Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 nekem a fentebb közölt objektiv indokaimon kívül némi szubjektív indító okaim is vannak. Okt. 23-án volt a konventi állandó előadói állás kreálása s tanúja voltam annak, hogy miként igyekeztek többen — köztük gróf Tisza és gróf Degenfeld is — megnyerni Baksa Lajost az uj állásra. Az én Baksa Lajos barátomnak nehéz napja volt e nap, talán legnehezebb életében. Felesége is fenn volt, azzal is tárgyalt, s többek közt engem is megkérdett, hogy mit csináljon? Én megörültem annak, hogy a konvent ily derék, arra való, lelkületének, képzettségének 8 ambíciójának megfelelő úri embert ültethet az állandó előadói székbe, kevés gondolkodás után tanácsoltam neki, hogy csak fogadja el s éljen egészen egyházunknak. „De barátom — mondá — én családos ember is vagyok, ott hagyok egy szép és világi szempontból sok előnyökkel járó állást ?!“ Csak fogadd el — mondom — az egyetemes egyház majd gondoskodik rólad. És ő hajlott a tanácsra, elfogadta az állást s jókivánataimra azt felelte, hogy lelkészi áldásomat adjam reá és én ott a konvent előszobájában, elérzékenyedett szívvel és könnyes szemekkel tettem azt, mint pars pro toto. Ezután haza utaztam Szegeden keresztül. Utazásom alatt alkalmam volt sok szegedi úri emberrel beszélgetni tanárokkal, katonatisztekkel, a D. M. K. E. vezetőivel s mindezek sajnálták nagyon dr. Baksa Lajos távozását a főkapitányi székből és pedig annyival inkább, mert tavaszra a lemondó Lázár helyett főpolgármesternek akarta megválasztani a katholikus Szeged népe, 12000 korona évi fizetéssel s megfelelő mellék illetményekkel. És dr. Baksa a szép, dicsőséges karriert felcserélte egyházunk szeretetétől ösztönöztetve, az egyszerű csendes és mint látni kezdjük — nem ép dicsőséges konventi előadói szereppel, ahol a jól megérdemelt kenyeret is szokásunk szerint panaszolni kezdjük neki s kálváriára vonogatjuk. Édes Lajos barátom! ha valamikor tudomásod lesz erről, bocsáss meg nekem, én nem ösmertem jól önmagunkat! Ezen szubjektív indokokból is kérem én az én szeretve tisztelt lelkésztársaimat, ne bántsuk mi az előadói állást s annak elfoglalóját, mert ez az állás egyetemes egyházunk előnyére, nekünk pedig lelkészeknek hasznunkra állandósíttatott. Most legalább van egy oly emberünk ott az ügyek élén, kihez szeretettel, bizalommal kopogtathatunk be mindenkor s ki mindig igazi, őszinte szeretettel fogad és értelemmel tanácsol.* Szalay József nagybecskereki lelkész. * E cikket a barsi ehm. határozatának közlése után hamarosan kézhez vettük, de helyszűke miatt nem adhathattuk ki eleddig. Ám most se időszerűtlen ; nem késett el . . . Ami a dolog lényegét illeti, megjegyezzük, hogy dr. Baksa Lajos személye ellen senkinek, aki őt közelebbről ismeri, egyáltalán semmi kifogása se lehet; de nem is volt. Nem az Ő személye, hanem az állásnak hirtelen, az egyházkerületek meghallgatása, sőt — úgy vettük ki — még a konventi tagoknak is előre tájékoztatása Délkül létesítése, és oly magas fizetéssel létesítése keltett nagy visszatetszést. És ezen nincs mit csodálni alkotmányjogi szempontból se, meg az állás természetéből kifolyólag se. A közegyháznak oly jelentékeny anyagi megterhelésénél mégis csak meg kellett volna hallgatni az egyházkerületeket is. Maga az állás pedig nem valami vezető szerepre hivatott, reprezentáló állás, hanem — bár elismerjük, hogy igen fontos, de mégis csak — kezelői állás. Eddig több, szerényen díjazott előadó munkakörét öleli föl. Olyan előadókét, akik bár lelkész jellegű egyének voltak, tisztüket mégis híven és ügyesen be tudták tölteni. Igen alkalmas erőt lehetett volna hát kapni a lelkészek közül akkora tizetésre épen kettőt is ! És egy kezdő hivatalban két ember mégis csak több munkát tudott volna teljesíteni, mint egy. Aztán olyan kiváló erőt, mint dr. Baksa Lajos, kár is volt elvonni Szegedről, ahol a városban, de az egész vidékén is nagy hasznára lehetett volna nemcsak egyházunknak, de általában a magyar közszellem egészséges, szabadelvű fejlődésének. Aztán mint egyházmegyei, egyházkerületi, konventi tag is kiváló szolgálatokat teljesíthetett volna. Most pedig, hogy úgy szóljunk, skártba van téve. így hát aki akar, kettős kárt is láthat a központi előadói állásnak nagy sietséggel végbe vitt fölállítása és betöltésében.! A szerkesztő. Irodalom. Protestáns könyvek. Vaday József nagyváradi közs. iskolai igazgató protestáns könyvei, a hithűség és evangéliomi jellem, valamint a hazafias érzelem fejlesztéséhez kitűnő segédeszközöknek bizonyultak. E művek diszkötésben rendelhetők Vaday József címén Nagyváradon a következő árban: Protestáns Jellem aranybronz papirkötéa 1 kor. 60 fill., vászonkötés 2 kor. Protestáns Lelkűiét 1 kor. 50 fill., 1 kor. 20 fill, kötve és 1 kor. árban fűzve. Pályázat paedagogiai tételre. A komáromi reform, egyházmegyei tan. testület érdemes tiszteletbeli elnöke : Konkoly Thege Béla kir. törvényszéki biró ur, egyházi közéletünk egyik áldozatkész vezérférfia, 100 (azaz egyszáz) korona pályadíjat tűzött ki : „ Korunk szociális kérdései a pedagógia szempontjából“ tétel fejtegetésére. — Pályázhatnak a magyar ref. egyház iskoláiban működő ref. tanítók és tanítónők. Pályázati határidő 1908. március 31. Idegen kézzel leirt s jeligés levélkével ellátott pályamunkák hozzám küldendők. Negyed (Nyitram.), 1908. dec. 1. Kovács Alajos a komáromi ref. ehm. tan. test. elnöke. „Lévai Orálló“ cimmel szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Birtha József lelkésztársunk. Örömmel üdvözöljük ép oly bátor, mint szükséges vállalkozását. Patay Károly barsi esperes ur e lapban fogja közzé tenni körleveleit és közérdekű közlendőit. Jó szerencsét kívánunk a laptulajdouos szerkesztőnek !
