Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
221 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 222 zésére levő adatokból az egyházkerületi népiskolai tanügyi bizottságra vonatkozólag is készíthetett volna javaslatot az, aki ezt a munkálatot készítette. De meg felette kívánatos lenne, hogy ha minden javaslatból törvény erejű szabályrendelet lesz, minden népiskolánkra vonatkozó szabályrendelet, tanterv, rendtartás, tanítóválasztási, szabadságolási stb. szabályzat egy közös füzetben adassék ki és minden iskolát fenntartó egyház kapjon két példányt, egyiket az iskolaszék, másikat a tanítók használatára olcsó, kemény kötésben. így könynyebb lenne Őrizni, meg nem kellene a kerületi jegyzőkönyvek tömkelegében keresgélni a majd ekkor, majd akkor kiadott szabályrendeletet. A XII. rész 98. § ával kapcsolatosan szükséges lenne körvonalozni azt is, hogy felekezeti iskolánkat minő módozatok betartás ával lehet beszüntetni. Mert a komáromi egyházmegyében a múlt évben közgyűlési határozat nélkül lett beszüntetve az ó-gyallai református iskola. Előzőleg se az ehm. tanügyi bizottság, se az egyházmegyei közgyűlésre nem tétetett jelentés. Utólagosan jelentetett indokául az, hogy a községben állami iskola szerveztetek, melybe átvették a ref. iskola kántortanítóját. De hogy mi történt a református egyház iskolaépületével, iskolavagyonával és tanítói fizetésével, arról ma sem tudunk semmit. A kerületi gyűlés se tartotta szükségesnek az intézkedést, csak egyszerűen megerősítette az űj kántortanítói dij levelet, amely tulajdonképen nem is kántortanítói, hanem csak kántori dijlevél. Ugyanez az egyház múlt évre kapott 400 kor. közalapi tőkesegélyt, Bagota társegyháza nevén kapott 404 kor. 91 fill, adóosokkenési államsegélyt, egyházi földjeinek az érsekujvári vasútvonal részére való kisajátítása most van folyamatban. Ugyancsak múlt évben történt, hogy az egyházkerületi közgyűlés a kerületi népiskolai bizottság javoslata alapján a molványi leányegyház iskolájának államosításához nem adta beleegyezését. Egyöntetű eljárást kell alkalmazni az egész egyházkerületben az iskolák átadásánál és beszüntetésénél. Erezzük mi azt mindannyian, kicsiny és népes egyházakban működők, hogy kényelmes dolog az egyháznak felekezeti iskolát nem tartani ; de azt is tudjuk, hogy felekezeti iskolánk átadásával vagy beszüntetésével mintha egyházunknak jobb kezét vágnák le, pedig ha egy tag fáj, az egész testnek fájdalma vagyon. A tanügyi bizottságokban se hivatalos, se választott tag nem vagyok, csak mint műkedvelő szent vallásunk és egyházunk lángoló szeretetétől áthatva tettem tanulmány tárgyává a népiskolai Tantervet és Rendtartásjavaslatot. Vágmellékí. A kályha mellől. A magyarországi ref. egyháznak országos zsinata 1904 nov. 10-ik napján megállapította, hogy a polgári év végén túl, bármi okból hátralékban maradt egyházi tartozások a következő év legalkalmasabb időszakában hajtandók be. Nem tudom, mit szólnának híveink, ha a legnagyobb télben akarnánk hátralékos tartozásukat végrehajtás utján beszedni ! Ez nem volna keresztyéni eljárás s a cura pasztorálissal nem egyezne ! Ma már a lelkészek és egyháztagok fizetnek az adócsökkentési bevallási iveken — kereseti viszonyaikhoz képest — egyházi adót, fel kell tennem a kérdést, hogy a nyugdíjhátralék, miután magán-ügy nem lehet, egyházi vagy világi tartozás-e ? Egyházi tartozás nem lehet, mert akkor az E. T. III. t.-c. 24. §-a védelmet nyújtana, világi tartozás sem lehet, mert ez országos lelkészi egyetemes ügy a zsinati törvény védszárnya alatt, mi lehet tehát ? Olyan kötelesség, melyet ha nem teljesítünk, bizony utánna megy a 14 napnak még a tehenke is ! Ezen már nem lehet változtatni !! Szegény Ingeborg ! ha tudta volna édesanyád, hogy mennyi bajnak, háborgatásnak, zaklatásnak küzdelmeknek leszel kitéve az életnek utjain, dehogy szült volna Tégedet! Szegény magyarországi ref. papok, ha tudtátok volna, mit hoz reálok a nyugdíjintézet a közel jövőben, dehogy szültétek volna „öt“ e világra ! Mikor láttátok a nyugdíjintézetnek, mint gyermekieknek falánkságát, ijesztő ábrázatját, azt a mohóságot, mellyel évi jövedelmeteket szinte el akarta nyelni, még jobban megrémültetek s kétségbe esetten azt mondtátok : nem! ezt nem mi szültük'! Hijába, a minden kétséget ívizáró tény és állapot, vagy helyzet meg volt teremtve s a zsinati konventi szentaiyák és főurak nevetekre Írták a gyermeket ! Ne nyissátok panaszra ajkaitokat, hát nem tudjátok János evang. szerint, hogy az édes anyának mikoron szül, fájdalma vagyon stb., de azután nem emlékezik meg az ő fájdalmáról. Szegény Ingeborg ! ha tudta volna édes anyád, hogy mily derék, hires ember lesz fiából, nem tartotta volna fájdalomnak még egyszer szülni Tégedet! Ne szomorkodjatok szegény Kálvinista papok, az utókor áldani fog, hogy szültétek a majdan erős orsz. leik. nyugdíjintézetet! Igaz, hogy a szülés fájdalmai még nem múltak el egészen, még vannak szimptomák, melyek aggodalomra adnak okot! A kerületek, egyházmegyék, különféle e célra elkezelhető alapok, az áldozatkész kerületi, esperesi, tisztviselői kar, kik saját szájukból vették ki a falatot, hogy a nagy ehető gyermeknek éhsége csillapíttassék — köszönet és hála érte ! Egyes egyházmegyék kölcsöne, a legolcsóbb percentre adtak, nyújtottak orvosi segélyt, hogy az újszülött is, meg mi is életben maradhassunk ! Istenem 1 e segélyek nélkül beh elpusztultunk volna, vagy mi lett volna belőlünk ? vagy mi lesz a Tiszáninneni lelkésztestvérekkel, hol a pataki lapok szerint: „nincs orvosság patikában.“ Hát bizony, furcsa és szomorú dolgok ezek! Az sem megy a fejembe, hogy ha már egyszer a mi kerületünk annyi terhet levett vállunkról, mért nem járta ki azt is, hogy az uj kongrua felvételnél az öt évi belépési járulékot szabad lett volna a bevételekből leütni, levonni ! Állítólag a felsőbbség úgy állapodott meg az illető faktorokkal, hogy a belépési járulék min-
