából 40.000 koronát a konventnél letétbe helyezett. A
