Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 11. szám. Pápa, 1908. március 15. A lap szellemi részét illető közlemények ... Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez Kis József felelős Megjelenik minden Yasárnap. 4 K); hirdetések, reklamációk Faragó János —-.. szerkesztő címére küldendők, == ; v — főmunkatárs címére küldendők. ■. A lelkészi hivatal és a lelkipásztorkodás szükséges volta.* Egyáltalában nem fölösleges kifejtenünk azt a kérdést, hogy van-e szükség a lelkészi hivatalra, ha tudjuk azt, hogy vannak egyes felekezetek, aminők a quäkerek és a pl ymout hi testvérek felekezete, kik azt tartják, hogy a lelkészi állásra egyáltalában semmi szükség nincsen, úgy, hogy szerintük a gyülekezetnek bármely tagja is képesítve van, sőt köteles mindama teendők végzésére, amelyeket egyéb keresztyén felekezetnél az arra elhívott, előkészített és törvényesen felhatalmazott lelkészek testületé végez. Hogy a lelkészi állásra szükség van, azt mi a következők alapján tartjuk indokoltnak. Minden rendesen szervezett társadalomban azt tapasztaljuk, hogy minél inkább bonyolulttá válik a társadalmi közélet, s minél inkább átmegy az emberek leikébe és tudatába a munkafelosztás nagy elve, annál inkább törekesznek arra, hogy minden sajátlagos munkát arra elkészített emberek végezzenek. Már pedig a lelkészkedés elsősorban is olyan külön munka, a maga bonyolult és nagyon sok ismeretet»föltételező ágazataival, hogy arra kellőleg nem képzett egyéneket alkalmazni egy jelentésű volna a keresztyénség nagy hitéletének tönkretevésével. Ma már a vallás tudományosan műveltetvén, a theologiában maga is tudománnyá lett, s a magán és társadalmi élettel a legkülönbözőbb rokonságba lépvén, számtalan oly részletek és minden lelki, testi erőt igénybe vevő munkák nyernek benne helyet, amelyeket kielégítőleg és a magok teljességében csakis olyan ember gyakorolhat, aki más foglalkozások kizárásával csakis erre szenteli életét. Arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a lelkész munkájában van egy olyan határ, amely* Csiky Lajos debreceni theol. akad. tanárnak „Lelkipásztorkodás“ cimü, közelébb megjelent, pályanyertes munkájából, mit a Tiszántúli Egyházi Értekezlet adott ki, közöljük e részletet. Szerk. nél mindenki, vagy legalább a nagy többség megáll, ha csak határozott kötelesség nem hajtja őt, hogy lépjen át azon a határon. Emberek vagyunk mindannyian, s gyarlóságunkban csak annyit szeretünk magunkra venni, amennyi reánk nézve kényelmes, s nagyon sokan vannak, akik azt hiszik, hogy már ezzel is nagyon sokat tettek. Lélektanilag bebizonyított dolog, hogy ha valamely dolgot egyetlen embernek kell elvégeznie, ez a maga egész lelkiismeretével lát a dologhoz, mig ha például négyen vállalkoznak arra, mindenik a maga lelkiösmeretének csak negyedrészével lát annak végzéséhez. Ez alapon aztán bizonyos, hogy a lelkészi hivatal munkáját is csak felületesen, rendetlenül és szakadozottan végeznék az emberek, ha nem volna az külön erre meghivott emberek állandó figyelmének tárgya. Az Isten országa elhaladásáért való buzgalom és az egyetemes papságban való hit kétségkívül épen olyan nagy volt akkor, mint a mai napon, mikor Autiochiában a Szentlélek így szólott az általa már elhívott próféták és tanítók gyülekezetéhez: „Válasszátok el nekem Barabást és Saulust a munkára, amelyre én őket elhívtam(Csel. 13. 2.) Ha az elmondottak szerint szükség van a lelkészi hivatalra, ez a hivatal, amennyiben a reá váró összes kötelességeket teljesíteni akarja s a maga egészében akar kidomborodni előttünk, tovább menve egy lépéssel: egyáltalában nem képzelhető el lelkipásztori munkálkodása nélkül. A lelkigondozás először is nem egyéb, mint az evnngyéliom hirdetése, ami pedig az egyházi szolgálatnak lényeges alkotó része. Mikor Krisztus Urunk azt mondotta: „Elmenvén, tanítsatok minden népeket“, ő ekkor isteni lelke mélyében nemcsak a misszionáriusi, nemcsak a homilétai s a katekhetai, hanem egyszersmind a lelkipásztori igehirdetésre is gondolt, mely a nyilvános istentiszteleten kívül fordul a gyülekezet AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖRÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
