Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
837 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 838 akolból valók : azokat is elő kell hoznom és az én szómat hallgatják“ (Ján. 10. r. 16. v.). A még oly nagy számban élő, Isten országát és az ő szent Fia üdvözítő evangéliornát nem ismerő pogány testvéreink körében működő missionáriusok segélyezésére tartottuk ezt a mi összejövetelünket. S bár csekély az összeg, mit ezen nemes cél előmozdítására fordíthatunk, mindazonáltal a kegyes szivből jött adományt Isten kedvesen veszi s megáldja a nemes szivü adakozókat. Az estélyt dr. Barla Sándorné úrnő vezetésével a „Vasárnapi iskolások“ „lm, ma az egész égbolt miként nevet, ragyog“ kezdetű s megható éneke nyitotta meg, melynek utolsó hangjai között nagyt. Matolcsy István gimn. vallástanár lépett az asztalhoz, s áhítatos imában ragadta a sziveket Isten zsámolya elé, kérve a mennyei édes Atyát, hogy áldja és szentelje meg munkáinkat, mi dőn az ő országa terjesztéséért oly lelkesen kívánunk küzdeni és harcolni. Vargha Dezső s. lelkész János ev. X r. 1 —16. versei alapján tartott a jó pásztorról alkalomszerű bibliamagyarázatot; ezt követbe két buzgó és vallásos lelkületű nőtársunk : Horváth Kálmánné és Benedek Emma úrnők : „Fel barátim“ és „Bízzál lelkem Urad kegyelmében“ cimü duett éneke előadva oly lelkesen és megragadóan, hogy szinte érezte a hallgatóság a mennyei Atya jelenlétét. Ez énekek hatását csak fokozta Pfendcsack János tan. kép. növ. gyönyörű szavalata, előadván Szabolcska Mihály : „Gyérül a fa lombja“ c. költeményét. Majd ismét dr. Barla Sándorné úrnő lejkes és fáradságot nem ismerő vezetése mellett a vasárnapi iskolások énekelték „Mindig velem Uram“ c. éneket, mely után Matolcsy István vallástanár ur a külmissió ismertetéséről tartott élvezetes, szabad előadást. Beszédében ismertette a pogány népek hitét és vallását, kimutatván, mennyire távol vannak ők még az Isten országa és a Jézus evaogyéiiumáuak ismeretétől, s hogy épen ezért menuyi lelkes és a Krisztusért életét is örömmel feláldozó missionárius megy ki közéjük, célul tűzvén ki, hogy az Istent, ki nekik is szerető mennyei Atyjuk, megismerhessék s miként mi, úgy ők is lélekben és igazságban imádhassák. Hangoztatta, hogy külföldön mily nagy anyagi áldozatokat hoznak ezekért a szegény pogányokért, csak — fájdalom — egyedül a magyar nemzet az, mely a missióért vajmi keveset tesz, vajmi keveset áldoz. Figyelemmel, élénk érdeklődéssel kisért beszéde után még Vargha Dezső s. lelkész imádkozott s a 23. zsoltár együttes eléneklésével az ünnepély véget ért. Bár a csurgói gyülekezet számához képes az estélyen, — sajnos — kevesen vettek részt, ezeknek is mondhatni fele része gyermekekből állott, de ez a lelkes sereg azzal az édes óhajjal távozott el, hogy bárcsak minél többször gyönyörködtethetné lelkét az ily vallásos összejöveteleken. A nemes célra begyült perselypénz 17 koronát tett ki, mely összeget az egyesület lelkes elnöke azonnal el is küldötte az „Olajág“ buzgó szerkesztője: Paál Árpádné úrnő kezeihez Budapestre. . Az estély kétség kívül jól sikerült. Bár az egyesület mindenegyes tagja lelkesülten fáradozott az estély létrehozásán és sikeressé tételén, mindazonáltal nem hagyhatom említés nélkül annak buzgó vezetőit: nagys. dr. Barla Sándornét, a diszelnöknőt, kit méltán és jogosan nevezhetünk a nők lelkes papjának s nagyt. Matolcsy Istvánnét, az egyesület fáradhatatlan muokásságu elnökét, kiknek nemes, önzetlen példája, az önfeláldozásig menő munkálkodása, mint égő szövétnek tündökölhetik azok előtt, kik fásult közönyösséggel (pedig ilyenek köztünk manapság sokan vannak) viseltetnek az egyház, a vallás szent ügyével szemben. S midőn e helyen is Isten áldását kérem úgy a Krisztus országának ezen buzgó harcosaira, mint az egyesület mindenegyes tagjára, azzal az édes óhajtással vagyok szivemben, vajha mielőbb beteljesednék e földön Krisztus Urunknak ama biztató jóslata: „lészen egy akol és egy pásztor.“ Somogy-Csurgó. Vargha Dezső ref. s. lelkész. Vegyes közlemények. — Az előfizetési pénzek és hirdetésdíjak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászhirek Egy szépreményü ifjú segédlelkészt temettek e hé 17-én Nagybajomban (Somogym.). ősz öreg apának, jószivü édes anyának édes reménységét ; jé barátok hív pályatársát: C4re Barnabást \ Akik egykét év óta nem látták ; akiknek emlékéken csak a tanulóköri képe él: azok előtt egy életerős, daliás férfi jól megtermett alakja lebeg. Jé tornász, ügyes vivő volt. Sok esztendőt lehetett neki Ígérni. Lelki tehetség is igen szép volt benne. Eszes, értelmes fő volt . . . Volt . . . Félév éta dúlt testében a betegség ; végre is legyőzte. Hogy az ápolás annál sikeresebb lehessen : a jé öreg szülők a kaposvári közkérházba adták, a kitűnő orvos: dr. Szigethy keze alá. Mind hiába volt. Nem lehetett megmentenni ; e hó 14-én este meghalt. Temetni haza vitték Nagybajomba. A temetési szertartást Nagy Lajos esperes végezte. A nagybajomiak ré-Jl. vidék legrégibb és legnagyobb cipöüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára Állapíttatott 1864-ben. IPápa, Kossuth LajOS-UtCa ÍO. szám, Állapíttatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
