Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-26 / 4. szám
59 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 60 6. K. Lehet-e a gondnok egyházfi díjazására uj tételeket felvenni ? V. A gondnoknak semmivel sem ad több dolgot az uj adó beszedése, mint a régié. Sőt miután a réginél kisebbb, egyszerűbb, igazságosabb, inkább kevesebbet» Fizetéseink ezen óimén való felemelése tehát semm1 esetre nem volna indokolt. Egyetemes lelkész-egyesület. Láttuk a lelkészi kongresszus lefolyását, a lelkészj egyesület megalakulását. Olvastuk a hozzá fűződő eszméket. Itt most csak keveset idézek a hallottakból, p. o. az elnöki székfoglaló beszédből ezt: „A közszellemet, a hivatalos egyház erőkifejtésének legtermészetesebb bázisát, akarjuk mi átalakítani“ ; vagy a Prot. Egyh. és Isk. L. 37. számából ezt: „Várom a lelkészegyesülettől a komoly, higgadt egyházi közvélemény kifejezését“, mely „elhárítója, eleve elmozdítója minden félreértéseknek, utólagos panaszkodásoknak.“ Úgy tűnik föl tehát a lelkész egyesület, mint „az egyházi közvélemény kifejezése“ vagy mint annak „átalakítója.“ Mindkettő pedzi az igazságot, de csak felületesen, az élesen logikus, minden porcikáig részletes, tehát meggyőző megindokolás nélkül. Ugyan e helyeken továbbá : „Támogatója lehet a hivatalos egyház állásfoglalásának, akcióinak“, vagy : „egyesületünk keresi, kéri, fennakarja tartani az érintkezést, kölcsönhatást egyházunk összes alkat-elemeivel.“ Itt meg homályosan, minden további kifejtés nélkül úgy tűnik fel a lelkész-egyesület, mint amely kölcsönható kapcsolatba akar lépni a hivatalos egyházzal is. Én már a múlt évben rámutattam arra, (N. N. bizottsági tag ur és X, Y, Z szerkesztő urak a bizonyság) hogy ama két pont: a közszellem, jobban mondva, közmeggyőződés kifejlesztése és a közmeggyőződés foganatosítását egyedül lehetővé tevő a a hivatalos egyházzal való kapcsolat nélkül az egész lelkészegyesületi mozgalom hatálytalan. Akkor még nem akartak megérteni engemet. Hogy most a kifejlés kezdetén megértsenek, a közmeggyőződés kifejlesztését és a foganatosító kapcsolatot a logika kérlelhetetlen analízisével igyekezzünk kifejteni. Abból indulok ki, hogy a lelkészi hivatal különálló „diakonia“, amit maga Isten rendelt, az Ur Jézus alapított. Külön álló „tag“ az egy „test“-ben nem a római klérus, de nem is a mai homályosan elmosódás vagy le semmizni törekvés értelmében, hanem a biblia, a józan helvetica confessio és a józan logika értelmében. Mivel pedig az anyaszentegyház isteni elve az egység (ismét nem római értelemben) az „egy test“ és „egy lélek“ : a tagok (lelkészi, tanítói, tanári stb.) részei, egyénei (a lelkészek, tanítók, tanárok, stb.) nem lehetnek egyénileg egymástól izoláltak, hanem egy egységes tagságban, testületben eggyé kötöttek t. i. mindenik a maga hivatása, tagsági mivolta szerint. Ez alapon joggal és korrektül mondható : „egyetemes és egységes lelkészi hivatal“, vagy testület; éppen így: egyetemes tanítói, tanári testület. Az ugyanazon „tagságihoz (Pál), köznyelven: szakmához tartozó tagoknak pedig a bibliai „egység“ és a gyakorlati észszerüség józan elvénél fogva nemcsak egyénenkint külön külön, hanem valamenyinek együttesen, egyetemesen kell magát szakmájában képezni. Ezt gyanús szemmel nézni csak a felületes logikának és a túltengő uralmukat féltőknek juthat eszébe. Ki gáncsolhatta joggal p. o. a legközelebbi egyetemes tanítói, tanári kongresszust ? Senki. De hát miből kell származnia az egyetemes lelkészi kongregációnak ? Olyan valamiből, ami nem efemer, nem elő és eltűnő, vagy tünedező, hanem állandóan, az egyetemes összejöveteleken kívül is létező és hatásosan működő egyetemes lelkészi önképző és irányító kör. E definícióból egy szót sem szabad kihagynom. Ugyanis : Az egyetemes összejöveteleken kívül is létezőnek kell lennie, hogy a lelkészi kart a felmerülő részleges vagy egyetemleges érdekű kérdésekben folyton irányítsa s ily kérdéseken kívül is folyton képezze, ami csak egy állandóan hatályban levő szervezettel lehetséges. E szervezet tagja valamennyi lelkész és elvitázhatlanul valamennyi lelkészjellegü theologiai tanár és a vallástanárok. Azért csak ezek, mert ez merőben szakegyesület. Mozgató motora az évenkint választott tisztviselők. Precíz nevük egyénenkint „az egyetemes lelkészegyesület megbízottja“, összesen pedig az „egyet. leik. e. bizottsága.“ A legdemokratikusabb elnevezés, mely a primus fogalmát kizárja (Folyt, köv.) Eugeníus Objektívus. Válasz. „Ne ítélj, hogy ne Ítéltess.“ Ne Ítélj, ha nem ismered a helyzetet teljesen, de ne Ítélj különösen a betűből, mert raegvagyon írva : „a betű megöl, a lélek az, amely megelevenít. “ Én bennem is sír a lélek, midőn ilyen szavak leírására kell tollat fognom, de tartozom ezzel a „Dunántúli Prot. Lap“ folyó évi január hó 19-én megjelent számában, a „Kabarettel egybekötve...“ c. közlemény írójának, mert — bár a hely és nevek elhallgatásával, de — világos célzattal a dunaalmási ref. templom javára f. hó 18-án tartott jótékony célú előadásnak műsorát és rendezőségét állítja a cikk rosszakarattal és teljes tájékozatlansággal a nagy közönség előtt annyira pellengére, hogy a felhangzott inszinuációval szemben kötelességszerüleg áll előttem a való tényállásnak ismertetése. De tartozom ezzel a „Dunántúli Protestáns Lap“ igen tisztelt olvasóinak, tartozom a jelen volt, kizárólag intelligens nagy közönségnek. Az említett cikk írója olvasta a meghívót, s minden
