Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
Tizenkilencedik évfolyam. 1. szám. Pápa, 1908. január 5. A lap szellemi részét illet« közlemények ... , Az előfizetési díjak (egész évre 8 K, félévre a szerkesztőséghez kis József felelős Megjelenik minden vasárnap. 4 K), hirdetések, reklamációk Faragó János r-_szerkesztő címére küldendők. .. = főmunkatárs címére küldendők. A díjlevelek Az egyházi adóról szóló III. t.-c. 14. §. arra utasítja az egyetemes adó-alapból segélyt kérő egyházakat, hogy kérvényükhöz mellékeljék : a) a régi adókulcs alapján eszközölt egyénenkénti adó kirovását; b) az uj adókulcs életbeléptetése előtt érvényben volt dijleveleket; c) az uj adókulcs szerint összeállított egyénenkénti adó kirovást; d) az ennek alapján s a dijleveleken netalán eszközölt változtatások tekintetbe vételével készített költségvetést; végül e) az utolsó öt év jóváhagyott számadásait. »Ez adatok egybevetése alapján fog megállapíttatni és részére kiutalványoztatni az az összeg — mondja a törvény — amely az uj adókulcs alkalmazása mellett mutatkozó hiány fedezésére elegendő.« A törvény tehát világosan és félreérthetetlenül »az új adókulcs életbeléptetése előtt érvényben volt dijlevelek« bemutatását követeli; új, átváltoztatott dijleveleket nem. Igen, ezt követeli, mert úgy ellenőrizhető, hogy a dijleveleken netán eszközölt változtatások nem az I. t.-c. 115. §-ának figyelmen kívül hagyásával történtek-e? E t.-c. szerint »a lelkészek, tanárok, tanítók, énekvezérek részére megállapított fizetést csonkítani, alábbszállítani nem lehet«. A dijleveleken esetleg eszközlendő változtatások körüli eljárást maga a törvény szabályozza, világosan megmondván, hogy ily változtatások az egyházközségi, egyházmegyei és egyházkerületi közgyűlések jogkörébe tartoznak. (I. t.-c. 15. §. e) p.; 56. §. k) p. és 67. §. o) p.) Erre azért kellett rámutatnom, mert a konvent abban az Utasításban, amit az egyetemes adó-alapból segélyt nyerni óhajtó gyülekezetek * Kis Jószef esperesnek a pápai egyházmegye 1907. nov. 28-án tartott rendkívüli közgyűlésén felolvasott jelentéséből közöljük az elvi jelentőségű részleteket. Szerk. értékelése.* folyamodványainak fölszerelése tárgyában kiadott, azt mondja, hogy »a lelkészi és tanítói dijlevelek értékelésénél, amennyiben e fizetések állami kiegészítésben (kongrua) részesülnek, a már megállapított és elfogadott értékelésektől eltérni nem lehet.« Mindenki tudja, hogy ez értékelésekben az előbb említett fokozatos hatóságok nem vettek részt; amiből következik, hogy ez értékelések a régi dijleveleket nem változtathatták meg. Nem is változtatták meg. A gyülekezetek kiszolgáltatták a természetben vállalt adókat, illetőleg fizetéseket a dijlevelek szerint; úgy hogy a kongruát a lelkészek és tanítók a régi dijleveleken fölül élvezték. A régi dijlevelekben biztosított készpénz, termények, szolgálmányok, föld és az államtól kapott fizetés-kiegészítés együtt alkották 1893, illetőleg 1898 óta a tanítói és lelkészi fizetést. Kivételként talán voltak gyülekezetek, amelyekben az 1893. évi, illetőleg 1898. évi értékelések szerint készpénzzel fizették a tanítót és lelkészt. De ha a felettes hatóságokhoz föl nem terjesztették a dijleveleknek ezt a változtatását: akkor nem jártak el törvény szerint; akkor eljárásuk még pótlásra szorul. A dijlevelek ügyét ugyanis egyházunk eddig nem pusztán a gyülekezetek és a hivatalnokok ügyének tartotta; hanem az egyház közügyének. Nem engedte meg, hogy az a fizetést kiszolgáló gyülekezet és a fizetést élvező tanító vagy lelkész között alku tárgya lehessen. Vagyis: a fizetést élvezőknek nem volt jogukban, hogy a dijlevélben megállapított fizetésnél kevesebbel is beérjék. És igen jól volt ez így; mert különben alig volna ma már csak egy-két jó lelkészi állás is; választások alkalmával lejebblejebb szállították volna! Ettől a régi szokás és törvényeink által megszentelt elvtől most a konvent el akar térni; kényszeríteni akarja kongruás lelkészeinket, hogy DUNÁNTÚLI AZ EGYHÁZ ÉS ISKOLA. KÖKÉBŐL. A DUNÁNTÚLI REFORMÁTUS EGYHÁZKERÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE.
