Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-02-23 / 8. szám
129 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 130 eseténél fogva, miután közvetlenül arra vettetik ki s attól szedetik be, akinek jövedelmét terhelni kívánja. Egyenes adó a mi államháztartásunk berendezése szerint is, amint erről egy bepillantás az állami költségvetésbe meggyőzhet bárkit is. A III. t.-cikk 13. §. szerint a vagyoni adó az állami egyenes adó után vettetik ki. Itt tehát kivétel statuálva nincs s a konvent tartozott a törvényt végrehajtani. Különben is a községeknél vezetett úgynevezett „B tabella“ főösszegében az ált. jöved. pótadó is bennfoglaltatik, s miután egyházaink, ott, ahol az állami adót vették alapul eddig is, a legtöbb esetben a ß. tabella főösszegével dolgoztak, tényleg tekintetbe vétettek azok eddig is. Ha pedig attól fél nagyt. esperes ur, hogy egyes egyházak a konvent rendelkezése dacára sem fogják az ált. jöved. pótadót beszámítani, úgy megnyugtathatom az iránt, hogy ebben a tekintetben alaposan megfogok győződni a tényállásról és fegyelmi eljárást fognék kérni minden olyan lelkész ellen, aki illetékes felettes hatóságával szemben ilyen kötdességmulasztó engedetlenséget merne tanúsítani. Midőn az ügy érdekében felkérem, hogy e felvilágosító soraimnak a Dnnántúli Protestáns Lapban helyt adni szíveskedjék, maradok igaz tisztelője : Tisza István. Főgoudnok urunknak föntebbi nyílt levelére tisztán védelmi szempontból, egészen röviden és teljes tisztelettel a következőket jegyzem meg. 1. Amint nyilván látható, esperesi jelentésemben én csupán csak egyéni véleményemnek aHtam kifejezést, de indítványt semmi irányban se tettem egyik pontnál se. Az egyik hozzá szóló ezt hiányként föl is említette. A közgyűlés határozatát teljességgel a közgyűlés számlájára kell írni. Ez azonban a határozatot szinte föltűnő egyetértéssel és helyesléssel hozta meg. 2. Annak igen örülök, ha a dijlevelek értékelésére vonatkozó álláspontom ma már túlhaladott álláspont. Gyűlésünk idején nyilván nem volt még az. 3. A személyi adóról ezt mondottam : „személyi adó csak abban az esetben vethető ki, ha a 13. §. a) pontjában foglalt kivételek alá esnek az egyes személyek; azaz ha külön vagyonnal, vagy keresettel bírnak ; vagy ha önálló háztartásban élnek ; vagy ha nem élnek is önálló háztartásban, de házasság utján külön családot alapítottek.“ A törvénnyel egyezően igy tartja ezt főgondnok urunk is és csodálkozva kérdi, hogy mikor adott más, ettől eltérő utasítást a konvent ? ! Hát ha nem adott, akkor én nyilván félreértettem a konventi utasításnak ezt a pontját: „A 20 éven fölüli csalágtagok, amennyiben még önmaguk állami egyenes adót nem fizetnek, a minimális szemésyi adóval róvhatók csak meg.“ Ezt az utasítást én, akarom mondani: mi, kiknek számunk légió, úgy fogtuk fel, hogy — konkrás példával élve — ha egy földraívesnek van egy 21 éves nőtlen fia, vagy egy hajadon leánya, akik együtt dolgoznak szülőikkel, de azoktól semmi fizetést nem kapnak, az a családfő ez után a fiú, illetőleg leány után is megrovandó 2 korona személyi adóval. így értette ezt egyházkerületünknek két egyházi konventi tagja is, akik tagjai voltak a zsinatnak is ; őket eléggé kompetenseknek tartottam a konventi utasítás értelmezésére. A konventi utasítást igy fogva fel, mondottam én, hogy „ne csodálkozzék a konvent, ha általános megütközéssel fogadják azon utasítást, amely szerint a 20 éven fölüli családtagokat is a legkisebb személyi adóval megrovatni kívánja.“ Ép ezért nagyon megörültem, mikor főgondnok urunknak a gömöriek részére adott tájékoztatásának 2. p.-ban ezt olvastam: „A személyi adót csak a családfő fizeti, ugyanazon háztartásban élő családtag csakis azon esetben, ha 1. külön vagyonnal bir, 2. ha házasságban él.“ Mindjárt ki is igazítottam a mi kirovásunkat ... Nagy Lajos esperes társam pedig még most is úgy véli, hogy a törvény e kifejezése „vagy keresettel bir“ = munkaképes . . . Igaz, én is szeretem kizártnak tartani, hogy a konvent, amelynek anDyi jogászilag képzett agyvelejű tagja van, bármibeu is túllépné hatáskörét, vagy nem helyesen értelmezné a törvényt. És mégis kénytelen-kelletlen megkellett győződnöm arról, hogy a lelkészi nyugdíjtörvénynél megesett ez a kizártnak 1 ártott eset. Mert a VII. t.-c. 26. §. 1. p. harmadik bekezdésének e rendelkezését: „A 23°/0 a régebbi idő óta szolgáló tagok részéről szolgálati idejük megkezdésétől számított egyszerű 4 °/()-os kamattal fizetendő be öt év alatt“ — épen a jogászilag képzett elmék nem érthetnék semmiképen se félre. És a konventi utasítás mégis eltér a törvény e pontjától. Van hát ok arra a föltevésre, hogy az utasítás esetleg másutt is eltérhet a törvénytől . . . Én azt hiszem, netn én voltam az első, aki a konventi utasításnak szóban levő pontja miatt a nagy nyilvánosság előtt épen olyan értelemben szólalt fői, mint én... Én nov. 28-án olvastam föl jelentésemet; főgonduok urunknak a gömöriek részére adott tájékoztatása pedig csak január közepe táján jutott tudomásomra. Ezt tehát — sajnálatomra — figyelembe nem vehettem. Ha már akkor ismertem volna nézetét, akkor a konventi utasítás kifogásolt pontjának helyes értelmezését illetőleg egyszerűen erre utaltam volna. 4. Az általános jövedelmi pótadót illetőleg ép úgy vélekedett a tiszántúli egyházkerület, a mezőföldi egyházmegye, meg a miénk is, mint én. Pedig e testületekben is vannak jogászilag képzett elmék. Aztán engem az is megtéveszthet, hogy az országos törvény, amely szerint ugyan az ált. jöv. pótadó egész összegében állami adó, ezt a jövedelmi adót mégis póíadónak nevezi és elrendeli, hogy ezután se törvényhatósági, se községi, se iskolai pótadó ki nem vethető. Kis József. Jegyzőkönyv. Felvétetett a magyarországi ref. egyetemes Jconvent adóalap végrehajtó-bizottságának Budapesten, 1908 február 10-én tartott üléséről. Jelen voltak : Gróf Tisza István elnök, Antal Gábor, Meczner Béla, Révész Kálmán, Puky Gyula, Mészáros János, Széli Kálmán, Sütő Kálmán, dr. Papp István, Jancsó Sándor bizottsági tagok és dr. Baksa Lajos egyetemes konventi előadó.
