Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-03-08 / 10. szám

165

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

166

kielégítést nem nyerhetnek, magyarázták a törvényt igen sokan minden vonatkozásában : de 1906 január 1., mint valami tilalomfát, senki se említette.

És amit senki sem tudott, még csak nem is sejtett, ime itt áll előttünk.

Bizonyos dolog, hogy az a 120 segélykérvény pattantotta elő az ismeretlenség homályából, amely a konventhez beadatott és amelyek mutatják felületességét annak a munkálatnak, amelyen az előzetes számítások alapultak. Hiszen természetes, számíthatott mindenki arra, hogy a segélyre szükséges összeg nőni fog ; számíthatott erre az adóügyi bizottság is, amennyiben 200 ezer koronával többet kért e cimen az államtól, mint amennyit az adóügyi munkálatok alapján kérhetett volna ; de hogy a szükséglet valódi Összege kétszer annyinál is több lett: ez azt mutatja, hogy azokban a munkálatokban nagy hiányok vannak.

1906 január 1.!... Születésének körülményei világosak. T. i. : a 120 kérvény alaposan átvizsgáltatott; a konventi előadói hivatal bizonyos számításokat tett és 1906 január 1. megszületett.

Úgy gondolom, hogy két hatalmas versenytársa lehetett a logika és igazság alapján. 1904 az egyik. Ez követelhette magának a szerepet, hogy ő legyen az a kőszikla, amelyen az „újabb terhek“ fenyegető hullámai megtörnek. Nincs türelmem hozzá, hogy végighallgassam hosszú tiltakozását az ellen, hogy nem őt választották. Talán jó lett volna, de túlságosan radikális megoldást hozott' volna magával, vihart támaszthatott volna. A másik versenytárs ■ 1907 február, a törvény szentesítésének ideje. Ez a dátum szinte ellentmondást nem tűrő hangon követeli a maga jogát, mondván : „Visszaható ereje nincs a törvénynek ; a törvény intézkedéseit akár pozitív, akár negatív irányban a szentesítés előtti időre vonatkoztatni nem lehet ; a törvény rendelkezései alá tartozik az az állapot, amit a törvény talál és lehetetlen neki azt mondania : igaz ugyan, hogy én csak 1907 februárjában jöttem a világra (szentesítés), te meg már akkor egy esztendős voltál, de mivel születésednél az én intenciómat figyelembe nem vetted, én előttem olyan vagy, mintha nem lettél volna sohasem !“

De a szentesítés ideje hijába beszél; mert nem az a fő, hogy miféle jogai vannak az elsőséghez, hanem az, hogy mint lehet minél szükebb mederbe szorítani a jelentkező igényeket. Ha a számítás neki kedvezne, a választott ő lenne; de mivel kedvező eredményt csak 1906 január 1-tŐl várhatunk, hát ez lesz a zsinórmérték.

Magától értetődik, hogy az adóügyi bizottság törvényesnek tartja s megindokolja álláspontját eme szavakkal: „az adócsökkentési alap a törvgny világos rendelkezései szerint kizárólag az eddig tényleg viselt adóteher könnyítésére, tehát arra szorítandó, hogy az egyházak eddig a hívek megadóztatása utján fedezett szükségleteinek^ egy észét le vegye a hivek vállairól!“

Istenem, míly különös dolog ! Itt látok magam előtt egy utat. Az van rá írva : hogy az Ígéret földére vezeti azokat, akiknek a törvény által előirt képességeik megvannak ; az adóügyi bizottság az Írást megtoldja azzal,

hogy a fönnebbi képesítések mellett is csak azok mehetnek át rajta, akik 1906 január 1-ig szerezték meg az utravalót.

Miért nem lehet erre az útra lépni 1906 január 1. után keletkezett igényekkel ? Miért intézkedik igy a tör vény, föltéve, hogy intézkedik ?

Büntetni akarja ä késlekedőket, a lustákat? Nem ! Mert, hogy milyennek kell lenni a készületnek csak a törvényből tudhattuk meg, be kellett hát várni a törvény intézkedéseit 1907 februárját. Vagy: 1906 január 1-e után betelt az Ígéret földje, s oda már többé be nem fér senki sem ? Akkor ez a törvény nem élő törvény. Akkor ez a törvény nem előre viszi a viszonyokat, a tényleges állapotnak és a kétszerkettőnek meg nem felelő. Hát csak viszonylagos e törvény ereje : 1,400.000-ig bírja, azután csődöt mond ? Hiszen igy lehetséges, hogy az 1906 előtti igények sem nyerhetnek kielégítést? Vagy: aránylagosan leszállítják mindenkinek az igényeit ? De hát akkor ez a törvény többet igér, mint ad ? '

Vagy : azért a tilalomfa, hogy 1906 január elseje után a kellőleg megnyilatkozott szemek meglátják, hogy, némi előnyöket lehet biztosítani a törvény rendelkezései alapján és ezt túlságosan kihasználják egyesek és egyházak ? Ha teszik, ha törvényes utón megtehetik, miért ne tennék ? Akkor járnának el helytelenül, ha nem tennék ! Elvégre önkényesen senki sem tehet semmit és ha amit tesz, a törvényes fórumok helybenhagyják, lehet ez ellen kifogásunk ? Helyes dolog lenne e épen a konventtől hogy ezeknek a fórumoknak törvényes intézkedéseit lehetetlenné teszi ? •. ;

Sem az egyik, sem a másik feltétel meg nem állhat, ami azt bizonyíthatja, hogy a törvénynek nem lehetett célja időhöz kötni az általa nyújtott kedvezmények érvényét. Ily körülmények között — ismerve a törvényszövegét is — valóban fájdalmasan érint az uj intézkedés amaz indokolása, hogy a törvény világos rendelkezésein alapul az adóügyi bizottság javaslata. Hol van csak egy szó is, amely ezt a legtávolabbról sejtetné? Sőt nem az ellenkezőjét bizonyítja-e a törvénynek célja, több rendelkezése. Az, hogy bizonyos körülmények között lehetővé teszi, hogy a már egyszer megállapított segély felemeltessék ! Az, hogy az uj adókulcs elfogadásával egyidejűleg a a díjlevelek átváltoztatandók és ennek tekintetbe vételével fog megállapíttatni a részére kiutalandó segély. Hol van az megmondva, hogy ennek az átváltoztatásnak meddig kell megtörténnie ? Hol van az megmondva, hogy bizonyos szolgálmányok értéke fel nem emelhető ? Nem jelent ez uj terhet ? Majd látni fogják, hogy igen és ha ez helyes, miért nem helyes a többi változtatás is tekintet nélkül 1906 január i-re?*

De mindezektől eltekintve: tartozik-e viselni ennekutánna bármely egyháztag nagyobb rendes egyházi adót, mint aminőt a törvény előír ? Ha megtagadja: jog és igazság utján kicsoda kényszerítheti reá ?

Nem használ itt semmi félrendszabály. Bizonyos, hogy 1,400.000 K-ból az egyházak jogos igényeit kielégíteni nem lehet. Ezt be kell látnunk és mivel az idő