Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-27 / 52. szám
897 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 898 foldnépét kizsákmányolják. S a keserves tapasztalatok folytán még a lelkipásztora által kezdeményezett szövetkezet iránt sincs teljes bizalommal. Mit ad hát a mi szövetségünk az egy koronáért ? E nehéz kérdésre sem az alapszabályok, sem a felhívás, sem „a prot. lelkipásztorokhoz“ az elnökség által egyidejűleg kibocsátott nyilt levél nem nyújt semmi határozott támpontot, melynek alapján valami Ígéretet tehetnénk. En mindazáltal — bevallom jóhiszeműségből származó bűnömet — azt mondtam a presbiter kérdésére, hogy adni fog a Szövetség, mihelyt oly kedvező viszonyok közé jut a tagok elegendő számban belépése folytán, egy becsületes jó néplapot, azután jó olvasmányokat, hasznos tanácsokat s utasításokat. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezt csakugyan megadja Szövetségüok és meg kell adnia, mert e nélkül a Szövetség, mint satnya szülött, idő előtt meghal. őszintén megvallhatjuk, hogy a pápás ellenfél szorongatása, eleven nagy mozgalma, erős szövetkezése nélkül lethargikus tespedésünkből aligha eszméltünk volna fel. A mi Bethesdánkat az az erősen fúvó szél hozta mozgásba, mely a hegyeken túlról árad. Aki olvasta a pápás népszövetség központi irodájának, vezetőségének a szervezkedés tárgyában kibocsátott iratait, felhívásait, utasításait, s méginkább, aki láthatja, hogy a községében megalakult Népszövetség mi mindent kap az 1 K tagsági dij fejében : kap egy eleven jól szerkesztett néplapot, melyben minden ügyes-bajos kérdésekre útbaigazítást kap az olvasó, naptárt, tömérdek füzetkéket, olvasmányokat ; azonkívül anyagi, jogi ügyekben utasítást, vagy ha kell, megbizhaló becsületes ügyvédet, általános érdekű ügyekben (aminő p. o. a megyei, városi, orsa. képviselő választás) határozott utasítást stb. Aki mindezt látja, fogalmat alkothat arról a hatalmas nagy erőről, mely egy koronáért ennyit nyújthat a népnek ; arról a szellemről, mely összefűzi a kegyelmes, méltóságos és főtisztelendő urakat a néppel, ennek 1 koronáihoz odajárultatja az ő ezreiket és tízezreiket. Ilyenkor érezzük fájdalmasan szegénységünknek, intelligenciánk közönhösségének átkát. A mi Szövetségünket, ezt a kis fészket, valószínűen nem a hatalmas sasok és gólyák, az „örökös tagok“ száz és ezer koronái, hanem a kis fecskék egy koronái fogják megrakni, úgy, miként a domestika megalkotásakor Kerkápoly mondta, hogy nem kell annál a ritka forintokra spekulálni, hanem a sürü krajcárokra. Azokért a beszedendő koronákért a nép valamit — az erkölcsi eredményen kívül — okvetlen vár a Szövetségtől. Egy jó néplapot kell nyújtania. E nélkül a Szövetségünk béna gyermek, szárnynélküli madárka lesz. A nagy remények közt megindult ORLE is azért jutott zátonyra, mert nincs orgánuma. Megboc-áthatlan hibája, hogy a kész orgánumot, a Magyar Szót, hálátlanul és ügyetlenül ellökte magától, holott helyette teremteni más orgánumot nem képes. De ez a théma más lapra tartozik. E helyütt a Szövetségi néplap ügyét kívántam a t. lelkésztársak ■ a t. intézők becses figyelmébe ajánlani. Nagyigmánd, 1908 dec. 8. Szentkút! Károly. A hivatalos egyház és az 0. R. L. E. közötti szerves összeköttetésről. Kerületi lelkészértekezletünk legutóbbi gyűlésének elnöki megnyitójában püspök urunk azon óhaját fejezte ki, hogy vajha a hivatalos egyház é3 az ORLE között olyan szoros kapcsolat jönne létre, amely minden lelkésznek lehetővé tenné azt, miszerint az ORLE-Dek tagja lehessen ! Ez az óhaj igen sokunknak, sőt azt hiszem az összes kartársaknak mélyen érzett vágyakozását fejezte ki. Ez azonban csakis úgy történhetik meg, ha mindkét szorosabb kapcsolatba lépni kivánó tényező eddig elfogt.alt, merev álláspontjából engedni fog. Azt hiszem, hogy az elfogultság vádját senki szememre nem vetheti, mert azon helyzetben vagyok, hogy mindakét fél álláspontját pártatlanúl Ítélhetem meg. Az ORLE-nek ugyanis még eddig két ok miatt tagja nem vagyok ; az egyik ok már megszűnt, mihelyt a másik ok is megszűnik, a legnagyobb örömmel fogok belépni. Viszont az ORLE-nek edensége sem vagyok, mert a ref. lelkészeknek országos szervezkedését, tömörülését, illetve évi összejövetelét feltétlenül szükségesnek tartom. Mellőzöm mindakét fél által egymás álláspontja ellen felhozott vádakat, amelyek között az a legigazságtalanabb, hogy az ORLE a hivatalos egyháznak ellensége ; most csak azon elveket állapítom meg, amelyeknek alapján szerény nézetem szerint a szerves összeköttetés lehető volna. Alapelv gyanánt azt vélem megállapítandónak : olyan egyesülést alkossunk, melynek minden lelkész ex oífo tagja legyen és abban az egyesülésben minden lelkész teljesen egyenlőnek érezvén magát a többivel, szabadon munkálkodhassék és adhasson kifejezést véleményének. Az ORLE alakuljon át Országos Református Lelkész Értekezletté,* melynek ex offb tagja lenne minden leiké zjellegü egyén. A megalakulás szükségességét mondja ki a kouvent. Az alapszabályokat megállapítván az Értekezlet, azok a konvent jóváhagyása elé terjesztendők fel. Az Országos Lelkészértekezlet teljesen az egyháztn. és egyházker. lelkészértekezletek mintájára szerveztetnék ; a legszükségesebb tisztviselők u. m. elnök, alelnök, pénztáros, jegyzők és szakosztály előadókon kívül mindenféle választmány, egyházmegyei kiküldött stb. féle szervezet, amely a tagok között különbséget állapít meg: roe’lőzendő. Miként az egyházm. és egyházker. lelkészértekezleteknek semmi szüksége sincs belügyminiszteri jóváhagyásra, éppanúgy az országos értekezletnek sem volna erre semmi szüksége. így megszünuék az a viszás hely* Én ugyan a nyakravalónak sohase tulaídonítottam nagy jelentőséget, de mégis megkérdem : ha az „egyesület* szó helyett „értekezlet“ szót teszünk: ezzel egyszerre jóra fordúl-e minden ?! Szerk.
