Dunántúli Protestáns Lap, 1909 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
219 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 220 nak véres palástját, a pálmaágokban a megvettetés királyi pálcáját, azok törzsében a gyalázat keresztfáját ismerte föl. De azért a félelem sem vett rajta erőt és a csalódás keserű érzete sem tudta megingatni lelkét, az előre látott szenvedések feltámadó rémképe sem tudta letéríteni útjáról, hanem teljes nyugalommal haladt a kötelesség utján, Istennél keresve egyedül erőt és vigasztalást és elvégezte nagy feladatát: a váltság tökéletes munkáját. Ma is vannak kötelességei mindenkinek, van célja, feladata minden embernek foglalkozása szerint; sőt vannak vezérségre hivatott, vagy elhívott egyének, akik elé szent cél, vagy magasztos feladat van tűzve, akikre a kötelesség teljesítésének nehéz, de dicsőséges hivatása vár. De még keveset találhatunk olyat, aki az előtte álló pályán tántoríthatatlanul halad előre, nem tekint sem jobbra sem balra, nem nézi a maga hasznát, hanem egyedül a szent cél kivitelét. Mennyivel többet találhatunk olyat, aki elindul szent lelkesedéssel, hévvel, de félúton letérítik a feléje mosolygó földi örömök, eltántorítják a hizelgések, az olcsó babérok és a hiú dicsőség fényétől el vakítva nem látja a végcélt, mely felé törekedni és haladni kell. Majd feltűnnek utunkban a nehézségek, az akadályok, melyek megállásra és visszatérésre késztetnek, feltűnnek a küzdelmek, melyek erőnket gyengítik, feltámad a rágalom, az irigység, mely lelohasztja a lelkesedés tüzét, szárnyát szegi a magasra törő léleknek; majd feltűnik az igazsága mellett is elbukott bajnok, a hazájáért hiába harcoló hős és a mennyeiekért küzdő megkövezett vértanú sikertelen törekvése, a kapott sebek fájdalmas érzése, amelyek mind arra valók, hogy elrémítsenek és a kötelesség teljesítésének útjáról leterítsenek. Ehhez a forduló ponthoz, ehhez a válaszúihoz legalább egyszer elérkezik mindenki, ott kell azért rendületlenül megállani a kötelesség teljesítésének nehéz, de jutalmat nyújtó pályáján. Különösen azoknak kell követni e tekintetben is Jézus példáját, akikre valamely nagy eszmének, szent ügynek megvalósítása vár, akik a hazának vagy anyaszentegyháznak vezéreiül hivattak el. Mert a kötelesség teljesítésének pályáján csak úgy állhatnak meg, ha miként Jézus, nem engedik elszédíttetni magukat az olcsó babérok, a »hozsánna« kiáltások által és nem rettennek meg a »feszítsd meg« rivalgástól és az árnyékát előre vető golgotái kereszttől sem. A virágvasárnapi történet tanítson mindeneket erre! Vargha Kálmán. r Észrevételek a népiskolai Tantervre és Rendtartás-javaslatra. (Vége.) A 80-ik § kilenc pontban olyan szépen, mindenre kiterjedő figyelemmel részletezi a körfelügyelők teendőit az iskolák látogatása alkalmával, bogy több tanitós iskolában, rövid néhány óra alatt, lehetetlen mindazon fontos és szükséges kérdéseket lelkiismeretes vizsgálódás tárgyává tenni. Ezen § tartalmát fel kellene cserélni az iskolaszéki elnök kötelességét tárgyaló, sokkal rövidebb 72. §-sal. Mert, hogy a tanító „készítettbe a feldolgozandó tanítási anyagot legalább hónaponként előre megállapítandó részletes tanmenetet ?u azt csak a helyi lelkész ellenőrizheti. Ha meg lesz is, sok helyen talán csak pár nappal előbb fog elkészülni az egész évi. Nemcsak ahol egy tanító van, hanem mindenütt be kellene mutatni az iskolaszéki elnöknek hónaponként előre, az államsegély-nyugta aláíratása alkalmával a havi tananyag beosztást. Mert fájdalom, némely tanító a papot csak nyugtahitelesítő hivatalnoknak tekinti. A 79, §-ban a 3 nap helyett 1 hét teendő. Mert 3 nap levélváltásra se elég, ha p. o. vagy a lelkész, vagy a tanító elkerülhetetlen okból épen a kitűzött napon nem lehetnének otthon. A körfelügyelői látogatás úgyis év végén van, akkor már semmi célja a meglepetésszerü érkezésnek, de az iskolaszéki tagok egybehivására is is kell idő. A 81-ik § végén az „iskola“ szó helyett „egyház“ teendő, mert a körfelügyelői jegyzőkönyv másodpéldánya nem annyira a tanító, mint az egyház érdekében szükséges. A jegyzőkönyvben felsorolandó hiányok és kívánalmak pótlásáról az iskolaszéknek kell gondoskodni. Nem az iskolai szekrényben elzárás, hanem iskolaszéki ülésen tárgyalás céljából szükséges a vizsgálat eredményének jegyzőkönyvbe foglalása. A X ik rész 92. §-ának hét pontja annyi mindent kíván az egyházmegyei tanügyi bizottság elnökétől, hogy maga az esperes is kérdésbe teheti, hogy melyikünk a traktus koronátlan királya? Bocsánatot kérek a kifejezésért, de a rendtartás ezen részének pontos betartásával két dudás lesz egy csárdában. Lehetetlenségeket ne kívánjunk az ehm. tanügyi bizottsági elnöktől és ne nyirbáljuk meg az esperesnek törvényben előirt jog- és munkakörét. A XI. rész egészen az egyházi törvénykönyv kivonatolása. A címet nem fejti ki, pedig ha már rendtartás javaslattal kell foglalkoznunk, akkor a rendelke-
