Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

9 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 10 nekem a fentebb közölt objektiv indokaimon kívül némi szubjektív indító okaim is vannak. Okt. 23-án volt a konventi állandó előadói állás kreálása s tanúja voltam annak, hogy miként igyekez­tek többen — köztük gróf Tisza és gróf Degenfeld is — megnyerni Baksa Lajost az uj állásra. Az én Baksa Lajos barátomnak nehéz napja volt e nap, talán legnehezebb életében. Felesége is fenn volt, azzal is tárgyalt, s többek közt engem is meg­kérdett, hogy mit csináljon? Én megörültem annak, hogy a konvent ily derék, arra való, lelkületének, kép­zettségének 8 ambíciójának megfelelő úri embert ültet­het az állandó előadói székbe, kevés gondolkodás után tanácsoltam neki, hogy csak fogadja el s éljen egészen egyházunknak. „De barátom — mondá — én családos ember is vagyok, ott hagyok egy szép és világi szem­pontból sok előnyökkel járó állást ?!“ Csak fogadd el — mondom — az egyetemes egyház majd gondoskodik rólad. És ő hajlott a tanácsra, elfogadta az állást s jó­­kivánataimra azt felelte, hogy lelkészi áldásomat adjam reá és én ott a konvent előszobájában, elérzékenyedett szívvel és könnyes szemekkel tettem azt, mint pars pro toto. Ezután haza utaztam Szegeden keresztül. Utazá­som alatt alkalmam volt sok szegedi úri emberrel be­szélgetni tanárokkal, katonatisztekkel, a D. M. K. E. vezetőivel s mindezek sajnálták nagyon dr. Baksa Lajos távozását a főkapitányi székből és pedig annyival in­kább, mert tavaszra a lemondó Lázár helyett főpolgár­mesternek akarta megválasztani a katholikus Szeged népe, 12000 korona évi fizetéssel s megfelelő mellék illetményekkel. És dr. Baksa a szép, dicsőséges karriert felcserélte egyházunk szeretetétől ösztönöztetve, az egyszerű csen­des és mint látni kezdjük — nem ép dicsőséges kon­venti előadói szereppel, ahol a jól megérdemelt kenye­ret is szokásunk szerint panaszolni kezdjük neki s kál­váriára vonogatjuk. Édes Lajos barátom! ha valamikor tudomásod lesz erről, bocsáss meg nekem, én nem ösmertem jól önmagunkat! Ezen szubjektív indokokból is kérem én az én szeretve tisztelt lelkésztársaimat, ne bántsuk mi az elő­adói állást s annak elfoglalóját, mert ez az állás egye­temes egyházunk előnyére, nekünk pedig lelkészeknek hasznunkra állandósíttatott. Most legalább van egy oly emberünk ott az ügyek élén, kihez szeretettel, bizalom­mal kopogtathatunk be mindenkor s ki mindig igazi, őszinte szeretettel fogad és értelemmel tanácsol.* Szalay József nagybecskereki lelkész. * E cikket a barsi ehm. határozatának közlése után hamarosan kézhez vettük, de helyszűke miatt nem adhat­­hattuk ki eleddig. Ám most se időszerűtlen ; nem késett el . . . Ami a dolog lényegét illeti, megjegyezzük, hogy dr. Baksa Lajos személye ellen senkinek, aki őt közelebbről ismeri, egyáltalán semmi kifogása se lehet; de nem is volt. Nem az Ő személye, hanem az állásnak hirtelen, az egyházkerületek meghallgatása, sőt — úgy vettük ki — még a konventi tagoknak is előre tájékoztatása Délkül lé­tesítése, és oly magas fizetéssel létesítése keltett nagy visszatetszést. És ezen nincs mit csodálni alkotmányjogi szempontból se, meg az állás természetéből kifolyólag se. A közegyháznak oly jelentékeny anyagi megterhelésénél mégis csak meg kellett volna hallgatni az egyházkerüle­teket is. Maga az állás pedig nem valami vezető szerepre hivatott, reprezentáló állás, hanem — bár elismerjük, hogy igen fontos, de mégis csak — kezelői állás. Eddig több, szerényen díjazott előadó munkakörét öleli föl. Olyan előadókét, akik bár lelkész jellegű egyének voltak, tisz­tüket mégis híven és ügyesen be tudták tölteni. Igen al­kalmas erőt lehetett volna hát kapni a lelkészek közül akkora tizetésre épen kettőt is ! És egy kezdő hivatalban két ember mégis csak több munkát tudott volna teljesí­teni, mint egy. Aztán olyan kiváló erőt, mint dr. Baksa Lajos, kár is volt elvonni Szegedről, ahol a városban, de az egész vidékén is nagy hasznára lehetett volna nemcsak egyházunknak, de általában a magyar közszellem egész­séges, szabadelvű fejlődésének. Aztán mint egyházmegyei, egyházkerületi, konventi tag is kiváló szolgálatokat telje­síthetett volna. Most pedig, hogy úgy szóljunk, skártba van téve. így hát aki akar, kettős kárt is láthat a köz­ponti előadói állásnak nagy sietséggel végbe vitt fölállí­tása és betöltésében.! A szerkesztő. Irodalom. Protestáns könyvek. Vaday József nagyváradi közs. iskolai igazgató protestáns könyvei, a hithűség és evan­­géliomi jellem, valamint a hazafias érzelem fejlesztéséhez kitűnő segédeszközöknek bizonyultak. E művek diszkötés­­ben rendelhetők Vaday József címén Nagyváradon a következő árban: Protestáns Jellem aranybronz papirkötéa 1 kor. 60 fill., vászonkötés 2 kor. Protestáns Lelkűiét 1 kor. 50 fill., 1 kor. 20 fill, kötve és 1 kor. árban fűzve. Pályázat paedagogiai tételre. A komáromi reform, egyházmegyei tan. testület érdemes tiszteletbeli elnöke : Konkoly Thege Béla kir. törvényszéki biró ur, egyházi közéletünk egyik áldozatkész vezérférfia, 100 (azaz egy­száz) korona pályadíjat tűzött ki : „ Korunk szociális kér­dései a pedagógia szempontjából“ tétel fejtegetésére. — Pályázhatnak a magyar ref. egyház iskoláiban működő ref. tanítók és tanítónők. Pályázati határidő 1908. március 31. Idegen kézzel leirt s jeligés levélkével ellátott pályamun­kák hozzám küldendők. Negyed (Nyitram.), 1908. dec. 1. Kovács Alajos a komáromi ref. ehm. tan. test. elnöke. „Lévai Orálló“ cimmel szépirodalmi, közgazdasági és társadalmi hetilapot indított Birtha József lelkész­társunk. Örömmel üdvözöljük ép oly bátor, mint szüksé­ges vállalkozását. Patay Károly barsi esperes ur e lap­ban fogja közzé tenni körleveleit és közérdekű közlendőit. Jó szerencsét kívánunk a laptulajdouos szerkesztőnek !

Next

/
Thumbnails
Contents