Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-22 / 47. szám
821 gok, a vezérekkel egyetértve, mindeneket ékesen és szép renddel intéztek el. Közelről, távolról jöttek kocsi kocsit érve a meghívottak, akikhez eljutott a hivó szó: „jertek ! örvendjünk mindnyájan az Urban, mi kősziklánkban.“ Az Ur által nagy bánattal meglátogatott esperesünk : Medgya8szay Vince szives készséggel jött az örvendező hívek seregébe, hogy templom-szentelési beszédjével emelje az ünnepély fényét. III. Móze« 26 : 2., 3., 4., 11., 12. verseiben megirottak alapján a figyelmet folyton ébren tartó, az Isten imádására, ünnep megtartására, Isten iránti hálára, szeretette buzdító, a mai időben fejüket felemelt rósz szokásoktól, bünöktól óvó oly szép tanítást tartott, hogy ha mindazokat megtartják a hivek, akkor az Ur népe lesznek ezután is, és az Ur az ő hajlékát helyezteti közöttük. Az egyház történetét, ügyesen csoportosítva az eseményeket, a fény és árnyoldalakat, a helybeli lelkész olvasta fel. A szomszéd és rokon lelkészek, tanítók résztvettek az ünnepi örömből. Tervezve volt urvacsoraosztás, azonban a hivek óhajára elhalasztatott nov. 1-re, hogy akkor a vidéki kedves vendégek által már nem korlátoztatva, teljes nyugodtsággal ünnepelhessenek, hálákat adva a jóságos Istennek az uj kenyér, uj bor áldásáért, újra lelkesedést merítve a hitjavítás történeti eseményeiből. A kedves vendégek ellátására családi hajlékokban, két közhelyen voltak magyarosan rakott asztalok terítve. Urnák szolgája! gyermekek tanítója ! elöljárók ! hivek ! sok-sok időn át gyönyörködjetek a most bevégzett nagy munkán, abban legyetek fáradhatlan munkások, hogy terjesszétek az Isten országának határait mind messzebbre, egymást is építsétek, erősítsék a hitben, kegyességben, jó erkölcsökben, hogy Istenes életetek, a mai kor romboló balgaságaitól megvédve legyen és a mostani fénypontról ne szálljon alá ! Csajágon, 1908. nov. 10. Szűcs Dezső ref. lelkész. Levél a szerkesztőhöz. Nagytiszteletü Szerkesztő Ur ! Az egyházi törvény I. t.-o. 125. §. g) pontja azt mondja, hogy az egyházközségi gondnok, az évi számadást „szükség esetében a lelkész segélyével elkészíti.“ Eddig sem volt a régi egyházi törvényben az, 822 hogy a lelkész kötelességei közé tartozik a számadás készítés : mégis teljesen mi készítettük el azt, minden huzavona, 8 tiltakozás nélkül. Most is úgy akarnánk azt tenni, mert a falusi gondnoknak ilyen munkálatban segédkezés — csaknem egy értelmű a régi gyakorlattal. Én úgy akartam, hogy semmit el nem hallgatok gyülekezetem előtt az uj törvények ismertetése és magyarázatára nézve és előre felhívtam figyelmüket arra is, hogy lelkésznek, tanítónak ezentúl egyházi adót kell fizetni, de a gyülekezet ha akarja — ezt elengedheti stb. ; úgyis végez az a lelkész az egyháznak olyan fárasztó munkálatot, a számadás készítéssel, melyet külön másnak 300 koronáért sem ezivesen tenné meg, — a nagyobb egyházak számadását értve. Egyházlátogatáskor esperesünk ahelyett, hogy a díjlevél csorbításra hivatkozott volna, s a hozott törvénnyel szemben hangoztatta volna a gyülekezet méltányosságát igénylő számadás készítés terhes voltát : igyekezett megmagyarázni a presbitériumnak, hogy a segédkezés meg nem tagadhatása azt teszi, hogy köteles megcsinálni a lelkész a számadást. Népünk úgyis arra pályázik, hogy minden tisztességes gúnyát lehúzzon lelkészéről. Engedékenyebb, kevesebb igényű lelkésztársat — hasonló viszonyok között, alig ismerhetek magamnál; senki másé nem kellett, nyereségvágyó nem voltam, s gyülekezetem is ismeri s tudja, hogy rám a „papzsák“ cim nem illik s mégis oly egyhangú akarattal kimondták: „Kívánjuk a lelkész és tanító egyházi adófizetés alá vételét“, hogy csak úgy frappansul pattant el a határozat. Most az a bizalmas kérdésem hozzád érdemes barátom, mi lenne, ha én csak a segédkezésemet ajánlanám fel a számadások készítéséhez majd a télen?! Vagy nem volna e jó erre nézve egy országos eszmecserét indítani ? ! Hogy amit a törvény elvett tölünk a réven, adja meg azt a vámon ! ? Valaki. A fÖDtebbi levélre válaszom ez : 1. a számadás elkészítésénél való segédkezés biz azt teszi, hogy ha másként nem megy a dolog: el kell azt készíteni a lelkésznek, hiszen azért, hogy minden rendben legyen: első sorban a presbitérium és annak elnöke vagy elnöksége felelős. És ha számadási zavarok lennének : kinek lenne az nagyobb baj, mint a lelkésznek. 2. Az már aztán tisztán a méltányosság kérdése, hogy kivált erre a fáradságos, vesződséges munkájára való tekintettel is — fölmenti-e a gyülekezet a lelkészt] az egy-DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A vidék legrégibb és legnagyobb cipöüzlete Manheim Ármin ezelőtt Altstädter Jakab cipőraktára Alapittatott 1864-ben. Pápa, Kossuth Lajos-utca ÍO. szám, .AJapíttatott 1864-ben. hol mérték szerint, vagy egy beküldött minta-cipő után nemcsak divatos és szép, de főleg tartós és jól álló cipőket lehet gyorsan kapni. — Beteg és szenvedő lábakra (ortophäd-munka) kiváló gondot fordít. — Vadászoknak különös figyelmébe ajánlja I garantált vízmentes vadászcipőit és csizmáit.
