Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1909-04-18 / 16. szám

263 264 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. fordítókat a D. I. Lapnak beküldötte közlés végett. A fordító kisasszonyok bizonyára megérdemlik az ol­vasó közönség köszönetét. I. Németország és a keresztyénség. Irta : Maim Tlicofil. — Fordította : Szikla) Viola Pozsonyban. A keresztyénség a római világbirodalom hadaival és az ezeket kísérő kereskedőkkel jött be Németor­szágba és először a Rajna és Duna mellékén fekvő tartományokban terjedt. De ez már többé nem a Jézus apostolainak, nem az ujtestamentomnak keresztyénsége volt, hanem az, amely a görög filozófiával és a római uralkodó szellemmel egyesült és ennek következtében lett hivatottá arra, hogy a római birodalom államval­lásává legyen. A német törzsek még akkor sem élvez­hették a tiszta keresztyénséget, midőn a térítők külö­nös figyelemmel fordultak feléjük. A rómaellenes ír egyház rövid térítési munkássága után tűnt fel — a római egykáz meghagyásából a frank király által tá­mogatva — Németország apostola „Bonifacius“. Most azután mindaz, ami a keresztyénségből a német tarto­mányokban meg volt és ami újonnan behozatott, a római széknek hódíttatott meg és a frank birodalomba lett olvasztva. A keresztyénséggel az antik, lényegileg görög szellemi kultúra is terjedt. A keresztyénség ter­jedését Németországban hire mellett, még azon fensé­ges tanoknak köszönheti, mely a római egyházi forma íensőbbségét jellemzi kulturális és politikai hatá­saiban. Midőn a német lelkiismeret és a német nemzeti önérzet a reformációban öntudatra ébredt, hogy a római egyház igáját lerázza és megkísérelje az ős keresztyén­­séghez való visszatérést; a humanizmus idejében és annak eszközeivel történt ez egy oly szellemi mozga­lommal, mely azáltal, hogy a görög római ókorhoz tért vissza, alapját vetette egy újabb szellemi fejlődésnek. A reformáció szellemóriásait támogatta a velők rokon­szenvező német fejedelmek politikai hatalma, kik elő­ször támogatói, azután fejei lettek a fiatal német evan­­géliomi egyházaknak. így halad a német nemzet törté­netében egymás mellett: a keresztyénség és a klasszikus ókor, a keresztyénség és államhatalom egészen a modern időkig ; és ezen tényezők figyelembe vétele nélkül nem is érthető meg a Keresztyénség állása és fontossága Németországban. És midőn ily módon vizsgáljuk a nemzet történetét, nyugodt lelkiismerettel mondhatjuk, hogy Németország a keresztyénségnek még azon tisztá­talan alakjában is, melyben először terjedt, nagyon sokat köszönhet és még ma is sok jót meríthet ezen keresztyénség gyökereiből. De azt is meg kell monda­nunk, hogy azon különböző tényezők közül, amelyek a mai Németországot létrehozták, csak egyik a keresz­tyénség; és a keresztyénség azáltal, hogy a többi ténye­zőkkel összeköttetésbe jött, fogyatkozásokat szenvedett. Innen van az, hogy Németországban a keresztyénség teljes megértéséért még küzdenünk kell és hogy teljes áldását csak mint valami jövendőbeli jót várjuk és kérjük Istentől. Mint új nehézségek, de egyszersmind úgy is, mint hatalmas segítségek léptek fel azon szellemi harcokban, melyekkel a keresztyénségnek küzdenie kell : a speci­fikus modern kérdések és vívmányok. Ezek a keresz­tyénség régies formáira a felfogásban és előadásban feloldólag hatottak elannyira, hogy nemcsak a külföl­diek, hanem maguk a németek is gyakran azt a kér­dést vetették föl: „Keresztyének a németek még egyál­talán ?“ A modern szellem ezen feloldó és bomlasztó hatá­sainak jó oldalai is vannak : igyekszik ugyanis a keresz­tyénséget oly gondolatoktól és dolgoktól felszabadítani, melyek úgy sem tartoznak hozzá. De mielőtt mélyeb­ben belebocsátkoznám ennek tárgyalásába, a német keresztyénség állapotát igyekszem feltárni. Németország az 1900. évi népszámlálás szerint (újabb adatok hozzá­férhetősége híján) körülbelül 56 millió (56,367.178) lakost számlált. Ezekből a protestáns egyházakhoz 35 millión felül (35,231,104) (vagyis 62-5%) tartozott, 200.000-nél valamivel több (203.793, vagyis 3'6°/0) a szabad protestánsokhoz és 20 millión felül (20,327.913, vagyis 36-l°/0) a római katholikus egyházhoz. Azonkí­vül van Németországban majdnem 600.000 (586.833) izraelita és körülbelül 20.000 (17.535) ember, aki egyál­talán semminemű felekezethez se tartozik, vagy nem vallják magukat keresztyéneknek. Ezen adatokból kö­vetkezik, hogy Németország lakóinak túlnyomó része, mégis súlyt fektet arra, hogy külsőleg keresztyénnek vallja magát és pedig 2/3*cla protestáns, 1/z--da római katholikusnak. A szabad protestáns egyház még nagyon gyönge és minden különös befolyás nélkül; az állam­egyház mérvadó mindenütt, ahol egyházi kérdések ke­rülnek szőnyegre. A keresztyénség gondozásával körül­belül 20.000 protestáns és — igen érdekes — körül­belül ugyanannyi katholikus pap van elfoglalva. A született gyermekek több mint 95%-át keresztelik meg, a törvény előtt kötött házasságoknak körülbelül 98°/0-át áldják meg a templomban és a temetéseknek körülbelül Pápa, Kossuth Lajos-utca, Posta-palota. = Mindennemű kézimunka, himzési előnyomd! = rövidáru-, csipke-, szalag- és divatcikkek raktára. Elvállal mindenféle templomi arany, ezüst és selyem díszmunkát, valamint fehér hímzéseket és kelengyék elkészítését. Lelkiismeretes kiszoljiálás; !

Next

/
Thumbnails
Contents