Dunántúli Protestáns Lap, 1908 (19. évfolyam, 1-52. szám)
1908-09-20 / 38. szám
651 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 652 zárólag a házasoknak biztosítja azon jogot, hogy az anyakönyv aláírását indokolva megtagadhatják. És ez igy érthető is, természetes is, mert a házasfelek, bármit parancsoljon lelkiismeretük, ha édes hazánkban érvényes és törvényes házasságot akarnak kötni, kénytelenek az állami anyakönyvvezető elé menni és a kötést ott végezni, ellenben senki nincs kényszerítve, ha nem akar, házassági tanúként szerepelni. Valamint minden józanul gondolkodó előtt világos az is, hogy az a házassági tann. aki tiltott időben (ez a házasságkötés böjtben volt) a házasságkötésnél közreműködik, a polgári anyakönyvvezető előtt a- tanúskodás lényegét elvégzi, a r. kath. egyház tanítása szerint általa elkövetett ezen két vétket azzal, hogy az erről kiállított jegyzőkönyvet is aláirja, semmivel sem súlyosbítja. De ugyanezen szempontból kétségtelenül megállapítható, hogy az aláírásnak a tanuk részéről való megtagadásában a törvény és a polgári házasság törvényes intézménye elleni tüntetés szándéka nyilvánult. Aminthogy a dolognak több anyakönyvben utána nézvén, arra, hogy a házasfelek a plebánusok tanácsára megtagadták az aláírást, találtam több esetet, de arra, hogy a tanuk megtagadták volna, nem. Ez azonban eddig Barkóczy Öméltóságának magánügye. Közüggyé, minden állampolgárt érdeklő üggyé akkor lett, amidőn a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur kijelentette, hogy a tanúnak joga volt aláírását megtagadni, a törvény alapján és ezzel a törvény által kizárólag a házasfelek részére biztosított engedményt a tanukra is kiterjeszthetőnek mondotta és ezt a t. ház ellenmondás nélkül tudomásul vette. Mert ha megengedjük, hogy kizárólag a házasfeleknek adott kedvezmény a lelkiismeret aggályaira való hivatkozással másokra, tehát a tanukra is kiterjesztessék, akkor, ha nem is egészen ugyanannyi joggal, de a lelkiismeretére, egyházias érzületére való hivatkozással megtagadhatja az aláírást a polgári anyakönyvvezető is. És hova fog így jutni az állam törvényének tekintélye és a polgári házasság tisztessége ? Mennyivel helyesebb és megnyugtatóbb lett volna, ha ezen ügyben a kultuszminiszter ur, vagy még inkább a miniszterelnök ur egyszerűen ezt a nyilatkozatot tette volna: Barkóczy ur tévedett, amikor a házasoknak biztosított kedvezményt a tanukra is kiterjeszthetőnek gondolta, ezért viselkedése helytelen és a törvényt sértő volt. Ha talán némelyeknek, akik az ország törvényei megsértését jelentéktelen semmiségnek tartják, ha az által az egyház hatalmi törekvései mozdíttatnak elő, nem tetszett volna is, de a törvény helyes értelmezése és az iránta való tisztelet követelményének elég lett volna téve és pedig Barkóczy ur őmáltóságának minden sérelme nélkül. c) A Csernoch-eset. Csernoch János orsz. gyűlési képviselő őfelsége által a vallás- és közoktatásügyi m. kir. miniszter ellenjegyzésével kineveztetett Csanádi r. kath. püspökké és mivel képviselőségéről le nem mondott, ellene összeférhetetlenségi feljelentés adatott be az 1901. XXIV. t.-c. 1. §-a alapján. Ezen feljelentést a képviselőház összeférhetlenségi bizottsága tárgyalván, 6 szavazattal 1 ellen kimondotta, hogy Csernoch János püspöki állása a képviselőséggel nem összeférhetetlen, mivel »a püspöki méltósággal összekötött és az egyházi vagyonból járó javadalom élvezete sem a fizetés, sem pedig a díjazás fogalmának nem felel meg « Ez a §. szóról-szóra ezt mondja: 1. §. Országgyűlési képviselő nem viselhet olyan hivatalt, nem fogadhat el olyan állást, mely a korona kijelölésétől, vagy a korona, a kormányközegek kinevezésétől függ és fizetéssel vagy díjazással jár. “ Ezután következnek a §-ban a kivételek, de amelyek között a püspökök fölemlítve nincsenek. Ez a törvényszakasz annyira világos, hogy azt félreérteni teljes lehetetlenség, amikor benne a korona általi kineveztetésröl és általában »fizetésről és díjazásról«, tehát nem állampénztárból való fizetésről vagy díjazásról van szó. Mert hiszen azt csak nem vonhatja kétségbe, illetőleg tagadhatja meg senki, hogy Csernoch Jánost püspökké őfelsége nevezte ki, azt sem vonhatja kétségbe, illetőleg tagadhatja le senki, hogy a Csanádi r. kath. püspökség némi fizetéssel, sőt díjazással jár. Az, hogy ez a fizetés vagy díjazás államvagyonból vagy nem államvagyonból folyik, egészen mellékes, mert itt minden megkülönböztetés nélkül van szó a fizetésről és díjazásról. Aminthogy nem lehet képviselő az ármentesítő társulati kormáuybiztos, pedig a társulat pénztárából fizettetik, nem lehet az osztrák magyar bank kormányzója, aki a bank pénztárából nyeri javadalmát. És mégis, sajnos, hogy akadtak emberek az összeférhetetlenségi bizottságban hatan, akik a világos törvény ellenére kimondották, hogy a püspöki javadalom nem tartozik az itt értett fizetés és díjazás alá; kimondották minden indokolás nélkül, és sok százan, akik ez ügyben felszólalni illetékesek lettek volna, belenyugodtak a bizottság véleményébe anélkül, hogy csak egyetlen egy is megkérdezte volna, hogy honnét tudja, vagy következteti a bizottság, hogy a püspöki javadalom nem értetik a fizetés vagy díjazás alatt. Ha a törvény nem volna annyira világos, akkor is a »ratio legis« igazítana el bennünket. Ez benue van az összeférhetlenségi törvény indokolásában is, hogy a képviselőház függetlensége,
